Munka/Kapcsolat avagy hazudd azt,hogy szeretsz,és én elhiszem neked

10 / 2

A manó kíváncsian ácsorgott a férfitól néhány méterre, és szemét óriásira meresztgette, ahogy azt figyelte, gazdája miként húz fel újabb és újabb falakat a ház kibővítésére.

Perselus le akarta kötni magát, mert ha egy perc szabadideje maradt, máris érezte, hogy egyedül van, és bár ez nem volt szokatlan számára az elmúlt évek távlatából nézve, most valahogy mégis fájón üresnek érezte a házat, ha belehallgatott a csöndbe. Régi bevett szokása volt, hogy szinte bezárkózott a laborjába, és csak enni illetve aludni volt hajlandó a bájitalfőzésen kívül. Most azonban nyomasztotta a négy fal, ami sötéten magasodott fölé és bezártság érzetet keltett benne.

Elhatározta, hogy megépíti a télikertet, amit már régóta tervezett. Némi utánaolvasással hamar belerázódott a háztervezési bűbájokba, így már csak a gyakorlati kivitelezés volt hátra. Napokba tellett, mire sikerült pontosan illeszkedő falakat varázsolnia, de a végeredménnyel elégedett volt.

Voltak olyan mozzanatok, amikre nem a mágiát használta, így például az ablakkeretek csiszolásával bőségesen akadt dolga. Mimó időnként ott lábatlankodott, nagyon tetszett neki a szálló fapor egészen addig, míg a férfi fel nem takaríttatta vele. Ezek után a kis zöld lény inkább elkerülte a készülő helyiséget.

Perselus szörnyű zord hangulatban volt a következő napokban, és ez akkor sem változott mikor Lucius Malfoy meglátogatta. A elegáns férfi fintorogva hordozta körül tekintetét a kerten, és fensőbbséges hangnemben megjegyezte, hogy Piton anyagi helyzetét tekintve felvehetett volna valakit a munkára.

Lucius látogatása nem véletlenszerű "öröm" volt. A hír, miszerint a volt bájital tanár egy sárvérűvel állt össze, hamar elterjedt bizonyos körökben. Régi társai megrökönyödtek az eset hallatán, amit már szilveszter óta rebesgettek a pletykásabbak. Némi vigaszt jelentett számukra, mikor megtudták, hogy azóta útjaik már különváltak. Szégyenteljes vislekedésnek vélték, hogy Perselus figyelmen kívül hagyta a rangjával és társadalmi státuszával járó etikettet és nyíltan felvállalta volt tanítványával folytatott viszonyát.

Malfoy úgy vélte, hogy Piton csak elszórakozott egy kicsit a lánnyal, bár arra nem tudott magyarázatot találni, miért kellett vele társaságban mutatkoznia.

- Tudod, Perselus, bizonyos kor után kezdünk veszíteni az igényeinkből, de egy kis sárvérű - csóválta meg helytelenítően a fejét. - Igazán találhattál volna alkalmasabb játékszert is magadnak. Vagy legalább titokban tarthattad volna.

Piton nyelve hegyén ott volt a válasz Narcissát illetően, de inkább visszafogta magát.

- Mondd csak, kedves barátom, legalább megérte a kicsike? - mohó kíváncsiság gyúlt a szemében, ahogy a mocskos részleteket tudakolta.- Ha már az emberek a szájukra vettek remélem, jó volt vele az ágyban.

- Mikor is érdeklődtem én ilyen aktívan a szexuális életed iránt? Már nem emlékszem... ja igen, SOHA nem kérdeztem tőled semmi ilyesmit! - morogta a lehető leghiggadtabbnak tettetve magát. - Ha valaki a szájára vett, hát egészségére remélem nem voltam túl rágós falat.

- Ugyan, barátom, mire fel ez a hangnem? - Pöckölt le Lucius egy láthatatlan porszemet makulátlan ruhájáról. - Kedvesen érdeklődöm csupán, semmi több, te viszont gúnyolódsz.

- A gúny a győztesek kiváltsága! - szúrta oda Piton.

- Hogyan kérlek, nem tudlak követni?

- Inkább menj haza, és nézz körül a saját portádon, Lucius, van mit válogatnod a szemét közül!

A szőke férfi látszólag nem vette fel a sértést, de azért nem maradt adósa a beszélgetőpartnerének. Hermione minden tulajdonságát kifigurázta, és eléggé könnyűvérűnek festette le a továbbiakban.