ÁLOM

Álom#22

Álom#22 (Chapter Sergei )

Hideg szél tette próbára az utolsó erőtartalékaim. Nem félem a halált, ám annak napja nem ma jött el. Vicsorogva arcába nevettem a vén kaszásnak. Ma nem húzod el a siratómat! Ma nem!
DAVAJ! DAVAJ! - üvöltötte a fülembe egy érdes hang. A nyála ráfröcsögött  átfagyott arcomra. Körülöttem bombák robaja rázta meg a földet.
- Sergei, menj vagy meghalunk! - dideregte Ethan, egy angol származású közlegény.
Kezeim kúszni kezdtek a vértől latyakos hóban. Nem szóltam ,s nem éreztem. Mint egy gép, úgy haladtam centiről centire előre. Elfagyott lábaim mintha lebénultak volna, élettelenül húztam őket magam után.
-Ma nem! - ismételtem magamban szüntelen, de a hang idegennek tűnt.
Velőtrázó halálsikolyok s a géppuskák hangjának végtelensége töltötte meg a teret. Ethan kiabált, láttam a mozogni a száját, de nem hallottam a zajban, hogy mit mond.
A rettegés és a halálfélelem jól látszott az arcán.
- GRÁNÁT! - hallatszott a túl közeli üvöltés.
A robbanás tőlem alig kétméterre történt.
Egy fiatal bajtárs rávette magát, mielőtt még felrobbant volna. Béldarabok és vér borította be az arcomat. A háború kegyetlen. Nincs idő a gyászra. Kúsztam tovább rendíthetetlenül az orosz csapatok lövészárka felé. Ott meg tudjuk magunkat húzni, amíg megérkezik az erősítés.
- Sergei! -  üvöltött Ethan.
- Mi van, Ethan, mi van? - kiáltottam hátra a tőlem nem sokkal lemaradt katonának.
- Vérzik a lábam. - válaszolta ordítva.
- Súlyos, közlegény? - kérdeztem úgy, hogy közben hátra sem néztem.
- Nem tudnám megmondani. Nem látom a hótól.
Megfordultam,hogy szemügyre vegyem, mennyire súlyos a sérülése.
Egy magam fajta edzett katona sem tud erre a látványra igazán felkészülni. Ethan nem a hótól nem látta a lábát. Térdtől lefelé csak egy inakon fityegő húscafat maradt a lábai helyén. Ethan évek óta a barátom volt, szinte a testvérem. Tudtam,hogy a lehető leggyorsabban orvosi segítségre van szüksége vagy elvérzik. Valószínűleg sokkot kapott, és ezért nem volt képes felfogni, mi is történt valójában.
Összeszedtem minden erőmet és talpra álltam. A puskatöltények záporozva süvítettek el a fülem mellett.
-Ne félj, testvér, este már a bázison mulatunk! - mondtam, majd a vállamra kapva Ethant rohanni kezdtem.
- Ma nem megyek veled táncba, halál! Hallasz engem? - kiáltottam.
Egy gyalogsági gránát robbant nem messze tőlünk, a földbe egy kisebb krátert ütve.
Egy rövid időre csak sípolást hallottam, majd lassan visszatért a hallásom. A hátborzongató üvöltések és a halálhörgések úgy folytak egybe, mint a zúgolódó tenger hullámainak csapódása a part peremén. Káosz és félelem borította a horizontot. Én csak gázoltam előre a holtak végtelenjén át, beleiken s vérükben tapostam, leszakadt végtagjaik közt verekedtem át magam az ellenséges sortűzön, mindhiába;  Ethant fejlövés érte. Éreztem, amit teste elernyed s már nem vesz többé levegőt.

-Köszönöm, Dragonov hadnagy! - szakított félbe a katonai kórház poszttraumás stresszel foglalkozó pszichiátere, Dr Hausen.
Nem mintha tudtam volna folytatni a könnyeimmel küzdve. Milyen illúzióromboló, hogy a katonák is tudnak sírni, nem igaz?
Vannak olyan sebek, amelyek nekünk is sajognak egy életen át. A háború nem szép dolog, s még csak nem is hősies. A háború az emberi természet gennytől csorduló fekélyes sötét oldala.
-Először is hadd jegyezzem meg, nagyon büszke lehet a sikerére. - folytatta a doktor kimért hangsúllyal. - Ma már sokkal tovább el tudta mondani a történteket...
A doki kis egérfején megigazította a sárga keretes szemüvegét.
Fúj, de tudálékos arca volt ilyenkor, viszont mellette szólt a valós tudás birtoklása.
- Mit érez most, Dragonov hadnagy? - kérdezte
- Csak Sergei, doktor úr, szólítson csak Sergeinek. Már évekkel ezelőtt nyugalmaztak.
- Ahogy kívánja, Sergei, ha így önnek jobb. - mondta egy kis halovány mosollyal a fehér bajusza alatt.
- Nos Sergei, mit érez most?
-Könnyebbséget, doktor. - válaszoltam valóban könnyebb lélekkel. - Ha tudná, mennyit segít! Végtelenül hálás vagyok önnek.
A doktor a vállamra tette a kezét és csak hagyta, hogy az érzéseim a felszínre törve mint heves folyam mossák el a múltam mocskát
********************************************