Munka/Kapcsolat avagy hazudd azt,hogy szeretsz,és én elhiszem neked

6 / 2

Ha Perselus Piton valaha is szerepelne egy romantikus regényben, akkor most biztosan a feldúlt lány után iramodott volna. Viszont ez a férfi, inkább morgott egy kicsit magában, majd kimért léptekkel visszatért a bálozók közé. Minerva ezt a percet választotta, hogy úgymond felkérje táncolni. A keringő alatt Perselus igyekezett nem beszédbe elegyedni a nővel, de amikor már harmadszor kérdezett Hermione felől, kifakadt.

– Merlinre, Minerva, te is pontosan olyan jól tudod, mint én, hogy Miss Granger már nincs itt! – Egy röpke pillanatra elgondolkozott, hogy miért zavarja ennyire ez a dolog, de végül betudta annak, hogy a lány tűrhetetlen magatartása van rá ilyen hatással.
– David említett valamit Mr. Malfoyjal kapcsolatban…
– Az unokaöcséd bizonyára nem csak említett valamit, hanem eléd tárta a „szomorú” tényt, hogy nem ő lesz a bébioroszlánod udvarlója! – Élcelődése belefojtotta a további szavakat az idős boszorkányba.

Narcissa azonnal lecsapott a fekete dísztaláros férfira, amint a Roxfort igazgatójával lejtett tánc alól felszabadult. A rideg szépség élvezte, ahogy Piton karja karcsú dereka köré fonódik, testük a lépéseknél összeér. Kihívóan közelebb tolta a csípőjét, ezzel kiváltva Piton rosszalló pillantást. Nem volt hangulata ehhez a műsorhoz. Tudta jól, hogy Narcissa imád a tűzzel játszani, ha Lucius is a közelben van. Piton azonban dekoncentrált volt, és nem óhajtott megreszkírozni egy ilyen nagy horderejű botrányt, néhány erotikus mozdulat miatt, amit jelen pillanatban nem tudott megfelelően kezelni.

Piton fáradtan lépett be a háza kapuján, hajnali fél kettőkor. Sejtette, hogy a lány már alszik, mégis vetni akart rá egy pillantást. Halkan nyomta le a szobája ajtajának kilincsét, és belépett a sötét helyiségbe. Pálcájával halovány fényt gyújtott, hogy ne ébressze fel az alvót… Legnagyobb döbbenetére a lány ágya érintetlen volt.

-----

Mire a Roxfort folyosóin haladva elértek az emeleti lakosztályba Hermione mérge elpárolgott. Nem is akart tovább az ostoba, fekete szemű férfira gondolni. Draco kedvtelve figyelte a szoba közepén álldogáló lányt. Hermione kíváncsian hordozta körbe tekintetét a berendezésen, és mosolygott a szoba szerénységén. Még mindig nehezen hitte el, hogy Draco már nem olyan elkényeztetett úri ficsúr, mint régebben. Ha nem tudott volna a megváltozott anyagi körülményeiről, akkor biztosan egy ennél jóval impozánsabb lakosztályt képzelt volna el számára. Antik asztalokkal, mívesen faragott székekkel, értékes festményekkel és drága kárpitozással. Ehhez képest, egy átlagos legénylakás tárult a szeme elé, ahol nagyrészt a zöld szín dominált. 

Draco előzékenyen lesegítette róla a kabátot, és hellyel kínálta. Hermione udvariasan visszautasította a teát, de egy kicsivel erősebb italt elfogadott. A szőke férfi a szoba egyetlen értékesnek látszó bútorához lépett, és kinyitotta a bárszekrény üvegajtaját. Felsorolta a bőséges választékot, majd mindketten a vodka mellett döntöttek, ami egy kedves ajándék volt Draco egyik hűséges barátjától Oroszországból. Az üveg már bontva volt, kicsivel több, mint a fele hiányzott. A szőke férfi bocsánatkérően pillantott a lányra, de Hermione csak legyintett. Mindegy volt, hogy teli üveg vagy sem. Nem nagyon szokott inni, bár meglehetősen jól bírta az italt mégis ritkán fordult elő, hogy a pohár után nyúlt.

Az első korty végigégette a lány torkát, és fuldokló köhögésre késztette. A második pohár, már jobban csúszott, és gördülékenyebb lett az eleinte zavart, kissé akadozó beszélgetés. Melege lett, arca kipirult a szemei lázasan csillogtak, és össze-vissza fecsegett. Draco tudta, hogy most nem illene kérdezgetnie személyes témákról, de egyre növekvő kíváncsisága felülkerekedett lovagiasságán.

