Munka/Kapcsolat avagy hazudd azt,hogy szeretsz,és én elhiszem neked

1 / 3

Hermione enyhén verejtékezve ébredt immáron második hete az otthonául szolgáló Odú-beli szobájában. Megint az a szörnyű rémálma volt, hogy megbukik egy vizsgán, ám amikor felébredt, pár perces értetlen pislogás után beléhasított a felismerés… a valóság valóban ilyen szörnyű. Két hete alig volt hajlandó elhagyni Ginny Weasley egykori szobáját. Nem akart visszaélni a Weasleyk vendégszeretetével, de még mindig képtelen volt kimászni a letargikus állapotából. Ideérkezése másnapján Ginny hazalátogatott vőlegényével, Harryvel. Molly rögtön étellel kezdte tukmálni szegény Harryt, amint belépett az ajtón. Szegény fiú segélykérő pillantást küldött a lányok felé, de ők csak legyintettek. Van, ami sosem változik ezen a helyen.

Hermione azt hitte, barátai viszontlátása jobb kedvre deríti. Nem akart rögtön belefogni panaszáradatába, hogy elmondja a másik két fiatalnak: az élet igazságtalan, és vele nagyon kiszúrt. Próbált valami mosolyfélét erőltetni az arcára, és biztatta őket, hogy mondjanak valami érdekeset, ami mostanában történt velük. Ginny és Harry mesélni kezdtek neki a csodás és gondtalan életükről, arról, hogy milyen helyes kis házat találtak a külvárosban, ahova hamarosan átköltöznek a belvárosi lakásukból, az esküvő közeledtéről, és hogy a fiút hamarosan előléptetik az Auror Parancsnokságon. Mindezeket végighallgatva csak még lejjebb csúszott a lelki gödörben. Mások remek élete csak még jobban felnagyította szemében a saját kudarcát.

– Hermione, ne szívd úgy mellre, neked sem sikerülhet minden. – Harry vigasztalásnak szánta, de csak felmérgesítette vele a lányt.
– Miért nem, Harry? Honnan tudod, hogy nem én vagyok az, aki mindent meg tud csinálni? Most is sikerült volna, csak hogy tudjátok, Piton természetesen szabotálta a munkámat.
– Piton? Mármint Perselus Piton? – Harry zavartan forgatta a fejét. – Mit keresett ő a vizsgádon?
– Te ismersz más Pitont is? – csattant fel a lány. – Persze, hogy az a sánta…
– Hermione! – szólt rá csitítóan Molly.
– Jó, jó! – Megadóan maga elé tartotta a kezét. – A mélyen tisztelt „bájitalisten” állandóan mellettem állt, és szinte beleszuszogott a fülembe, így lehetetlen volt normálisan dolgozni. Egyébként a kérdésedre válaszolva, Harry, ő vizsgáztatott, ha eddig nem kristályosodott volna ki.

Harry nem igazán értette, ez miért tette dekoncentrálttá a lányt. Piton régen is hasonló módszereket használt, mikor órán járőrözött, Hermione mégis mindig tökéletesre készítette a bájitalát. Még hetedikben is kifogástalan volt az órai teljesítménye, pedig Piton akkor tényleg nagyon rászállt. Fel sem tűnt neki a lány furcsa viselkedése az akkori tanárával szemben. Igazából senki nem vette észre az ábrándos pillantásokat, amit felé küldött, minden mozdulatát árgus szemmel kísérte, itta a férfi szavait, és nem tántorította el ettől még Piton vele szemben tanúsított goromba viselkedése sem.

Aztán egyik délután a legkisebb Weasley rátalált, amint éppen a könyvtár leghátsó sarkában sírdogált. Aznap dupla bájitaltanórájuk volt, és Perselus Piton szavai szinte pengeként hasogatták a lelkét. A férfi elkapott egy elkalandozó pillantást, és sötét szemeiben máris lángra lobbant a harag szikrája.
Óra után ott marasztalta a lányt, és míg Hermione szíve megtelt reménnyel, addig a férfi már azt fontolgatta, miként vethet véget ennek az ostoba fellángolásnak. Minden mondata felért egy ostorcsapással, fájdalmasan zúzta porrá a lány álmait.

– Utoljára figyelmeztetem, Miss Granger! Hagyjon fel ezzel az ostoba viselkedéssel, de azonnal! – Hangjától zengett az egész terem. Hermione ijedten csúszott lejjebb az első padban.
– Piton professzor, kérem, én csak…
– Nem érdekel, Granger! Ne bámuljon, ne ábrándozzon rólam, és még csak ne is gondoljon rám a szabadidejében sem! Mi lesz a következő lépése? Hosszú órákat fog eltölteni az alagsorban utánam leskelődve? Elég, kisasszony! – Ellépett az íróasztalától, és a lány padjára támaszkodott. – Nem a megfelelő személyt választotta magának, sosem fogom VISZONOZNI az érzéseit, inkább messzire kerüljön el a saját érdekében, mert a következő alkalommal már nem csak beszélni fogok! Megértett engem?– Igen, uram. – Szomorú szemekkel nézett a sápadt arcba, de volt benne annyi tartás, hogy ne a férfi előtt kezdjen el sírni.

A könyvtárig meg sem állt, a zokogás olyan elemi erővel tört fel belőle, hogy félő volt, mások is meghallják. Így talált rá a barátnője…

-----

Ginny aggódó pillantást küldött felé. Mikor Hermione beavatta a bizalmába, már késő volt. A férfi teljesen elhatárolódott tőle, nem volt értelme tanácsot adni. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Ginny akkor valamelyest megkönnyebbült. Sosem tartotta túl sokra a bájitaltan-tanárt, de örült neki, hogy a férfi józanul döntött ebben a kérdésben. A vörös hajú lány a mai napig nem volt benne biztos, de remélte, Hermione kinőtte már ezt a lehetetlen ábrándot. Tudta, hogy az egyetem alatt elfogyasztott néhány barátot, ami szerinte nagyon jót tett a lánynak, de Granger elmondásaiból tudta, hogy egyik sem volt valami nagy kaland. Nem is lehetett, tudásvágyával és maximalizmusával hamar elriasztotta udvarlóit. A kitartóbbakat egy ideig abban a kegyben részesítette, hogy a barátnőjüknek tudhatták, de végül minden kapcsolata kihűlt, nem találta meg bennük azt, amit keresett.

------

– Megbuktam! Rosszabb vagyok, mint Crack vagy Monstro! – Arcát kezébe temette. – De lehet, hogy olyan vagyok, mint egyszerre a kettő. Harry halványan elmosolyodott, nem rosszindulatból, csak kissé komikusnak találta a helyzet. A mindig is csodált, okos lány nem tudott elsőre átugrani egy akadályt, és most kisgyerek módjára kesereg. Szívesen emlékeztette volna, hányszor birkózott meg ennél lehetetlenebb dolgokkal is.
– Minden rendben lesz, jövőre sikerül, hidd el. – Harry derekasan próbálkozott, de nem vette észre, hogy minden mondatával csak hergeli a lányt.
– Aj! Sokáig maradtok? – fújtatott dühösen. – Csak mert jobb lesz, ha legurítok egy nyugtató teát, ha továbbra is így próbálsz meg vigasztalni. – Harry innentől kezdve inkább kimaradt a beszélgetésből, félve attól, hogy még egy ilyen elszólás, és bántódása esik.