Munka/Kapcsolat avagy hazudd azt,hogy szeretsz,és én elhiszem neked

9 / 3

Sietve ment el a roxforti birtok határáig, hogy minél előbb haza hoppanálhasson, és meggyőződhessen róla, hogy Piton tényleg a laborban van, és lázasan dolgozik valamin. Szinte látta maga előtt, ahogy a sűrű gőzfelhő mögül kirajzolódik a férfi alakja, amint felváltva kevergeti a főzetet miközben lejegyzi az egyes fázisokat. Teljesen megnyugodott, ahogy felment a pár lépcsőfokon a sötét színű bejárati ajtóig.

Energikusan belépett a házba, levette a kabátját, és besétált a szalonba.

- Köszönöm, hogy megvártál! - kiáltotta, abban a meggyőződésben, hogy a férfi a laborban van, azonban a szalon ajtajában megtorpant. Piton határozottan nem a pincében volt, még csak nem is a tekercseivel foglalkozott.

Perselus a lehető legzordabban nézett rá, és az arcáról sütött a fenyegetés, ahogy a lányra nézett, szinte ledöfte a szemével. Hermione szíve a torkában kezdett el dobogni, ahogy kicsit közelebb ment. A férfi egyetlen pillantásával jelezte, hogy üljön le. Granger úgy érezte magát, mint diákkorában, amikor a bájitalmester az első padba ültette, hogy kiélhesse rajta az aznapi rosszkedvét.

- Valami baj van? - kérdezte aggódva, és az asztalon lévő fiókra pillantott. Piton szemöldöke megemelkedett. Számára elég nyilvánvaló volt, hogy valami baj van, máskülönben nem így fogata volna a lányt. - Megijesztesz, mondj már valamit! - szólt a férfira, aki még mindig csak mereven nézte az arcát.

- Nincs esetleg valami mondanivalód? - kérdezte rideg hangon a férfi, megtörve a feszült csendet.

Hermione érezte, hogy kezd elpirulni, a nyakán már égett a bőr. Az nem lehet, hogy rájött, ugye nem? Akár gyávaság volt, akár nem, tagadóan megrázta a fejét, és igyekezett nyugodtnak tűnni.

- Egészen biztos vagy benne, hogy semmit sem akarsz nekem elmesélni? - kérdezte meg újból. Legszívesebben felállt volna, és jó erősen megrázta volna a lányt, hogy megeredjen végre a nyelve. Képtelen volt elhinni, hogy a lány még képes azzal tetézni a dolgokat, hogy az arcába hazudik.

- Nem tudom, miről beszélsz - mondta Hermione, szemét le sem véve a férfiról. - Mondanivalód inkább neked van, ahogy látom. - Piton arcizmai megfeszültek. Nem elég ez az egész őrültség, Hermione még elkezd szemtelenkedni is, mint akinek joga van fennhordania az orrát?

Piton kissé előre hajolt belenyúlt a fiókba, és elővett belőle valamit. Sötétszürke könyvecske volt arany hímzéssel díszítve.

- Ez itt Lily Evans naplója - szólat meg a férfi a könyvet simogatva. - Nagyon tanulságos olvasmány lesz a számodra!

- Perselus, én el akartam mondani... - A bájitalmester úgy nézett rá, mint azon a napon, mikor a sebhelyét mutatta meg a lánynak.

- Mikor? Mégis mikor akartad elmondani, hogy azok ellenére, hogy én nem akartam megosztani veled az életem ezen részét, te mégis kutattál utánam? - Minden szava szinte arcul csapta a lányt, de Hermione nem volt hajlandó megadni a férfinak azt a szívességet, hogy kimutatja az ijedségét.

- Pontoson erre akartam kilyukadni. - Próbált higgadtan beszélni, hátha a férfi is előbb megnyugszik. - Nem lett volna szükség erre, ha hajlandó lettél volna elmondani nekem néhány dolgot. Ne engem hibáztass ezért, ha valaki hibás, akkor az te vagy, mert konokul hallgattál, titkolóztál.

- Ezek szerint nem lehetnek titkaim? Mindent meg kell osztanom veled? - kérdezte vészjósló hangon. - A híres Granger-kíváncsiságot ki kell elégíteni mindenáron? - Az asztalra csapta a naplót, erre már Hermione is megrezzent kissé. – Nos, rendben van, mit akarsz tudni?