ÁLOM

Álom:#17

Álom#17( Chapter Sophie)

Hideg eső mosta a városi flasztert.
Fojtogató ilyenkor a benzingőzös városi levegő.
Nem rég fejeztem be a napi parkour edzésem. Leírhatatlan az a szabadság, amit ez a veszélyes sport nyújtott nekem.
Az sem utolsó szempont,hogy a capoeiraval kombinálva egész kis fegyver lettem. Hmm..
"Sophie a halálos Newvillage". Remekül csenget a fejemben. Lányként kénytelen voltam megtanulni szétrúgni a seggfejek seggét. Ez a város sosem volt a gyengéknek biztonságos terep. Mióta a különleges nyomozoí iroda felfedezett és munkát kínált, még nagyobb szükségem lett az önvédelemre. Emlékszem amikor Travis három évvel ezelőtt felkeresett, hogy dolgozzak nekik. Fuh de egy arrogáns gyökérnek gondoltam. Egy ideig csak
email-eztünk. Majd egy kora tavaszi este rám írt, hogy szeretne személyesen is megismerni. Látni szerette volna, hogy valóban olyan vagyok mint azt elképzelte.
Felnevettem amikor újra magam előtt láttam őt. Olyan volt, mint egy pingvin.
Fekete öltönyt viselt egy fehér inggel és egy retrónak is cinkes kék hosszú kabátot,felhajtott gallérral. Nem tudtam eldönteni, hogy melyikünk izgatottabb a találkozás miatt. Esküszöm láttam az ajkain, ahogy magában gyakorolja amit mondani akar nekem. Én lényegesen lazábbra vettem az öltözékem. Nem akartam túlöltözni. Elvégre ő akart engem és nem én jelentkeztem a melóra. Persze titkon megakartam kapni a munkát. Egy fekete lakk nadrágott vettem fel fekete, tíz soros acélbetétes bakkanccsal. Fölé kötöttem az összetekert vörös kendőm. Felkaptam egy fekete polót egy piros kockás inggel ,és egy akkoriban menő goth zenekar nevével ellátott sapkát. Akkor voltam életben először interjún, és azt sem tudtam pontosan hogyan is kéne viselkednem egy ilyen interjún, nem hogy miben kéne mennem. Lehet alul öltöztem?
-Üdvözlöm! - A nevem Travis D Taylor.
-Kérem meséljen magáról. Mondta, közben már tárta is ki az irodaház bejáratát előttem.
Azok a hatalmas zöld szemek... elpirultam. Még most is mosolygok ha eszembe jut. Akkoriban sokszor előfordult velem ha Travis ràm nézett...
-Hol vagy te bolond? Súgtam, mintha hallhatná. Már egy hete annak, hogy nyomaveszett. Próbáltam az idő manipulálásával vissza nézni mi történt vele,de nem láttam mást ,csak értemetlen képeket. Egy csarnokszerűben feküdt, haldoklott. Soha nem láttam ezelőtt ezt a helyet és az interneten sem leltem. Mintha nem is létezne. Majd tengernyi vért láttam. Egy holló szállott egy fa ágára. Holtak végtelen serege, démoni hordákkal csapott össze a város utcáin. Férgek rágták az emberek husát. Egy háborút láttam az emberek világában ,ami sosem történt meg. A jövő nem az én terepem. Én a múltba látok bele, abban se tudok a végtelenségig elmenni. Maximum pár nap volt a legtöbb ,ameddig vissza tudtam tekinteni.
Kortyoltam egyet a forró teámból. Éreztem egy arcomon végig gördülő könnycseppet.
-Travis. Súgtam ismét. Arcomat tenyeremben temettem,hogy más ne láthassa a könnyeim. Az a kötött zöld pulcsi volt rajtam ,ami legalább két mérettel nagyobb volt mint azt a testalkatom indokoltá tenné. Most olyan jólesett kicsit elbújni benne. Egyedül voltam a négyemeletes panelban. Mégis úgyéreztem nem szabad látnia senkinek azt, hogy fáj a hiánya. A legaggasztóbb az a mocskos frusztráló érzés volt,hogy fogalmam sincs merre van vagy egyátalán él-e még. Parketta reccsenés törte meg a bánatom fojtó csendjét.
- Bubus a szívbajt hozod rám! Néztem fel könnyes szemmel, de már kicsit keserűn mosolyogva. Én mindig csak egy aranyos cicának láttam. Mások tartottak tőle ,mivel Bubusom kicsit hirtelen haragú volt. De mit várnak egy fekete párductól? Igaz nagyon kis cukinak tűnik a csúngő pocijával,de ettől még ő egy csúcs ragadozó. Csak hát... látszik, hogy lakás macsek a kis gyalog szőrös. Bubus felmászott mellém az ágyba. Fejét az ölembe hajtotta. Elégedetten dorombolt, miközben simogattam. A teámat vissza tettem az éjjeli szekrényemre.
-Mi tévő legyek Bubus?
Kérdeztem, mintha bármilyen választ vártam volna de igazából csak magamtól kérdeztem. Nem tudom merre induljak. Háromból, kettőnek nyoma sincs, és egy nekromanta garázdálkodik a városban. Sergeit elvileg látták egy orosz kocsmában. De komolyan, ilyenkor kell otthon nyaralgatni? Miért nem szólt senkinek arról, hogy haza utazik? Lehet már kár is vele számolnom. Travist miatt talán vissza jön a városba. Majd ráérek megnyúzni emiatt ha megtaláltuk Travist, és elkaptuk a nekromantát....
Egyre gúnyosabban,pofatlanabbúl tevékenykedik. Alapból sem kedvelem az ilyen holtakat meggyalázó férgeket,nem ha még kekeckedik is velünk.Van egy olyan érzésem,hogy valahonnan tud arról,hogy egyedül én állok vele szemben.
Az a fasz igazgató meg csak a maffiától fosva bújkál az irodájában. Minek üzletel olyan arcokkal ,akik ha tartozol a földalól is előkeresnek? De szívesen látnám, amint kitépik a beleit. Az ő dolga volna segíteni, megkeresni a srácokat.
Szerencsére van elegendő spórolt pénzem kiutazni Sergeit megkeresni. Fuuh, de utálom azt a csípős orosz hideget.
-Ahh..el kell kezdenem csomagolni.
Mondtam Bubusra nézve.
-Egy óra múlva a reptéren kell lennem.
*****************************