Munka/Kapcsolat avagy hazudd azt,hogy szeretsz,és én elhiszem neked

5 / 3

Hermione halkan osont ki a konyhába egy kis vízért. Fülledt meleg éjszaka volt, egyike az utolsó nyári estéknek. Hálóinge izzadtan tapadt a hátához, meztelen talpa csattogott a hideg márványköveken. 
Piton meglehetősen elnyűtten ment fel a laborja lépcsőjén. Zsongott a feje a rengeteg megválaszolatlan kérdéstől, miután a Malfoyok távoztak. A bájitalfőzés általában kikapcsolta, de a ma nem segített. Meleg volt, de a levegőben már érezni lehetett, hogy vihar készülődik. A sebesült lábában iszonyatosan lüktető fájdalom miatt minden időjárás változást megérzett. Nehézkesen szedte a lépcsőket, fogát összeszorítva próbált minél előbb a szobájába jutni, hogy aztán az ágyra vethesse magát. Az éjjeliszekrényén ott sorakoztak a fájdalomcsillapító főzetek, de ha csak tehette, mellőzte használatukat. Olyan szinten kiütötték, hogy utána napokig kába volt tőlük.
A szalonon átvágva meglátta a konyhaajtón át kiszűrődő fényt. Egy pillanatra megállt elgondolkodva azon, hogy utánanéz a fény okának, de fájós lába miatt másképp döntött, inkább tovább haladt.
A szobájában gyorsan megszabadult ruháitól, és elbotorkált a zuhanyig. A jeges víz kissé csillapította fájdalmát, de ez csak időleges megoldás volt. Kénytelen volt mégis a bájitalhoz nyúlni. Mély álomba szenderült, teljesen kizárva a külvilág zajait.

-----

Reggel Hermionét egy cetli várta a napi teendőivel. Nem érdekelte hol van a ház ura, elégedett volt a csenddel, ami körbevette. Dúdolva tisztította az antik dísztárgyakat, és pár percig újra boldog volt. Mikor rájött jókedvének okára, tátva maradt a szája. A kis szalon óriási ezüsttükrében megszemlélte az alakját. Nem merte elhinni, hogy tükörképe valóban visszamosolyog rá, méghozzá szélesen, elővillantva hófehér fogait. Képzeletben arcon csapta saját magát.

– Nem eshetek bele egy újabb mardekárosba, az legalább olyan lenne, miközben belegyalogolok a Temzébe habár nem tudok úszni! – motyogta maga elé. Tovább folytatta a portalanítást, és a fényesítést, de gondolatai minduntalan visszakalandoztak a huncut mosolyú szőkeségre.

A második reggel is csak egy cetli várta. Megrántotta a vállát, és nekilátott az aznapi munkájának. Bevásárolt, feltöltötte az éléskamrát, és ráérő idejében a bájitalkönyvét bújta. Szorgos magolását, egy barna bagoly kopogtatása zavarta meg. Az ablakhoz lépve felismerte állatot. Nagyot sóhajtott, mielőtt kibontotta volna a levelet. A madárnak szórt egy kis csemegét a párkányra, és olvasni kezdte a pergament. Legnagyobb megdöbbenésére nem egy Minervától származó – körmönfont kérdéseivel teleírt – levelet kapott, hanem Draco írt neki.

Granger!
Gondolom kistányér méretűre kerekedett a szemed, mikor rájöttél, hogy levelet küldtem neked. Megvallom én is csodálkozom saját viselkedésemen, de sajnos el kell ismernem azt a fájdalmas tényt, hogy nagyon magányos vagyok. A Roxfort felér egy zárdával, már ha a tanári karról van szó, mert a diákok nem panaszkodhatnak. Kár, hogy a szabályok nem engedik, hogy tanulókkal randizzak, egy-kettő nagyon szemrevaló a hetedikes évfolyamból. Vajon Piton is így gondolta a maga idejében? Egyszer majd megkérdezem tőle. 
Amiért igazából zavarlak, az nem más, mint, hogy valójában szeretném megismételni a mi kis találkánkat. Félre ne értsd, nem randevút kérek tőled, de üdítően hatottál mostanában igencsak szürke hétköznapjaimra. Kérlek, ha még lélegzel ezen sorok olvasása után is, válaszleveledben add tudtomra, mikor lesz a következő kimenőd, amennyiben igényt tartasz a társaságomra. Zárom soraimat, mielőtt többszörös sokkot idéznék elő, és türelmetlenül várom válaszod.
Hódolattal: Draco Malfoy, Roxfort, SVK tanár 

Hermione felnevetett, mikor végre újra pislogni tudott. Végül is nem olyan rossz fej ez a fiú, és igazán adhat neki esélyt a barátságra. De csakis arra! Eldöntötte, hogy bármennyire is kerget a nyilával Ámor, ezúttal kitépi a kezéből és beleszúrja annak a pimasz angyalnak a fenekébe. Nekiállt megalkotni a válaszlevelet. Az első változatot összetépte, és a darabokat elégette. Merő figyelmetlenségből úgy kezdte: Kedves Draco…
Már csak azért sem írna ilyet, mert az ő megszólítása is egy Granger volt.