Munka/Kapcsolat avagy hazudd azt,hogy szeretsz,és én elhiszem neked

7 / 3

Ha van szörnyűbb a rémálomnál, akkor az minden bizonnyal az az eset, amikor az a bizonyos „rémálom” jól esik. Egy mélyen gyökerező vágyunk manifesztálódik álomképek formájában, de mikor felébredünk, rájövünk, hogy az egész csak egy illúzió volt, és ez néha jobban fáj, mint bármi más.

Piton szemét az ágy tetejére szegezte, és a szájüregén keresztül lélegzett. Felsőtestét a kinti hőmérsékletet meghazudtolva izzadtság fedte. Már fél órája ebben a pózban feküdt, és próbálta elnyomni magában az égető kielégítetlenség érzését. Nem érzett erőt ahhoz, hogy megmozduljon, pedig a zuhany áldásos lett volna, de egy ilyen álom után örült, hogy a szemét ki tudta nyitni. Régen érezte már magát ennyire kifacsartnak.
Végül sűrű nyögések közepette feltápászkodott, és kibotorkált a fürdőbe. Megnyitotta a zuhanycsapot, a leghidegebbre állította, és beállt alá. A víz olyan érzetet keltett a bőrén, mintha milliónyi tű szurkálná. Ebben a pillanatban még ezt is szívesebben vette volna, mint az álomképet a szeme előtt. Bármit megadott volna, csak hogy szabaduljon a kínzó "emlékektől", de mint ahogy lenni szokott makacsul ott lebegtek a tudatában, bármennyire is nem akarta.

– Olyan valóságos volt, Merlin verné meg, ezt nem lehet kibírni – motyogta homlokát a csempéhez nyomva.

Hermione halkan kopogtatott a háló ajtaján, majd megvárta, míg a férfi beengedi. Szégyenlősen nézett fel rá, mégis volt valami perzselő a pillantásában. Nem szólt egy szót sem, csak kibújt a köntöséből, és lehúzta válláról a hálóinge pántját. Kikerülte a döbbent férfit, és elfeküdt a hűvös ágyneműn. A melle hívogatóan kerek volt, a férfi szája azonnal kiszáradt. Volt valami igazán izgalmas a látványban Pitont még jobban feltüzelte. Nem volt túl izmos a lány teste, ennek ellenére kisugárzása csábítóan erotikus volt.

A mellkasa hullámzott, ahogy kapkodta a levegőt. Piton odaállt az ágy mellé, percekig csak nézte őt, míg végül Hermione felé nyújtotta a karját, és magára húzta. A szája édes volt, puha és duzzadt. Kényelmesen kóstolgatták egymás ajkát, utat engedve a másik nyelvének. Piton lágyan, mégis határozottan végigsimított a lány oldalán, majd visszafelé a combján, végül kezét a szemérmére helyezte. Ezernyi csókkal borította be a lány testét, míg végül elért oda, ahol a keze pihent. Fantasztikus volt látni, ahogy a lány élvezet-teljesen nyögdécsel az érintése alatt.
Hermione behunyta a szemét, egyik kezével a takarót markolta, a másikkal a férfi hajába túrt.

Ahogy időnként ránézett közben a csokoládébarna szemeivel, kaján pillantásokat küldött felé, és minden érintésével jelezte, hogy már az övé. Éppen csak hozzáérintette a nyelve hegyét Perselus férfiasságához, a férfi máris szaporábban vette a levegőt.
Az az elragadott hang, amit akkor adott ki magából elég volt hozzá, hogy a férfit még egy szinttel közelebb vigye az áhított kielégüléshez...
Mikor végül Hermione kifulladva, mosolyogva borult rá a mellkasára, ő pedig élvezettel fúrta az arcát a kusza tincsek közé, miközben kedvese hátát simogatta, akkor érzete, hogy boldog igazán az. 

És ebből semmi sem volt valódi, csupán az álom után maradt gyors szívverés. Átkozta magát, amiért ilyen bolondul akarta a lányt. Egy középkorú férfi volt, aki ráeszmélt, hogy még nem is élt igazán. Hirtelen kapott egy újabb esélyt, mert felbukkant, egy szép és gyönyörű teremtmény, valaki, akivel törődhet. Egyszer csak rádöbbent, hogy fel kell adnia mindent, amiért annyit dolgozott. A rideg megközelíthetetlen álcát, a kényelmes magányt. A kérdés az, hogy képes-e megtenni, feltenni mindent? Nem akart tovább hazudni magának kár lett volna. Hiszen tudta, hogy igenis akarja a lányt, mindenestül...

Hermione kipihenten ébredt. Macskásan nyújtózkodott az ágyában, de még nem szállt ki a jó meleg takaró alól, kicsit még élvezni akarta a csöndet.