Munka/Kapcsolat avagy hazudd azt,hogy szeretsz,és én elhiszem neked

9 / 2

Hermione már hetek óta tudta, hogy Pitont gyengéd érzelmek fűzték Lily Evanshez, és ahányszor csak rágondolt, az minden alkalommal görcsbe rántotta a gyomrát. Több részletre szomjazott, pedig már így is bajban volt.
Perselus nem volt ostoba, sőt; csak idő kérdése volt mikor jön rá a dolgokra. Hermione meglehetősen furcsán viselkedett: időnként megijedt, mikor Piton megszólította. Olykor zavarban volt a jelenlétében, és bár az együttléteik még mindig rendszeresek voltak, néha a bájitalmester úgy érezte, a lány nincs egészen ott vele az ágyban.
Perselus tőle szokatlanul türelmesen várta, hogy a helyzet változzon, de úgy vélte, ha a lány viselkedése tartósan ilyen marad, akkor kénytelen lesz nem túl gáláns módon kilesni a gondolatait, míg alszik.
Sejtette, hogy hatalmas veszekedés kerekedne belőle, de érezte, hogy Granger távolodik tőle, és ki akarta találni az okát.

Először az fordult meg a fejében, hogy a lány esetleg állapotos, és fél elmondani. Bár ő is halálra rémült volna, ha ez igaz, de ezt a lehetőséget hamar elvetette, miután minden alkalommal látta, hogy Granger megitta a fogamzásgátló bájitalt, amit ő maga készített neki, tehát kizárt, hogy hatástalan lett volna.
Mégsem hagyta nyugodni a dolog, hiszen tudta a lány titkol valamit. Régen rájött már, hogy Hermione vele egy időben szintén el szokott menni hazulról. Nem szólt a lánynak, hogy riasztó bűbájt szórt a házra, elvégre Hermione nem volt fogoly, és pontosan ezért nem kérdezte meg tőle soha, hogy hova ment.

Minden alkalommal mikor a bűbáj jelzet neki, súly nehezedett a mellkasára. Bízni akart annyira a lányban, hogy megmondaná neki, ha már nem szeretne együtt élni vele.Viszont az agya egy kis része időnként bőszen ismételgette, hogy nem másik férfi van a dologban, mert ha a lány csak fele annyira élvezte az együtt töltött időt, mint ő, akkor örökre vele maradna.
Még magának sem igazán ismerte be, de az érzés, ami napról napra nőtt benne egyre inkább hasonlított ahhoz, amit az emberek boldogság néven ismernek. Már amennyire ő ezt meg tudta ítélni. Ennyi év keserű magány után már nem volt benne biztos tudja-e egyáltalán mi a boldogság. Saját maga választotta ezt az életformát, de mostanában már egyre könnyebben oldódott fel Hermione társaságában.

Ettől függetlenül még mindig ott lógott a probléma a fejük felett, és megoldásra várt.
Fogalma sem volt, hogyan hozza szóba ezt a témát, mert mindenképpen visszatetsző lenne rá nézve, hogy figyelte a lányt. Mivel Hermione állandóan a bizalom fontosságáról papol neki, akkor a rossz pontnak számítana a szemében, ha megtudná, hogy Piton minden lépésről tudni akart. Ugyanakkor a lány is tilosban járkált, máskülönben már régen elmondta volna a férfinak, merre szokott kószálni.

Egyik nap mikor újabb kiszállításra hivatkozva elment hazulról, valójában egy kiábrándító bűbáj hatása alatt várakozott az egyik kis utcában arra, hogy a lány szintén útnak induljon.
Sajnos nem kellett csalódnia saját ösztöneiben, Hermione pár perc késéssel szintén kilépett a ház ajtaján. Nem tűnt fel neki, hogy követik, bár való igaz, hogy Piton nem ma kezdte el az álcázás művészetét.
A férfi próbált higgadt maradni, győzködte magát, hogy Hermione nem árulja el a bizalmát, nem jár másik férfihoz. Végül megnyugodhatott, mikor felismerte a lány úticélját. A Gooseberries közben egy tucat fehérre meszelt sorház között, a négyes számú ajtó alatt lakott a Lupin házaspár. Pitonnak volt szerencséje havonta bájitalt küldenie ide, de roppant mód örült, hogy személyesen nem kell eljönnie a vérfarkashoz. A háború végén sem tudta legyűrni a másik férfi iránt táplált ellenséges érzéseit.

Úgy vette észre, előre megbeszélt találkozóról lehet szó, mert Hermione szinte még kopogásra sem emelte a kezét, mikor a lila hajú boszorkány már fel is tépte az ajtót, hogy szélesen mosolyogva üdvözölje.