28. Talán van még remény

570 21 3
                                    

Kriszti egészen a bejárati ajtómig kísért, kb egy fél óra alatt értünk haza. Vagy 3x-4x megálltunk, mivel összerogytam és sírtam.

-Ma este itt maradok veled, hogy véletlen se csinálj hülyeséget.

-Rendben van.- a sírástól elvékonyodott hangal válaszoltam neki

Elkezdtem keresni a kulcsom, amikor rájöttem..

-ahh bazdmeg.- kiáltottam fel.

-Miabaj??

-Fanni táskájába van a kulcsom.

Nyílt az ajtó.

-Ezt keresed?- mondta egy nagyon vékony hang

Fanni nyitott ajtót. Amint megláttam összeszorult a gyomrom. Meg se tudtam mozdulni. Könnybe lábadt a szemem.

Lassan és óvatosan kilépett az ajtón.

Majd felém indult, és ahogy odaért hozzám, az egyik kezével beletúrt a hajamba, majd a másikkal megsimította az arcomat.

-Szeretlek Szandi.- halkan odasúgta, majd érzékenyen megcsókolt.

De ebből nem lett se heves csók se semmi vágy. Ez mindkettőnkben egy-egyfajta nyugtató érzést keltett.

A mai este elégge durván végződött, és most először mondta ki, hogy szeretlek. A csók után egy hatalmas kő esett le a szívemről, majd közelebb húztam magamhoz.

-Énis szeretlek.

Újra megcsókolt, itt kissé hosszabban, de ugyan az az érzés gyúlt mindkettönkben.

Majd egy halk sírás visszarázott minket a valóságba.

-Ez olyan csodálatos.- szipogva mondta Kriszti- ez már nagyon kijárt neked Szandikám.- magához húzott és jó szorosan magához ölelt.

Fanni csak halkan nevetett és mosolygott, mikor újra ránéztem.

-Nem is zavarlak titeket gerlicéim. Megyek vissza a buliba Zolihoz, és alapból nektek van most mit megbeszélnetek.

(Zoli Kriszti kiszemeltje)

-Menj csak, és sok sikert hozzá.- mondta Fanni, miközben magához húzta , hogy megölelje- köszönöm, hogy vigyáztál rá.

-Ez természetes.

Én cska nevettem, miközben ők haverkodtak. Jó volt látni őket együtt, Kriszti olyan számomra mint a testvérem.

Fanni pedig.. Fannival kapcsolatban úgy érzem, hogy ő az a lány, akivel leakarom élni az életem, és mindent meg is teszek azért, hogy ez így is legyen.

Miután Kriszti lelépett, mi órákon át beszeltünk. Elmeséltem neki mindent és mindenkit.

Utána ő is sokat mesélt mi minden történt vele, mire egymásra találtunk.

Ezek után talán életemben először, sőt igen. Életemben először szeretkeztem teljesen nyugodtan az élvezetre menve, nem az erőszakra és arra, hogy mihamarább végezzünk.

Minimum 2 órán át tartott, és utána egymás karjaiba elfeküdtünk az ágyban és elnyomott minket az álom.

Folytatása következik...

Új lány. Új érzés. Dove le storie prendono vita. Scoprilo ora