– Szóval miért éppen Perselusnál kötöttél ki? – kérdezte somolyogva, és újratöltötte mindkettőjük poharát. Hermione macskásan nyújtózni kezdett, aztán felállt a kanapéról, amin eddig ültek. Kicsit forgolódott, majd megállt a férfival szemben.
– Valószínűleg azért, mert egy kötöznivaló bolond vagyok, bizonyos mértékű mazochista hajlammal. – Eszelősen vigyorgott. – Amúgy feladott egy hirdetést, én válaszoltam rá, és kis rásegítéssel alkalmazott. Őt is meg lehet vesztegetni… – csuklani kezdett.
– Ez a nagy titok? – Draco szkeptikusan felvonta a szemöldökét. – Ennél még én is jobb mesét tudnék költeni. – Hermione védekezőn feltartotta a kezeit.
– Jól van, jól van… Elmondom! – Egy hajtásra kiitatta a poharát, és a férfi felé nyújtotta, hogy töltse neki tele megint, Draco csak egy kortyot öntött a vodkából. – Az egészet, ha tudni akarod, de utána meg kell, hogy öljél… Vagy nem, én öllek meg…Áh majd kitaláljuk, mi legyen. – Már akadozott a nyelve, de a szőke fiú rendkívül bájosnak tartotta ezt a kis szalonspiccet.
– Minden akkor kezdődött mikor hetedévesek voltunk. Ginny és Harry teljesen egymásba voltak gabalyodva, és Ron is valami csajjal mászkált, smároltak – fintorgott. – Olyan egyedül éreztem magam. – a hangja kicsit elvékonyodott –, de aztán rájöttem, hogy szeretem… De ő nem szeretett, sőt utált, és azt mondta hazudok, meg hogy fogjam be, és még hogy rosszabb is lesz… – Ezzel lenyelte azt az egy korty vodkát.
– Ez egy érdekes körmondat volt – kuncogott Draco. – Viszont azt még mindig nem tudom, miről, vagy éppenséggel kiről beszélsz. – Illetve ez így nem igaz helyesbítek, sejtem kiről beszélsz, de ha ez így van, akkor úgy érzem jobb, ha kinyitok még egy üveg italt, mert ennyire józanul nem hiszem, hogy képes leszek elviselni ezt a vallomást. – Ördögi volt a mosolya, Hermione pedig csak horkantott, és odabotorkált a bárszekrényhez. Találomra kivett belőle egy üveget, és lerakta a dohányzóasztalra. – Ezek szerint igyak még? – érdeklődött. Draco pedig színpadiasan a mellkasa elé emelete a kezét.
– Róla van szó – suttogta a férfinak. – Beleszerettem Perselus Pitonba! – Ezt viszont már teljes hangerővel kiabálta. – Olyan szörnyű volt, amikor elküldött, és mérges volt, talán még meg is vetett érte. Hát mi a baj velem, csúnya vagyok? Buta kis liba voltam? Azt mondta, hogy ne is álmodjak róla, pedig azt tettem, mennyi pajzán álom… – Draco tagadóan rázta a fejét. Elhitte, hogy Hermionét bántotta az elutasítás, de belátta azt is, hogy Pitonnak nem volt más választása. Tanár volt.
– Nem hiszem, hogy ez lett volna az indok. Te diáklány voltál, ő meg a tanárod. Ezt senki nem nézte volna jó szemmel, bár miután elvégezted az iskolát, ez már nem lehetett volna akadály. – Egy kicsit eltöprengett ezen. Vajon Pitonnak eszébe jutott valaha, hogy Hermionét felkeresse a Roxfort után? Lehet, hogy ezért vette fel maga mellé? A pajzán álmokra is kíváncsi lett volna, de ezt már igazán nem akarta megkérdezni, talán majd máskor.
– Látod, hogy te milyen jól látod a dolgokat – kuncogott. – De Ő nem látta át a dolgot, és hát persze én meg loholtam utána, de tudomást sem vett rólam. Igen, csak kiabált velem, és nézett rám azzal a szexi tekintetével, és a borzongató hangján ordibált. – Nem a férfira nézett a távolba révedt, mintha újra látná maga előtt az egészet.
– Várjunk csak, neked Piton szexi?! – prüszkölte Draco.
– Ezt meg kitől hallottad? – kérdezett vissza szemöldök ráncolva a lány.
– Az előbb te mondtad…
– Hangosan? – Granger kicsit meginogott.
– Hermione nem innál egy kávét, vagy egy kis nem is tudom, mit adjak? – Granger megrázta szétbomlott kócos haját, és bizonytalan léptekkel a vodkás üveg felé közeledett. Már nem vette a fáradságot, hogy a maradékot kitöltse a poharába, üvegből szándékozott inni.
– Az egész, a miatt a hülye átok miatt van – dörmögte. – Igen minden, a miatt van. Amikor megtámadták, nem segítettem, és aztán ő olyan nagyon mérges lett. Sántított, meg gyűlölködött… Megbuktatott! – szipogva az üveget ölelgette, de nem ivott bele. – Megbuktam egy vizsgán, hogy történhetett ez velem!? – Draco most már kezdte érteni a dolgokat, de még akkor sem volt világos számára, hogy ezek után Hermione miért ragaszkodott ahhoz, Pitonnál vállaljon állást. Talán még mindig szereti? Ennek furcsa módon nem igazán örült.