ÁLOM

Álom#6

ÁLOM (#6)

A temető elött öt vagy hat kékvillogós helyszínelő autó állt. Hang jelzést nem adtak de a fények pásztáztak jelezvén hogy messze kerülje el minden illetéktelen a környéket. Lassítottam és a útszélére húzodtam a parkoláshoz. Ahogy rá fordult a fekete hyundai sport coupém a parkolóra, hallani lehetett a kerekek alatt ropogó , surlódó kövek hangját. -Még jó hogy sport cipőben jöttem Travis. Nézett rám az anyósüllésről Sophie. Kinézett a kocsi abalakán miközben nyitotta az ajtaját. -Fúj mennyi lucsok! -Jobb lett volna bakancsban jönni. -Majd le pucolod ha visszaértük. -Nem olyan fontos ez most. -Ez egy limitáltszériás modell. Mondta szinte sértett hangon.
Kiszáltunk a kocsiból és elindultunk a régi,duplaszárnyas kopott vaskapú felé. Melletünk a kb 180cm magas szürke betonból készített kerités szomorúan ölelte körűl az öröknyugalom felborzolt temetőjét. -Hozzám ne nyúljon! Hogy képzeli ezt!? -A holtak nyugalmát zargatni??- Hol van a rendőr főnök? Verődtek visszahangosan a falakon körűl egy idősnői hang szavai. Kicsit sietősebbre vettük a lépteinket Sophival. Nyilvánvaló volt ,hogy az élőholtunktól származtak az elöbbi mondatok. A látványtól ami szemünkelé tárult egy pillanatra megfagyott a lábunk. A félig elrohadt már legalább húsz éve elhunyt asszonyt úgy próbálták elfogni mint sintérek a veszett ebet. Hurkosbottal szorították a kezeit és a nyakát. Öten , öt irányba rángatták. -HÚZD A FÖLDREE!! -NEM BÍŔOM NAGYON ERŐS!! Kiabáltak felváltva a rendőrök. Nem csoda,hogy nem bírtak az élőholttal tudni illik a nekromancia varázslatnak köszönhetően emberfeleti erejük van. Ha úgy akarná már egyik sem élne és még csak meg sem kellene eröltetnie magát. -Eresszék el! Kiáltottam rájuk. Mind megtorpantak amint elhangzott az utasításom. -mmmMr Travis a törvény nevében a holtnak pusztulnia kell. Mondta az egyik kis tejfelesképű rendőr. Fehér vékony arcán kis bajuszkezdemény jelezte "férfiasságát" . Kék szemei riadtan meredtek rám. Valószínűleg most végzett a rendőr suliban mert ekkora butaságot mondani és ilyen amatőren intézkedni csak az újjoncok szoktak. Az is meglepett ,hogy azzal legalább tisztában van ki vagyok. -Mondja, kollega tudja ön mire képesek az élőholtak? -Egyébként is milyen módszerrel kíván megölni egy halotatt? -Aaa sinixek... -Mi köze a sinixnek egy lélektelen hullához?? -Eresszék már! -Örüljenek hogy még az élők közt tudhatják magukat. A rendőrök kioldották a hurkosbotokat. -Na végre. Mondta a hölgy. Közben sértődötten rázta meg magát. -Szégyen ahogy bánnak egy volt grófnéval ezek a fráterek! -Szégyeljèk magukat mèlységesen uraim! -Elhunyt Özvegy Szamolion grófné vagyok! Mutakozott be már elöttem àllva. Kezét kecsesen nyújtva felém. Ujjainak csonjai már kilátszottak rodhat sárgás és fehér hulla kezén. -Ellnézést a szokás. Húzta vissza kezét. Ha lett volna még vér a testében most valószínűleg elpirult volna. -Ne szégyelje tisztelt asszonyom! Mondtam mélytisztelettel kicsit meg is hajoltam közben. -Nemes családjának sokat köszünhetünk. -Önök alakították e várost ha jól emlékszem a történelem órákon tanultakra. -Jól informált fiatal ember. Mondta kócos haja és kivillanó hiányos fogsora ellenére szinte kedves volt a mosolya. -Most mondja meg milyen arcátlanság.