ÁLOM

Álom:#29

Alom:#29 (Chapter Sergei)

Megdolgoztatott a mocskos kis nekromata, de a végére ő is megtört, mint minden makacskodó, akivel eddig dolgom volt.
A halál haragja sem tűnik oly rémisztőnek, mint az élve elégetés. Amikor már elveszítette a szeme világát, lelocsoltam olajos vízzel, a bolond pedig elhitte, hogy megölném, mielőtt beszélni kezdene.
Az egyik katona már a felénél hányni kezdett. Van még mit tanulnia a hadviselés finom részleteiről és fortélyairól. A háborút sosem az emberek vagy a fegyverek nyerték meg, hanem az információ, az előny, ami élet és halál között jelenti a különbséget. Ha megismered az ellenséged erősségeit és a meglátod azt is, hol találod azt a bizonyos rést a pajzson, ha te ismered őt, ám ő nem tudja hol rejtőzöl a sötétben, már csak számolnod kell a másodperceket, mikor lesújtasz rá s elpusztítod őt.
Beszélt egy alvilági törtető fődémonról, aki még jó csalétekké válhat, ha arra kerül a sor, és persze ha lehet hinni egy ilyen aljas féreg szavában. Azt még nem tudom, hogyan kerülhetnék kontaktusba azzal a fődémonnal.
Olyanról hallottam már és tapasztaltam is, hogy valaki áthív egy démont az emberi világba, ám ennek ellenkezője tudtommal lehetetlen, mivel az embereket elemészti az alvilág savas levegője. Arra persze ez a féreg sem adott választ, hogy hogyan tudnék én és néhány megbízható katonám átjutni oda. Emlékszem, pár éve Travisről azt suttogták, démoni erőkkel áll kapcsolatban. Remélem, most az egyszer igazak a munkahelyi pletykák, és a segítségemre tud lenni ebben a dologban. Félő, hogy ha hazugságnak bizonyulnak a suttogások, akkor bolondnak fogok tűnni a szemében, vagy azt fogja feltételezni, hogy az agyamra ment a vodka.
Mindenesetre egy óvatos próbát azért megérhet, úgysincs jobb lehetőségem jelenleg; ha azzal állok az orosz hadsereg vezetői elé, hogy a halál és a démonok mindent elemésztő végső háborúra készülnek a földön, biztosan kényszerzubbonyban végzem.
A köztudatban ezek a fogalmak inkább szimbolikus tartalommal bírnak; senki nem hinné el, hogy ezek egy másik dimenzió valós népei. Az orkok és egyéb más lények meghatározható bolygókról származnak, és már találkoztak velük az emberek. Az ősi sárkányok és más hüllők, a mágia már elfogadottak, tanulhatók, ám az istenek még ma is csak istenek. Az emberek elméjében lévő erkölcsi szimbólumok, irányt adó vallási képek, de nem többek ennél. Ám ha csak egyszer láthatnának egy istent, hallhatnák a szavát, akkor a világban többé fel nem ütné a fejét a bűn, a kapzsiság, az elnyomás és a önérdekű vágyak. Egy magyar pap azt mondta nekem, "Ha az emberek találkoznak az istennel, az a véget jelenti majdan az emberiségnek, mert az istenek oly hatalmasok és oly csodálatosak, hogy az emberek megvakulnak a fényességüktől, erejük pedig oly hatalmas, hogy minden lelket elemészt a vonzása. A szó legszorosabb értelmében kiszakítaná lelküket az eleven testükből, hogy azzal egyesüljenek az örökvaló létben, mint az embereknél a sejtek."
Vajon lehetséges lenne az, hogy találkozzunk az istenekkel?
********************************************
(Chapter Travis)
Réges-rég járok már a két világ között, több alkalommal látogattam el más világokba is innen. Különös módon erre emlékszem, ám emlékeim oly ködösek, mint az őszi hajnalok. Cziczelka azt feltételezi, ez azért lehetséges, mert valaki vagy valamilyen erő megpróbált elszakítani a démoni felemtől. A kis sámán meglepően sokat tud az alvilágban zajló eseményekről. Helyesebben fogalmazva nem is az a meglepő, hogy mennyit tud, hanem az, amilyen tökéletesen játssza már évek óta a kis ártatlan szolgálót, és még sosem lepleződött le. Mindaddig, amíg engem meg nem mentett Harasum testőrei halálos gyűrűjéből. A király tudta, hogy mire vagyok képes, ám alábecsülte az erőmet. Cziczelka szerint nem engem akart megölni. Az volt a király célja, hogy idevonzza Sophie-t az alvilágba. Beszélt nekem egy tükrökkel teli ketrecről vagy celláról; még ő sem tudta pontosan megmondani, mi lehet. Egy napon, mikor épp bort szolgált fel a királynak, hallotta, amint a király épp egy tervről beszélt Madam Andarellel. Állítása szerint a király hadat kíván viselni az emberek világában magával a halállal szemben, s ha terve sikerrel jár, akkor egy oly határtalan erejű energiaforrásnak használná az élőket, amivel ha felvértezi a katonáit, seregei megállíthatatlanná válnak.
Ám ehhez szüksége van egy olyan hatalmas erőre, ami a két világot képes egy dimenzióvá olvasztani. Három napja annak, hogy Cziczelka megmentette az irhámat, mégis annyi új dolgot tudhattam meg a világukról, ami megváltoztatta a véleményem az alvilág kietlen könyörtelenségéről. Az emberi világban sem találkoztam még oly tiszta lelkű néppel mint az övék. Ők nem is igazán mondhatók démonoknak, inkább olyasfélék, mint az ősi pogányok voltak a földön. Nagyszerű vadászok és tanítóik tudása végtelennek tűnő. Ellenben nem harcos nép, így legjobb esetben is talán kisebb bandáktól vagy fosztogatóktól még meg tudják magukat védeni, Harasum és a többi alvilági nagyúr több ezer katonát számláló seregeivel szemben ellenben védtelenek. Úgy gondolják, én majd ki tudom képezni őket a harcra.
Az elmúlt napon el is kezdtem a kiképzésüket, ám nekem is volt egy feltételem: Harasum palotájának térképe. Kiszabadítom Sophiet a féreg karmaiból. A Király fejét a saját várára fogom tűzni, hadd lássa a sok démon fattyú, hogy jár az, ki úgy dönt, ellenem fordul.