Új lány. Új érzés.

9. Zita?!

Felkaptam a tárcám és kiviharzottam a szobából. Egészen a büféig meg sem álltam.
Egy igen csak ismerős arcra lettem figyelmes.
Azzal a lánnyal találtam magam szembe akivel a bulin kavartam.

Odaléptem hozzá majd megszólítottam:

-Zita? Te vagy az?

-Ohh Alex. Igen. Szia, hogy hogy itt vagy?

-Hát ahm. A buli után vérveszteséggel hoztak be a korházba.

-MERT? MI TÖRTÉNT?-kiáltott fel.

-Hát.. Fogtam egy pengét és elintéztem magam..

-Ahh istenem... Ez annyira rossz.. Nem hittem volna, hogy ekkora bajt okozok neked, hisz még nem is ismerlek..

-Hé nyugi!! Nem te voltál a hibás.

Láttam rajta, hogy nem hisz nekem így valami jót akartam tenni, hogy elhiggye, nem csinált semmi rosszat.

-Ha kiengedtek örülnék, hogy ha átjönnél nálam.

-Hmm nem is tudom.

-Naa. Ne kéresd magad.

-Jó jó. Benne vagyok. -válaszolta és az arcán egy perverz mosoly ült.

-De te miért vagy itt?-félve kérdeztem, hisz reménykedtem, hogy nincs semmi baja.

-Az öcsém sikeresen eltörte a lábát.- nevetett fel.

Olyan aranyos a nevetése. Egyszerűen ahw. Nagyon tetszik ha nevet.

-Uhh, csóri.

-Hát aki a garázs tetejéről le akar ugrani a trambulinra nem csóri csak hülye. -nevetett fel hangosan

-Ja akkor igy már értem.

-Parancsolnak valamit a hölgyek?- kérdezte a büfés hölgy

-Igem igen.

Ahogy elmondtam elköszöntem Zitától hisz vissza indultam a szobámba pihenni mivel nagyon fáradt voltam.

-Remélem minél hamarabb találkozunk majd.

-Add a kezed. -elővett egy tollat és oda nyújtottam neki a kezem.- Itt a számom. Amikor kedved van csak hívj. Rád mindig van időm. -itt rámkacsintott majd egy puszit nyomott az arcomra.- na szia Alex.

-Szia.- a hangom elcsuklott a végén.

Ahogy vissza indultam a szobámhoz már csak Zsófit találam ott. Kisírt szemekkel ült az ágyamon.
Se szó se beszéd én oda mentem az ágyhoz. Lepakoltam a vásárolt cuccokat majd megfogtam a térdét, majd amikor felemelte a fejét egészen csípőjéig végig simítottam a testét.
Mire észbekaptam már engem nézett és átkarolta a nyakam.
Nem bírtam ki. Túlságosan kívántam őt és minden ellenére ő az életem.
Szenvedélyesen megcsókoltam. Gyorsan eldurvult a helyzet és mire észbekaptam már alattam volt.
Egyre hevesebben csináltunk mindent. Már a ruhákat rángattunk egymásról lefele, mikor az ajtó nyitódására lettünk figyelmesek.
Egyből lemásztam róla.
Kruszti és Dorina lépett be az ajtón. Lehetett rajtunk látni, hogy mit csináltunk és Dorina elkezdett hátrálni.

-Azthiszem én most lépek.-felelte majd kirohant a szobából.

-Szerintem én se fogok zavarni. Csak nyugodtan.- kacsintott ránk Kriszti.

Zsófival lenyugodtunk és leültünk az ágyra.

-Annyira sajnálok mindent én.. én annyira hülye voltam...

-Hé picim. Nyugi! Ne savazd magad. Hisz te csak jót akartál nekem.-válaszoltam.

-És még is nagy bajt csináltam.

-A lényeg, hogy már minden renden van.

Közel hajoltam hozzá majd megcsókoltam. Eltólt magától majd mélyen a szemembe nézett..

-Szeretlek Manó!!

-Én is szeretlek kicsim.- feleltem majd ismét megcsókoltam.

Bocsánat skacok, hogy kevésszer van új rész csak alíg van időm az írásra.💕