- Megzavarják a holtak nyugalmát. -Ha ezt tudná az Uram! -Mind a hivatali bitókon lógna! Kezével dühösen hadonászott,arcán égető forrtyogó düh látszott. - Az örök nyugalom helyett most az örök bolyongás maradt nekem. Kezeit arcába temette mintha még lenne könnye mit el kell palástólnia. -Már nincsenek is bitók,kettyós a vénasszony. Súgta fülembe Sophie. -El mesélné mire emlékszik asszonyom? Kérdezte. -Evelin..szólítson csak evelinnek! Mondta. -Már nem vagyok nemes asszony. -Tudja a holtaknak csak a nyugalomhoz van joga a törvényszerint. -Még élőkoromban hoztuk ezt a törvényt. -Akkoriban más volt a világ. -Biztos tudja hogy az alvilág démonai egy holt sereggel próbálta elpusztitani a világunkat , tiltott nekromancia használók akkoriban még földalatti szerveztként működtek. -Kripták mélyén szedték az első katonai vezetőiket. -Azt nemtudnám megmondani önnek mit szeretett volna tőlem ez a démon imádó... -Valamit csak kérdezett vagy mondott Evelin. -Bármi segíthet a szándékai feltárásában. -Egy szerződésről kérdezett folyton. -Azt feltételezi,hogy íródott egy szerződés az alvilággal. -Pontosan nem értettem miről beszél. -Száz éve nem hallottam élő beszédet. Rázta a fejét jelezve egyet nem értését.
-Már valamivel jobban érzem magam. -Kevésbbé fáj az éledés és hallani jól hallok. -Azt esetleg mondta miről szól a szerződés? Vágtam szavába. Elvégre nem a házitáltosa vagyok se sámán. -Oh..igen..azt hiszem azt feltételezi arról szól... -Jajj! Hogy is volt?? Remegő kezét a szája elött tartva nézett a földre mintha oda lenne írva a válasz. -Talán egy összekötőkapu? Nézett rám kérdőn. -Valamilyen záradék született az élők és a démoni erők között ami megkerűlve a Halált igába tudnák hajtani az élőket...Azt hiszem a kapu megnyitását követően,de nem értem miként működik. - Értem. Mondtam annak ellenére,hogy elképzelésem sem volt miről beszél. -A nekromanta külemére emlékszik esetleg? -Igen! -Pontosan emlékszem. Mondta szinte felcsillanó szemekkel. - Magass testes ember. -Csuhát viselt és egy csukja volt a fején. -Milyen eredeti. Mondta Sophie ironikusan. -Sophie kérlek! -Most miért? -Egy csuhás nekromata. -Mint a gyerekmolesztáló papok botrányai. -Klisé! -Sophie kedves! Kérlek inkább tedd magad hasznossá. -Nyugi bugi Generále! -Inézem. Ekkor kezével egy kört rajzolt a levegőbe az orajárásával ellentétes irányba, mintha egy óramutatót pörgetne vissza. A tér ami körbevett minket mosódni kezdtett. A rendőrök,a grófnő , a fák s a kripták ajtai úgy mozogtak mint amikor egy régi videót pörgetünk vissza. A rendőrök hátra menetben távoztak a grófnő lassan vissza feküdt a sírjába majd a föld elnyelte ismét. Sophie remegve,zihálva rogyott a földre. -De utálom ezt..Hányningerem van Travis. Nézet fel rám véreres szemeivel . -Nem sokat segített banya. Mondtam. -Milyen kár hogy csak az éppen környezeteben lévőkre hatásos. -Most láthatuk volna ezt a szemetet is. -Szivesen Travis! Mondta még mindig zihálva. -Ne haragudj Sophie! -Sem..blöö..se..blööáh. hányni kezdett. Sophie még fiatal és az erejét nehezen kontrolája. Ilyenkor teste és elméje minden erejére szüksége van az ereje kordában tartása érdekében. -Megfogtam hosszú haját le ne hányja. -Hamarosan jobban leszel kedvesem. -Remegő ajkakkal és könnyes szemmel felém fordítota fejét. -Mikor lesz jobb Travis? -Nem akarom ezt újra és újra érezni. -Amint megtanulod uralni Sophie.
-Gyere a kocsiban van víz és hányinger elleni gyógyszer. -Juhú! Mondta megtört elcsokló,gyenge hangon. Közben kezei a feje mellett úgy emelte fel mintha épp élet örömhírét hallhata volna. Majd azzal a lendülettel el is ernyesztette félig nyujtott karjait amik ettől tompán csapódtak a lány combján. Felsegítettem a földről és elindultunk az autómhoz. Amikor beszáltunk rám nézett még könnybelábadt szemeivel. -Menjünk inkább a bárba. -Jólesne most egy ital Generále. -Most hogy így említed Sophie,nekem sem lenne ellenemre egy jéghideg sör és egy whisky. -Akkor? Sebességbe tettem az autót majd Derion bár felé vettem az irányt......
(Folyt.köv.)