Munka/Kapcsolat avagy hazudd azt,hogy szeretsz,és én elhiszem neked

12/1

Hermione kapkodva kapta magára a kabátját és a sálját. Zsebre rakta a levelet, amit Ginny küldött neki, és néhány utasítást adott Rose-nak, amíg ő elszaladt, hogy együtt töltse az ebédidejét a barátnőjével. Mióta a minisztérium lekorlátozta az igazságszérum használatát a kihallgatásoknál Ginny sokkal elfoglaltabb lett. Az Auror-parancsnokság létrehozott egy különleges –egyenlőre csak kísérleti - csoportot, akik elemzéseket végeztek a kihallgatások során így szűrve ki a valótlan állításokat. Mrs Potter egyike volt azon keveseknek, akik lehetőséget kaptak, hogy részt vegyenek a munkában.


Ginny egy nem túl messzi éttermet választott, és közel ült a bejárathoz, hogy Hermione egyből észrevegye. Mosolyogva ölelték meg egymást. Az utóbbi időben nem nagyon volt idejük találkozni. Hermione el volt foglalva az üzletével, Ginny pedig igyekezett helyrehozni a kapcsolatát a férjével és ezzel egy időben megpróbált a munkahelyén is helytállni.
Granger kíváncsian méregette a vele szemben ülő nőt. Boldognak látszott, és majd kicsattant az egészségtől. Vörös haját laza kontyba fésülte, és a szemei csak úgy ragyogtak.


- Szóval mi az a nagy újság, amit el szerettél volna mondai? – kérdezett rá izgatottan Hermione. – Csak nem előléptetnek a munkahelyeden?

- Nem éppen, és különben is nemsokára hosszú szabadságra fogok menni – válaszolt titokzatosan a nő.

- Ginny, tudod már egészen jól megy az okklumencia de a legilimencia még nem, szóval bökd ki végre. – A barátnője jól szórakozott a másik türelmetlenségén.

- Rendben van – tartotta fel a kezét védekezően. – Terhes vagyok! – kiáltotta boldogan, és remélte, hogy a lány vele együtt osztozik az örömében, de Hermione csak egy zavart vigyort volt képes kicsikarni magából. Eltérően a számos ismeretlen, akik rajtuk kívül az étteremben ültek. – Nem mondasz semmit? Nálad még Ron is jobban örült – jegyezte meg kissé sértődötten.

- Én örülök, már hogy ne örülnék, csak... - Ginny érdeklődve figyelte. – Figyelj, ez ugye nem egy kísérlet arra, hogy megmentsétek a házasságotokat? – nyúlt át az asztalon, hogy megfogja a nő kezét, de Ginny elhúzta.

- Természetesen nem! – válaszolt ingerülten. – Én is tudom, hogy egy gyerek nem megoldás semmire. Tudom, hogy milyen ostoba voltam, mikor elhagytam Harryt. Nem kell ecsetelned, mennyire túlreagáltam a dolgot. – Hermione kicsit elszégyellte magát, amiért rögtön arra gondolt, hogy Ginny a könnyebb utat választaná. – Harryvel közösen hoztuk meg a döntést, és rá nem sokra már várandós is voltam.

- Ne haragudj, hogy egyből azt feltételeztem rólad, hogy... csak tudom milyen dühös voltál, hogy Harry ellenzi a karrierépítésed és azt hittem élvezed a munkád. - Egy percre elhallgatott, mikor Ginny elfordította a fejét és az arcára olyan kifejezés ült ki, ami azt jelezte valami nyomasztja.

- Igazad van, tényleg egy menekülés ez a dolog. – Hermione teljesen összezavarodott. – Harrynek igaza volt, nem vagyok jó.
- Ne mond ezt, hiszen egy különleges csoport tagja vagy, nem mindenkit választottak ki. – Hermione őszintén hitte, hogy a barátnője tehetséges.

- Na igen, én is azt hittem, hogy menni fog, de csúfosan megbuktam. Tudod az első pár esetem még simán ment, de aztán kaptam egy nehezebb ügyet és... - Elmorzsolt egy kósza könnycseppet. – Majdnem megúszta az a szemét, és ez csak az én hibám!

- Ezért inkább az anyaságot választod, és mindent elkövettél, hogy teherbe ess? Nem kéne máris feladnod a karrieredet. – Granger egyik ámulatból a másikba esett.

- Az én génjeimmel nem volt nehéz– próbálta elviccelni a dolgot.. – de ne aggódj, Harryvel és velem minden rendben van rendeztük a köztünk lévő feszültséget és a legkomolyabban mondom, hogy örülünk a kisbabának.

- Nem tudom, hogy mit mondjak – vallotta be őszintén. – Mindig is ti voltatok számomra az álompár, és mikor rájöttem, hogy a ti kapcsolatotok sem tökéletes... azt hiszem, hogy kicsit megijedtem.

- Rendben vagyunk, és a karrierem miatt ne aggódj – Ginny úgy tűnt valóban hisz benne, hogy helyes döntést hozott. – Ennek így kell lennie.

- Elhiszem neked, tényleg nem kételkedem a szavadban – válaszolt Granger. - Csak olyan hirtelen jött, ennyi az egész. Meglepődtem.

- Igazából nem jött olyan hírtelen, csak mostanában elfoglalt vagy, és észre se veszed, hogy repül az idő... Pitonnal – nevetett rá pajkosan Ginny. – Mindent tudni akarok ám, a leveleid nagyon szórakoztatóak, de sajnos korántsem elégítik ki a fantáziám – Hermione szégyenlősen elnevette magát.

- Biztos vagy benne, hogy erről akarsz beszélni, és nem inkább... - Ginny csak legyintett.

- Nincs mit beszélni a dologról, csak, ha a kisbabáról szeretnél társalogni.


Az ebéd többi része viszonylag kellemesen telt. Beszéltek a gyereknevekről, hogy milyen boltokban érdemes bútort vásárolni, és Ginny megkérte rá, hogy készítsen el minden kencét, amire a babának majd szüksége lehet. Popsi kenőcs, sampon, baba tusfürdő és a többi hasonló dolog. Hermione álmélkodva hallgatta a barátnőét, és kicsit irigy is lett rá. Ginny kész feladni a karrierjét az anyaságért és a családért. Bár a döntéshozatalban egy kudarc is alaposan belejátszott, de akkor is bátornak tartotta, hogy belevág a családalapításba. Ő ugyan elmondhatta, hogy a kapcsolata rendeződni látszik Perselusszal, de gyerekvállalásról korántsem beszélhetett. Igazából nem is tudta eldönteni hányadán áll a férfival.


Egyszerűen csak randevúznak vagy előkészítik a terepet egy komoly kapcsolatnak? Vajon ők is csak megalkusznak egymással, ahogy Ginny teszi?