Új lány. Új érzés.

10. Miért?

2-3 nap után kiengedtek és úgy látszott minden a legnagyobb rendben van. Minden olyan jó volt.

Péntek délután volt egy meccsünk. Minden meccsen ott volt, de ezuttal nem jött el. Nem értettem mi történhetett. Szünetbe hívtam, de nem vette fel. Felhívtam az anyját és azt mondta, hogy a focira kéredzkedett el.

Nagyon aggodtam és egyből a házukhoz siettem. Felkaptam a cuccom és a játék közepén leléptem.

Órákon át hivogattuk mire felvette a telefont az anyjának. Nem kellett sok be is lépett az ajtón. Teli torkomból elkezdtem vele üvöltözni..

-Hol a faszomban voltál?

-Találkoztam egy haverommal és elkezdtünk beszélgetni.

-Szólhattál volna. Geci vagy 60x hívtalak míg te boldogan elvoltál bennem a vér megállt.

-higgadj már le bazdmeg. Az a lényeg, hogy élek vagy nem?!

-De. De akkor is szólhattál volna.

-Boccs..

Itt felment a szobájába és faképnél hagyott..

Összeszedtem minden erőm és minden holmim és hazamentem. Egész úton hazafelé sírtam.

Anyáék nem voltak itthon.. megint.. ígya zenét max hangerőre felvettem és elővettem a pengémet.

Kriszti hivogatott, de 1x se vettem fel.
Már vagy fél órája bőghettem az ágyon ülve véres kézzel, mikor valaki csengetett.
Kinéztem az ablakon és csak egy alakot láttam. Az utolsó amire emlékszem az az volt, hogy nyílik az ajtó és valaki rohan...

Amikor felkeltem újra a korházban találtam magam.

-ilyen nincs.. purcanjak már ki végre geci..-halkan magamelé motyogtam.

-Jóreggelt. Újra itt?- kérdezte az orvos.

-Ahh hát igen..

-Lelki panaszai vannak. Igaz?

-Igen..

-Sajnálom.. de muszáj pszichológushoz küldenem önt..

-De én nem akarok oda menni.

-Sajnos muszáj lesz, mivel ez így nem mehet tovább. Nem kockáztathatjuk, hogy egy ütőerét is elvágja.

-Tudom, az a dolguk, hogy megvédjék az embereket, de engem már igazán hagyhatnának kipurcanni.

-Nem lehet. Senkit sem hagyhatunk magára..

Anyámék jöttek be az ajtón... Es megint kifaggattak hogy mi tortent. Nem mondtam nekik semmit.. eddig se volt szokasom olyan sokat mondani nekik és ez most se fog megváltozni.
Anyámék épp az orvossal beszéltek, amikor rohanásra lettem figyelmes, olyan volt mintha több ember futna és nem csak egy.
Az ajtómban Krisztit és Zitát láttam meg.

Kriszti egyből oda rohant hozzám és szorosan magához ölelt és oda súgta nekem:

-Felejtsd el Zsófit.. Figyelj egy kicsit Zitára.. Amióta ismeritek egymást és amióta én is beszélek vele csak rólad beszél, rólad álmodik és éjszakákat sírt át miattad... Adj neki egy esélyt kérlek...

-Megpróbálom.- ahogy ezt kimondtam elcsuklott a hangom..

Felültem és intettem Zita felé, hogy jöjjön ide, had tudjam megölelni..

Szorosan magamhoz öleltem és ahogy elhajolt tőlem úgy lassan húztam vissza magamhoz, hogy megcsókolhassam.

Egyből tudta mit szeretnék és szép lassan az egyik kezével megfogta az arcomat a másikkal meg a nyakamat és gyengéden megcsókoltam.

Olyan jó érzés volt. Azok a puha ajkak és ahh.. eszméletlenül jól csókolt. Egyszerűen a mennyekbe kerültem.

Ahogy elhúzta a fejét nem tudtam elengedni. Újra magamhoz öleltem és csak ennyit mondott:

-Hogy vagy bújos Maci?

-Hogy már itt vagy jobban vagyok.

Ajtó nyitódásra lettem figyelmes mire Zsófi lépett be a szobába.
Látott rajtunk mindent és nem nagyon hatott meg, hogy ott volt.

-Beszélhetnénk kettesben?- kérdezte halk remegő hangon.

Itt mar éreztem, hogy vissza akarom őt kapni. Most rögtön. Mielőtt Zita kiment volna a szobából nyomott egy puszit az arcomra. Láttam Zsófin, hogy az őrületbe kergeti ezzel.

Ahogy csukódott az ajtó egyből nekem akart esni,de én nem engedtem.

-Nem oldhatsz meg mindent ezzel.- halkan magam elé súgtam.

-Tudom, de ahh.. Annyira utálom magam, hogy ezt teszem veled... és csak melletted tudok megnyugodni.. -ahogy ezt kimondta elsírta magát.

Szorosan magamhoz öleltem és annyit kéedeztem.

-Miert játszól velem?

-Amióta az a Zita belépett az életedbe nem vagy ugyan az.. láttam rajtad, hogy már nem úgy néztél rám mint eddig.. amikor oda voltam teljesen bebasztam, hogy elfelejtselek. Sokmindent sikerült, de téged pont nem..

To be continued...