Munka/Kapcsolat avagy hazudd azt,hogy szeretsz,és én elhiszem neked

5 / 2

Hermione reggel korábban ébredt, mint a férfi. Elképzelése sem volt, hogy Piton milyen hangulatban lesz, mikor összefutnak. Megdöbbenésére, egy csendes Reggelt morgáshoz hasonlót kapott, és egy kérést, hogy kaphatna –e némi kávét. Már az is furcsa volt, hogy kérte a reggeli italát, nem pedig parancsba adta. A lány egy gyors reggelit is elkészített a ház urának, amit Perselus szó nélkül elfogyasztott. Mosogatás után tétován lépett be a szalonba, hogy a napi teendői után érdeklődjön. Piton lerakta a lapot, amit olvasott, és alaposan végigmérte a lányt. Megint a szokásos ruhája volt rajta, a karkötője újra piros volt, mivel az éjszaka folyamán megszűnt a bűbáj. Szeme alatt világosan látszódott a kialvatlanság, és az alultápláltság hatása.

– Miután megreggelizett, jöjjön be a megszokott helyiségbe és készüljön fel az oklumencia órájára! – még egy röpke pillantásra méltatta a lányt, aztán visszatért az olvasnivalójához.

Hermione a szokásos teája mellé elcsócsált egy pirítóst, de semmi egyebet nem evett. Nem volt étvágya már hosszú hetek óta… először félelmében nem mert enni, aztán meg dacból, most már csak nem érdekelte a dolog. Kicsit félve lépett be abba a bizonyos szobába. Bár módosították a szerződést, tudta jól, hogy a mardekárosokkal nem árt vigyázni, mert mindig megtalálják a kiskapukat. Piton már várta. A szokásos székén ült, de nagy meglepődésére, vele szemben szintén elhelyezett egy kényelmes ülőalkalmatosságot. Megvárta, míg hellyel kínálták, és feszülten figyelni kezdett a férfi kezdetben csendes szavaira. Egy óra múlva rájött, hogy a „normális” oktatás hiányzik a férfi repertoárjából. Nem árasztotta el ugyan szeretkezésük rémképeivel, de megállás nélkül kiabált vele.

– Granger, utoljára mondom, ürítse ki az elméjét! – Hermione bármennyire próbálta, mikor a férfi belépett a tudatába, megint emlékei egy részével találta magát szembe. Bosszúsan morgott a lány ügyetlenségén. – Nem érti, mit kérek? Maga végül is az évfolyama egyik tehetséges, nagy tudású boszorkánya volt…
– De hogy ürítsem ki a fejem? – kiabált vissza Hermione.
– Merlin, most adj nekem AZONNAL türelmet! – Piton a plafon felé emelte tekintetét, és teátrális mozdulatokkal fohászkodott egy felsőbb hatalomhoz. – Az ürítse ki az elméjét, azt jelenti, hogy ne gondoljon semmire! – kezdett már zsibbadni a nyelve: annyit magyarázott az elmúlt órában a lánynak, mint amennyit egy egész évben beszélt a diákjaihoz együttvéve. Ebbe beletartozott a másik három házhoz szánt sértések áradata, valamint a pontlevonások.
– De, hogy ne gondoljak semmire? – mutatott verejtékező homlokára a lány. Nagyon erősen próbálta, de nem értette, hogy várható el tőle, hogy egy pillanat alatt szüntesse meg a gondolkozását. Mindig járt valami a fejében, ettől volt ő Hermione Granger, hogy soha egy percre nem tudott kikapcsolni. Mások tudtak lazítani, de ő képtelen volt rá. Piton kimerülten összeroskadt a székbe, és a halántékát masszírozta, de a makacs fejfájása már ott maradt, ahol volt, szinte satuba szorítva az agyát. Már belátta, hogy teljesen elvetélt ötlet volt az oklumencia tanítása. – Professzor, kérem, magyarázza el nekem rendesen, és meg fogom érteni. Ha el tudná mondani, ön hogy csinálja…

– De nem tudom! – csattant fel Piton. – Nekem ez ösztönösen megy, és nem is úgy teszem, ahogy maga akarja elérni ezt az állapotot, nekem is vannak gondolataim, csak elzárom egy fallal az agyamban, és szüneteltetem a gondolataim áramlását. – Hermione csüggedten nézett a férfira, mert belátta, hogy akkor sem érti, ha itt mindjárt lenyúzzák a bőrét és forró zsírban kisütik. – Menjen inkább, és csináljon valamit ebédre – intett a férfi beletörődően. Valahogy úgy érezte egy kis szünet nem fog ártani, mivel hogy semmit nem haladtak.
– Ööö… mit szeretne enni? – magában fohászkodott, hogy pirítós legyen a válasz.
– Teljesen mindegy Granger, csak ne másszon le a tányéromról, ha lehet! – Majdnem felborította a lányt, ahogy elviharzott mellette a lakosztálya felé. Saját kudarcaként élte meg, hogy egy ilyen eszes és tehetséges lányt képtelen jobb szintre segíteni az oklumenciában, mint a véleménye szerint félnótás Pottert.