ÁLOM

Álom:#35

Álom:#35 (Chapter Sophie)

Kába fejem szédülve próbálta meghatározni hollétem. A törzsi dobok ritmusos, mennydörgő hangjától és a kántáló törzsi énektől olyan különös eufória kezdte átjárni a testem, mintha most kaptam volna egy emberes adagot az ország legminőségibb marihuánájából.

Puha és meleg szőrme ölelt körül biztonságot adóan, mit olyan rég érezhettem e kegyetlen világban. Végtagjaimban mintha ezernyi hangyát éreznék serényen fel-alá futkosni. Vajon mióta fekszem itt mozdulatlan kőszoborként? Lassan felültem az ágyban, ami talán szalmából lehetett. Néhány mély lélegzetvétel után a szédülés kezdett alább hagyni.Szemeimből próbáltam kidörzsölni a homályt. A falakon hullámzó lángnyelvek adtak némi fényt a sötét, jurtaszerű sátorban.
Vaskos farönkökből faragott bútorok vettek körbe, a tartógerendákról szárított növények és különböző állati testrészek lógtak komor csendben, azt az érzetet keltve, hogy nem egy egyszerű harcos sátrának vagyok vendége. Tőlem jobbra egy alacsony, tákolt kis polc húzódott szégyenlősen az árnyak közé olvadva, egy-egy pillanatra megvillantva ezernyi csillámló, színes folyadékkal teli üvegcséjét, mik megannyi éjjeli lámpák fényében táncoló bogarak szivárványos kitinjére emlékeztettek. Balra egy agyagból készült földbe süllyesztett íves kemence meleg lángja adott némi fényt. Mellette kis háromlábú széken egy széles vállú, izmos férfialakot pillantottam meg. Hosszú hajának fonataiban fémkarika díszek voltak, minden fonatban három karika egyenlő távolságban. Szürke szemeivel engem nézett, kezei gyakorlott mester mozdulataival nyílvesszőket faragtak.
Egy pillanatra találkozott a tekintetünk, majd ő csendben, művészi gondossággal folytatta a dolgát. Kellemes meleg érzet öntött el a férfit figyelve. Hófehér arcát fekete törzsi minták díszítették, amitől olyan érzés támadt az emberben, mintha egy csupasz csontváz arca lenne. A férfi végig simította hosszú szakállát, majd ivott egy kortyot a lába mellett heverő bőrből készült kulacsból.
- Szerencsésnek érezheted magad a dögvadász Trenitonok kapzsisága miatt. - szólalt meg bariton hangon a férfi. - Ha nem kapnak élve elég pénzt érted, akkor az óvárosi húspiacon végezted volna kampóra akasztva, ám a mágikus kisugárzásodat még az ilyen alsóbb rendű lények alantas fajtái is megérzik. Mondd, mit kerestél Harasumnak, a fájdalom urának kastélyában, emberleány?
- Csőbe húztak, uram - válaszoltam hangomban érezhető szégyennel. - Miért hoztak ide? - kérdeztem.
- A nevem Vérmancsú Ozor,a Hegyi Farkas Klán vezére! Ma üljük meg Wolghûl' ünnepét, mikor népünk a szellemek világának áldoz egy életet az életért. Szükségünk van a varázsra mi benned lakozik.
- Meg fognak ölni?
- Más szerepet szánt neked a szellemek világa. Teljesítened kell az akaratukat. Akkor életben maradsz.
A napnál is világosabb volt számomra, hogy itt nincs választási lehetőségem, de talán egy alku még beleférhet a dologba.
- Ozor főnök uram, lehetne nekem is egy feltételem, vagyis inkább kérésem?
- Hallgatlak, akár a fák és figyelek, mint a föld.
- Kérdezte, mit kerestem a várban. Egy barátom miatt jöttem át önökhöz, a neve Travis D Taylor. Ha én kiállom az önök próbáit, akkor segítenének nekem megtalálni őt?
- Hmm... A híres birodalmi fejvadász Travis D Taylor. - Simogatta szakállát. - Együtt harcoltam vele a Vérmezei csatában. Derék harcos, ám vakmerő és bolond, nem akad párja a harcban. Egyszer megmentettem az életét, a testemmel védtem egy nyílvesszőtől, ami egyenesen a szívét célozta. Azóta is magamon hordom a dicsőség sebhelyét.
Félre húzta bőr mellényét, s izmos mellkasán büszkén rá mutatott egy sebhelyre a jobb kulcscsontjánál
- Vehetem úgy, hogy megállapodtunk, Ozor nagyfőnök?
- Travis barátai a népem barátai, leány! A ruháid Nita papnő segít majd felölteni. Mielőtt elfelejtem, lovagoltál már valaha?
- Gyerekkoromtól a lovak szerelmese vagyok - válaszoltam.
- Szükséged lesz majd erre a tudásra! - mondta, majd magamra hagyott a jurtában.