Munka/Kapcsolat avagy hazudd azt,hogy szeretsz,és én elhiszem neked

2 / 2

Hermione másnap reggel már korán fent volt. Tudta, hogy nem éppen az etikett ékes példájaként szolgált az a tette, amikor már hajnali hatkor baglyot küldött a Roxfort igazgatónőjének. Számított rá, hogy a válaszlevélben kicsit meg is dorgálják a türelmetlenségéért, nem is tévedett. McGalagony professzor megírta neki, hogy kora délelőtt fogadni tudja. Pár órával később, a már jól ismert folyosókon haladt az igazgatói iroda felé. Nosztalgikus érzések törtek rá, ahogy haladt egyenesen az igazgató irodát őrző kőszörny irányába. A jelszót megírta neki az idős boszorka, de magától is sejtette volna. Évek óta nem változott. Minerva egy halom pergamen fölé hajolva fogadta. Rövid ideg szabadkozott a káosz miatt: csak ilyenkor tud az adminisztrációval foglalkozni. Igazából már értette, hogy a mugli iskolákban miért vannak azok a bizonyos titkársági munkatársak. Hermione nagyot nyelt, ahogy felpillantott a szemközti falra. Albus Dumbledore portréja mosolyogva bólintott felé. A lány egy pillanatra elfordította pillantását, mielőtt válaszolt volna a köszönésre. McGalagony követte a lány tekintetét. Még ő maga is elérzékenyült néha, persze ezt soha senki nem tudta róla.

– Mondja csak, Miss Granger, miben tudok önnek segíteni? – Visszanézett a lányra, miközben az arcát tanulmányozta. Belül mosolygott diákja rossz szokásán: még mindig beharapta a szája szélét, ha izgatott volt.
– A múltkori beszélgetésünk… tudja, elgondolkoztam, és már látok megoldást a problémámra. Természetesen továbbra is Piton professzornál szeretnék dolgozni. – Magabiztosan nézett az idősebb nő arcába.– Csak azt ne mondja, hogy még nem tett le erről a képtelen ötletről! – Albus cinkosan rákacsintott a lányra.
– Albus, igazán nem kellene biztatnod! Te aztán tényleg ismered Perselust, nem gondolhatod komolyan, hogy szívesen együtt dolgozna egy volt griffendéles diákjával.
– Nem is akar, de ön majd ráveszi…

Hermione elmondta a jól kidolgozott tervet. Minerva nem győzött rászólni az egykori igazgató arcképére, hogy ne bátorítsa még jobban Grangert. Végül az idős boszorka belátta, hogy van ráció az elmondottakban, de kevésbé hitt az akció sikerességében. Igaz ugyan, hogy két évvel ezelőtt Perselus közbenjárásával felvette SVK tanárnak Draco Malfoyt, ezzel igen nagy szívességet téve a két férfinak, de ez nem elég. Bár eleinte szkeptikusan állt a fiatal szőke férfi tudásához, mostanra belátta, hogy nem pontosan olyan, mint az apja volt, sokkal alkalmazkodóbb és emberibb. Ugyanakkor Minerva előre tudta, hogy ez alapján kevés sikerrel járna azon próbálkozása, hogy a férfitől visszakérje a „kölcsönt”.Dumbledore igazgatónak, viszont támadt egy mentőötlete. Mindenki tudta, hogy Perselus milyen szenvedélyesen gyűjti a könyveket és egyéb más régi irományokat a bájitalokkal és a sötét mágiával kapcsolatban. Úgy tizenöt éve egy kedves régi barátja neki adományozta a könyvtára egy részét, amiben felbecsülhetetlen értékű tekercsek is voltak. Bár mind a bájitalokkal kapcsolatos felfedezéseket és régi, elfeledett recepteket tartalmazott, de nem adta oda a bájitaltanárnak. Ugyan ezt megemlítette neki akkor, és Perselus bele is pillantott az iratokba. Albus már akkor látta rajta, hogy mennyire szeretné megkapni a könyveket, tekercseket. Szemében mohó láng égett, ahogy átfutotta őket… Valahogy érezte, még jól fog jönni neki ez az aduász.

– Komolyan mondja, igazgató úr? Tényleg felajánlaná a tekercseket, hogy így megkönnyítsük a döntéshozatalt Piton professzor számára? – Kicsit kuncogott a végén. Hermione el volt képedve, ha más nem, hát ő biztosan tudta, milyen értéke van egy ősi iratnak. Néha úgy érezte, egyes kötetekért „ölni” is érdemes.
– Ezt milyen szépen mondta… valóban hajlandó vagyok megválni tőle, mivel nem sok hasznát veszem, mint tudja.
– Igen, én nem úgy gondoltam, csak… – Őszintén sajnálta az idős mágus halálát.
– Nézze, Hermione, ezen már túl kellene lépnie. Megható az irántam érzett feltétlen hűsége. A halálom egy elkerülhetetlen, de szükségszerű rossz dolog volt. Visszatérve a tárgyra, azt hiszem, valamivel kecsegtetőbb lenne Perselus számára az alku, ha igazán azt kapná cserébe, amit szeretne. – Bölcsen megemelte a szemüvegét.
Hermione elgondolkozott rajta, hogy milyen különös, ragyogóan kék és vidám a szeme még így, a portrén is. Áradt belőle a huncut vidámság és a mélységes tudás.
– Miss Granger, nem tudom megérteni, miért ragaszkodik ehhez a képtelen ötlethez. Valami azt súgja nekem, hogy több van itt a háttérben, mint amennyit nekem elárul. – Minerva makacs skót fejében beindultak a fogaskerekek.
– Rengeteget tanulhatnék tőle, ez minden, ami motivál engem, asszonyom. – Válasza nem volt teljesen hazugság.

----

Perselus Piton másnap reggel levelet kapott a Roxfortból. Minerva McGalagony tájékoztatta, hogy délután kettő tájban megtisztelné jelenlétével, ha az úrnak nincs kifogása ellene. Apró betűkkel odaírta az aljára, hogy a válaszlevelet sajnos nem tudja elolvasni, mert jelenleg úton van egy fontos ügyben.
Perselus felhúzta a szemöldökét. Ehhez a régi cselhez annak idején Albus is folyamodott időnként. Kíváncsian várta, hogy egykori felettese vajon mivel akar előhozakodni, hiszen abban biztos volt, hogy érdekes téma lesz.