Munka/Kapcsolat avagy hazudd azt,hogy szeretsz,és én elhiszem neked

10 / 1

Éjsötét szemedből, fény árad felém
Lelkem tiéd, rabszolga lettem, izzó parázs a szívem helyén
Lásd varázsos vágyad, nálam célba ért
Ha nézel rám, szememben látod, hogy a szerelmem mindörökkön tiéd...

(Részlet a Bajadér c. operettből)

Hermione már jó néhány napja el hagyta a Piton-rezidenciát. Az első pár napban a bájitalmester igyekezett figyelmen kívül hagyni a nyilvánvaló tényt, hogy a lány nem csupán gondolkozási idő miatt szakította meg vele minden kapcsolatot. Beletemetkezett a munkába, kísérletezett és számításokat végzett.
Mindeközben alkalmazásába vett egy házimanót, aki kicsit túl fiatal és túl szemtelen volt Piton ízlésének, mégis volt benne valami, ami az első percben hatással volt rá. Talán csak kicsit emlékeztette Hermionéra, vagy az is lehet, hogy eljutott arra szintre, ahol már nem számít, milyen az alkalmazottai modora. Persze voltak dolgok, amiket igyekezett figyelmen kívül hagyni. Többek között azt is, hogy Mimó nevű fiú manója lila kantáros nadrágot viselt, és módfelet kíváncsi természetű volt..

Egy-két hét elteltével kezdett világossá válni a férfi számára, hogy a távozás valóban nem csak valami gyerekes dacosság volt Hermione részéről, hanem igenis komolyan gondolta azt a nevetséges dolgot, hogy elhagyja.
Nem szívesen vallotta be, de fordított esetben ő is ezt tette volna. Viszont még így is fájt elviselni a lány egyre jobban ránehezedő hiányát. Először megvonta a vállát, ha reggelente úgy fordult az ágyban, mintha át akarná ölelni még halkan szuszogó kedvesét, de csak a levegőt tudta megmarkolni. Egy ideig elhessegette az üresség érzését, mikor nem volt kihez szólni az étkezések során. Igyekezett nem törődni a házat betöltő csenddel, ami fojtogatta a lelkét.

De bármennyire próbált nemtörődömséget színlelni, nem sokáig ment neki. Az elmúlt hetek során diszkréten körbeszimatolt, merre lehet a lány.
Sajnos azt nem tudta kideríteni, éppen hol tartózkodhat, de abban biztos volt, hol nincsen.
Kizárta annak a lehetőségét, hogy a Roxfortban lenne, mivel tisztában volt vele, hogy Minerva már tájékoztatta volna arról, ha Hermione huzamosabb időt töltene a kastélyban. Meggyőződése volt, hogy McGalagony beleütné az orrát a kettejük dolgába.Szinte látta maga előtt az összeráncolt homlokú idős boszorkányt, ahogy az én előre megmondtam stílusában kioktatja a nőkkel való viszonyáról. Még, ha el is bújna Dracónál, McGalagony akkor is tudna róla, hogy átlépte az iskola védőkorlátait, így mindenképpen érkezett volna hozzá egy érdeklődőnek álcázott levél.

A második lehetőség miszerint a foltozott üstben vett ki szobát hamar megcáfolódott mikor visszafogott udvariassággal érdeklődött Tomnál. Könnyű szerrel tudott olvasni Tom fejében, Hermionénak nyoma sem volt a gondolatai között.

A harmadik lehetőség is szertefosztott, mikor napok múlva sem dörömbölt az ajtaján Potter és Weasley, hogy a hirtelen jött griffendéles bátorságukkal megpróbáljanak neki beolvasni, amiért a drága barátnőjük miatta itatja az egereket. A lelke egy pici része bánta, hogy nem került sor az incidensre. Jó móka lett volna a földbe döngölni azt a két idiótát, kiváltképpen Molly és Arthur fiacskáját.

Így tehát kizárta azt a három helyet, amit lehetségesnek tartott a lány honléte felől, és pontosan ezért kezdett el aggódni. Hermione előnyben volt a mugli Londont illetően, számtalan olyan helyen tartózkodhatott, ahová ő még térképpel sem találna el. 

Egyre inkább dühítette, hogy annak idején elnyomta magában a vágyat, hogy jobban megismerje a mugli apjával részévé vált másik világot. Természetesen sok dologban tájékozott volt, gond nélkül igénybe tudta volna venni a közlekedési eszközöket, és minden további nélkül el tudott volna vegyülni a tömegben a megfelelő mugli öltözék segítségével. A gond ott kezdődött, hogy soha egyetlen egyszer sem beszéltek Hermione varázsvilágon kívüli életéről, így még csak azt sem tudta megmondani melyik lehet a lány kedvenc parkja.