Munka/Kapcsolat avagy hazudd azt,hogy szeretsz,és én elhiszem neked

8 / 3

A tél kezdett enyhülni, ahogy február végén jártak, amit Hermione kicsit bánt is. Nem számított neki, milyen hideg van, amíg esténként a kandalló előtt összebújva beszélgethetett Pitonnal egy jó könyvről, a kutatásról, és az élet apró-cseprő dolgairól.

Minden nap egyre jobban virult ki nőiessége, és egyre magabiztosabbá vált. Bár Piton nem halmozta el bókokkal, azonban olykor-olykor mégis elhagyták a férfi száját kedves szavak is, és olyankor Hermione szíve mindig csordultig telt reménnyel.

Hitte, hogy talán helyre tudják hozni az elmulasztott időt, amit ideköltözése óta acsarkodással és egymás porba tiprásával töltöttek ahelyett, hogy megismerték volna a másik igaz valóját. Igazából sok esélye nem volt arra, hogy a kezdetektől ilyen viszonyt alakítson ki a bájitalmesterrel, mert Perselus eleinte semmi más egyebet nem érzett, mint színtiszta utálatot. Furcsa volt belegondolnia, hogyan változtak meg mindketten, hiszen ő az első percben a bűntudatát akarta enyhíteni azzal, hogy a férfi közelében van, és saját magának akarta bizonyítani, hogy túl van rajta.
Tévedett mindkét dologgal kapcsolatban. Piton nem akarta a sajnálatát, sőt bőszítette Hermione gyengesége és hogy hagyta magát megalázni; és az sem volt igaz, hogy kiirtotta a szívéből a férfi iránt táplált érzéseit.

Vidáman pakolt a kartondobozaiba, amivel idejött, újra költözött. Ezúttal Piton szobájába. A férfi már kiürítette a ruhásszekrénye egy részét, és csinált neki helyet az egyik könyvespolcán is.

Soha nem gondolta volna, hogy eljön a nap, amikor ő közös szobában fog lakni Pitonnal. Mámoros mosoly futott át az arcán, ahogy az előző estére gondolt. Még mindig rengeteg újdonságot talált a szeretkezéseikben, pedig mióta az első megtörtént köztük azt hitte már kiismerte a férfi rezdüléseit. Piton felszabadította a lány vágyait és gátlásait, ezért Hermione olyan dolgokat is megengedett szerelmének, amit eddig senki másnak.

Volt, hogy naponta többször is egymásra találtak, és lassan nem volt olyan pontja a háznak, ahol ne hagyták volna el elégedett sóhajok az ajkukat, talán csak a bájital-labort nem avatták még fel.

Már majdnem végzett a pakolással így megengedett egy kis lazítást magának. Felfeküdt az ágyára, és beszívta a férfi ingének illatát. Piton méltatlankodva nézte reggel, hogy az ő ingét kanyarította magára, és nevetve szaladt ki a szobából, mikor a másik vissza akarta kapni tőle a ruhadarabot. Jó érzés volt magán érezni a fanyar, férfias illatot.

Lehunyta a szemét és az előző, meg az azt megelőző éjszakákra gondolt, végül megállapodott a legelső éjszaka emlékénél. Piton születésnapján történt, úgyszólván ezt kapta ajándékba.

Zuhanyozni indult, mint minden este lefekvés előtt. Piton már előtte végzett, így kényelmesen elhasználhatta a maradék meleg vizet. Egyre jobban kívánta a férfit, és úgy tervezte, hogy végre eléri, hogy semmi ne akadályozhassa meg a terveiket. Sem fejfájás, sem az ő bizonytalansága, nincs hívatlan vendég, és az sem számít, ha rájuk gyújtják a házat.

Vetett magára egy utolsó pillantást a párás tükörben, majd, kipirult arccal kilépett a fürdőből. Haja nedves volt és még göndörebb, de nem zavarta, akkor nem.

Piton az ágy szélén ült, csak egy törölköző volt a derekára csavarva. Éhesen mustrálta végig Hermione kívánatos, még törölközőbe csavart testét, majd felállt, és odasétált a lány elé.

Kedve lett volna szinte rögtön a lány kulcscsontjáról legördülő vízcsepp után vetni magát, hogy még azelőtt felitassa ajkaival, hogy befolyhatna a mellei közé. A látvány magával ragadó volt, ahogy a zuhanytól még vízpöttyös, karcsú test közeledett felé. Vére vadul száguldott, alig bírta kordában tartani...