ÁLOM

Álom:#19

Álom #19 (Chapter Sophie)

Negyedórával később már az állami reptér "B" termináljánál álltam. A jegyemet ketté hajtva betettem a farzsebembe. Az emberek, mint arctalan tömeg folytak egybe körülöttem.
Hömpölyögve árasztották el a fémdetektoros kapukat. Egybefolyt a gyerek zsivaj, az üzleti hívások számháborújával.
A reptéri információk hangosbemondója érthetetlen háttérzajnak tűnt csupán.
Hosszú percekig lépésben araszolgattam, mire végre sorra kerültem a kapunál.
A fémdetekros kapu mellett egyenruhás biztonsági őrök vizsgáltak át mindenkit.
Adtak egy kis műanyag tálcát, amire ki kellett pakolnom mindent, ami a zseben volt.
Ezután kézi detektorral is átvizsgáltak,megmotoztak.
A beléptetési tortúra után végre valósan a reptér nagy csarnokában voltam.
A gépem indulásáig még volt egy bő félórám ,így arra gondoltam benézek a reptéri kis ajándék boltba. Nagyon szeretem ezeket a kis mütyűrös,plüssökkel teli boltokat.
Vettem is egy kék gülüszemű plüss mackót magamnak. Jó társ lesz majd a repülőn.
A bolttól nem messze egy kávézó ,és reggeliző étteremből mennyei rántotta illat szállingózott. A gyomrom hangos korgással jelezte is egyből az elmulasztott reggelit.
A hónom alá csaptam a macimat. Át slattyogtam az étteremhez.
A pultban egy körülbelül velem egykorú,hosszú barnahajú lány állt.
Arcán derűs,kedves mosollyal szolgálta ki a vendégek sokaságát.
Vettem egy capuccinot és két csokis fánkot. Emlékszem ,kiskoromban mindig azt játszottam,hogy a közepében lévő lyukba dugtam az ujjam és úgy rágtam köre ,mintha egy csészealj lenne, én meg egy dínónak képzeltem magam. Tudom a kettő sehogy sem jön össze, de egy ötéves fejében ez tökéletesen passzol egymással.
Nosztalgiázásom egy női hang zavarta meg.

- Tisztelt utasaink! A Vnukovo nemzetközi reptérre közlekedő járatunk, tízenöt perc múlva indul, a hármas terminálról! Kérjük kezdjék meg a beszállást!
Köszönjük!

-Ez az én gépem lesz. Gondoltam magamban. Felgöngyöltem a papírzacskó száját ,amieben a fánkom volt. Pár nagyobb hörpintéssel elfogyasztottam a kávém, majd elindultam a hármas terminál bejáratához.
Miután rendben becsekkoltam, elfoglatam a helyemet a koránsem fényűző túrista osztályon. Az utaskisérők mint jól képzett a phantomin művészek ,úgy mutogatták el a tendőket baleset esetén. Nem mintha bárkinek is észébejutna egy tízezerméteres zuhanás közben, amit most látott. Viszont legalább látszik,hogy a kis szöszi fizetésemelést kapott. Gondoltam magamban, látva a lány felhorzsolt térdeit.
Kicsit talán el is mosolyodtam a magam indokolatlan rossz májúságán.
*****************************************