Új lány. Új érzés.

27. Bárcsak

-Nézd Fanni, hallgass meg kérlek.  Nem akarlak elvesz..

A mondatom sem tudtam befejezni, de ő sírva megcsókolt. Majd így szólt.

-Nem vagyok egy játékszer, se szamár, hogy velem játsz. Én ennél többet érdemlek.

Sarkon fordult, majd elhagyta a szórakozó helyet.

Darabokra törtem és tudtam, hogy ennek itt a vége. Elrontottam az esélyem annál a lánynál, akit évek óta szeretek és mire vele lehettem, elrontottam az esélyem a múltbéli szarjaim miatt.

Csak úgy ott áltam. Kriszti próbált vissza hozni a valóságba,  de teljesen lefagytam..

Zita persze egy jót röhögött rajtam.

-Azthitted, hogy nem fogom megbosszulni azt amit velem tettél?

-Miért mit tettem veled?? Azt tettem, hogy bizonytalan voltam az érzéseimben, bizonytalan voltam abban, hogy én akarok bàrki mást is az életembe Fannin kívül?

-Te mi a faszról beszélsz?- kérdezte értetlenül

-Minden, ami történt, azért volt mert nem találtam a helyem senki mellett. Minden lányt akihez közöm volt szerettem és tiszteltem. De az én szívem mindig is Fannié volt, és aki ismert ezt tudta is nagyon jól. Ő volt életem első szerelme, és ő is lesz az egyetlen akit ténylegesen is szeretni fogok.

Zita csak döbbenten állt előttem, és egy szó sem hagyta el a száját.

Úgy éreztem, hogy most rögtön elakarok tűnni onnan, és ott folytatni ahol abbahagytam Zsófi elvesztésekor. A legjobb barátnőm ezt látta rajtam és a vállamhoz nyúlt.

-Kriszti.- sóhajtottam fel.

-Mond kicsikincs.

-Hazakísérnél kérlek?

Már rég óta nem támaszkodtam rá. Nem akartam nehezíteni a barátságunkat ezzel, és őt sem akartam terhelni.

-Természetesen.- felelte meglepett, de örömteli arcal

Ezután elhagytuk a bulit, Zitát ismét faképnél hagyva. Megvan rá az esély,  hogy egy világ dőlt össze benne, mikor elmondtam neki az igazat, amit még nektem sem meséltem.

De jobb lesz ez így,  hogy már tudja, mit miért tettem.

Csak már túl késő mindennek, hisz.. Fanni már látni sem akar engem..

To be continued...