Új lány. Új érzés.

8. A korház

Ahogy felébredtem egy orvossal szemben találtam magam.

-Hol vagyok?

-Jó reggelt!! Végre felébredt!! Már is értesítem a szüleit!!- mondta majd elindult az ajtó irányába.

- Várjon!!- kiálltottam a doktor után.

-Igen?

-Hol vagyok? Mi történt? Meddig aludtam?

- Az elkülönített osztályon. Vérveszteség és enyhébb agyrázkódás miatt kómába esett és összesen 2 hétig aludt.

-2HÉTIG??- ordítottam fel.

-Igen. A szokásos időhöz képest ez kevés. A szülei nagyon aggódnak önért. Megyek és szólok nekik.

-Rendben van.

Egy 10 perc elteltével berontottak az ajtón és az édesanyám egyből hozzam futott és megölelt. Kérdezgetni kezdted, hogy miért csináltam azt amit, de én nem akartam felelni.

-Remélem idővel majd elmondod.- felelete anyukám elcsuklott hangal.- De addig is a telefonod.- nyújtotta felém.
Elvettem majd egyből az üzeneteket nyitottam meg. Mindenki üzenetére válaszoltam kivéve Zsófiéra. Eldöntöttem, hogy ideje tovább lépni rajta. Nem is telefonoztam sokáig. Fáradt voltam és nagyon-nagyon éhes. Elmentem kaját keríteni és ahogy vissza értem a szobám folyosójára megláttam Zsófit azzal az orvossal beszélni, aki bent volt nálam. Elakartam őt kerülni így nem túl feltünően elsuhantam a háta mögött a szobámba. Persze észrevette, hogy én vagyok az és egyből utánam is jött.

Ahogy beértem és letettem az asztalra az enni valót amit kaptam már hallottam is az ajtó csukódását és mihelyst megfordultam már az ajkai az ajkaimra tapadtak.
[Bevallom nagyon élveztem és már nagyon hiányzott a csókja is és ő maga is.]
Egyből bejutást kért a nyelvével és nem kellet kérlelnie sem. Megadtam neki. A következő percben neki lökött a fallnak és egyre gyengédebben kezdett el csókolni. 5 perc után elvált tőlem, de nekem ennyi nem volt elég.

Elkaptam a derekát majd hátrálni kezdtem vele egészen a kórházi ágyig ahol egy óvatosan erős lökéssel rálöktem majd ráfeküdtem és úgy folytattam azt amit elkezdtünk.

Már épp a bugyimban járt amikor az ajtó halk nyitódására lettünk figyelmesek. Gyorsan leszálltam róla és ő is felugrott az ágyról és az ajtón Dorina és Kriszti lépett be.

-Ezek szerint sikerült.- súgta oda Krisztinek.

-Honnan veszed?

-Csak nézz rájuk. Kócos haj. Fülig érő mosoly. Felgyűrt ruha. Letámadták egymást.- mosolyodott el Dorina

-Te ennek ennyire örülsz?- kérdeztem flegmán.- Tudtommal ti rándíztatok míg én szenvedtem.

Zsófi oda jött hozzám. Beletúrt mind két kezével a hajamba majd apró puszikat kezdett el adni az ajkamra. Tudja jól, hogy ezt imádom és ahogy minél hosszabbat ad annál jobban beindulok rá.

-Nem volt köztünk már semmi. Téged szeretlek! És.. én is ugyan úgy szenvedtem mint te. Ő próbált engem megvígasztalni.

-Ja ja ja. Persze. Az ujjaival meg a nyelvével?

-Nem. Hanem azzal, hogy ott állt velem, amikor te nem.

-Hát boccs, hogy darabokra törtel azzal, hogy ezt a kurvát előrébb helyezted nálam a fontossági ranglistán.

-Nem helyeztem előrébb csak nem szerettem volna, hogy ha megtudnád mik történtek köztünk. És nem! Nem perverzségekre gondolok..- nézett Dorinára lenéző szemekkel.- Nem szerettem volna, hogy megverd és emiatt bajba kerülj.