Boy With Luv / TaeKook (Befejezett)

Egy Nyugodt Reggel /1.rész

-Nyuszika. -éreztem, ahogyan az arcomat simogatja, ahogyan szokta, és ugyan azzal az édes, a reggeli órákban kissé érdes hangjával próbál felkelteni- Elkésünk a végén... - a világért sem hagytam volna ki az utolsó lépését a felébresztésem folyamatának, az volt a kedvencem. Jól tudtam mi következik. Már éreztem a lehelletét az arcomon, ahogy egyre közelebb került hozzám. Ajkaim szinte bizseregtek már, még akkor is, mikor adott rá egy finom puszit. Szokásomhoz híven elnyíltak az ajkaim, és a puszi átalakult a reggeli csókká. Az ajkaink lassan mozogtak, finoman, hogy kiélvezhessük azt a pár másodpercet amíg tart, hogy a reggel remekül kezdődjön. Kezem lassan vállára vezettem, és morzsolgatni kezdtem pólóját.
Mikor elváltunk egymástól, kinyitottam a szememet, és a mosolygó arcával találtam szemben magam. Ez a kedvenc reggeli látványom. A mosolygó, póló nélküli szerelmem. Bármi mást választhatnék, de hiába lenne. Csakis az ő mosolya az, ami széppé tudja tenni napjaimat.
-Jó reggelt-viszonoztam a mosolyát, majd felültem az ágyban. A szememből dörzsöltem ki éppen az álmosságot, mikor ismét megéreztem puha, és édes ajkait a számon. Több kissebb csókváltás után szólalt csak úrja meg.
-Neked is jó reggelt. De most indulj zuhanyozni, mert a végén tényleg el fogunk késni. - lemászott az ágyról, majd a hatalmas szekrényünkhöz lépett. Kikapott egy fehér felsőt, és egy mosoly keretében lépett ki a szobából.
Még szükségem volt pár percre, hogy összeszedjem magam, de ezután erőt véve magamon kikászálódtam az ágyból. Lezuhanyoztam, majd felkaptam egy világoskék farmert egy fekete felsővel.
Mihelyst ezzel már nem kellett bajlódni, elindultam megkeresni a páromat, aki konyhánkban ült, és várt rám. Valamit a telefonján nézegetett éppen mikor megérkeztem. Gyorsan mögé settenkedtem, s fölé hajoltam, mire ő felemelte a fejét. Adtam egy puszit a homlokára majd megkerülve az asztalt leültem a hejemre. Mindig eggyütt reggelizünk. Nagyon ritkán van hogy nem, általában akkor ha valamelyikőnknek valamiért előbb el kell menni. Ma palacsintát készített amit lekvárral ettem. Mivel én nem tudok főzni-vagyis csak minimális tudással rendelkezem- ez rá szokott maradni, én csak segédkezem.

Már majdnem három teljes éve lakunk itt. Eggyütt, az első közös lakásunkban. Még a gimiben ismerkedtünk meg, és elválaszthatatlanok voltunk évekig. Időbe telt mire rájöttünk hogy nem csak barátilag szeretjük egymást. A szüleink szerencsére nagyon megértőek és elfogadóak voltak, nem volt értelme az ellenkezőjétől félni. Semmi kifogásuk nem volt a kapcsolatunk ellen.  Két éve vagyunk egyetemisták. 19 évesen vettek fel a felsőoktatásba. Mikor én is arra az egyetemre mentem mint ő, akkor kezdtük el tervezni a költözést. Szám szerint három évvel idősebb nálam, de ez minket sose zavart. Évvesztes volt, így nem is járt sokkal fölöttem. Én 22, ő pedig 25 éves. Így élünk eggyüt a közös otthonunkban. A lakásunk nem nagy, de nekünk nem is kell. Egy "panel" negyedik emeletén lakunk, a hatból. Van egy kis fürdőnk, egy kisebb nappalink, ami egybe nyílik a konyhával és az étkezővel, valamint a hálónk. Az ágyunkal szemközti "fal" szinte teljesen üvegből áll. Van egy kissebb fajta erkélyünk is, ahonnan belátjuk a város egy kis részét, de nem mondanám panorámának.

Miután befejeztük a reggelit, elmosogattam gyorsan, és indultam is a kocsim kulcsáért. De a bökkenő az volt hogy nem találtam. Van még fél óránk a 9.00 kor kezdődő óráig, szóval nyugodtan kezdtük el keresni a kulcsomat.
-Köszönöm szivem- egy csókot nyomok a szájára mikor átadja a kulcsomat, ami a kanapé eggyik párnája mögött hevert.- Készen vagy?
-Igen. Mehetünk. - ezzel pedig felvette a földről a laptop táskát, áz enyémmel együtt.

Lementünk a lépcsőn, majd beszálltunk a kocsiba.
Az egyetem tíz perc autó útra van a lakástól, így ha dugó is van, max húsz perc alatt oda is érünk, nem nagyon sietjük el a dolgokat.
Ahogyan már mondtam három évvel vagyok fiatalabb, de mégis csak 1 évvel van felettem az egyetemen. Úgy beszéltük meg hogy megvár, de mind a ketten két év után inkább úgy döntöttünk hogy jobb ha elkezdi. Így is csak egy évvel előbb végez mint én, és ez így jobb is. Bár kicsit furcsa lesz majd nélküle a maradék.

Az egyetem felé beálltunk egy MC'Drive-ba, hogy feltöltődjünk egy kis energiával, kávé segítségével.

Az egyetem parkolójában leállítottam a kocsi motorját, majd kiszálltunk. Vállamon a laptoptáska, eggyik kezemben a kávé, a szabad kezemmel pedig megragadtam a kezét. Mintha tükörképem lett volna. Ugyan úgy, laptoptáskával, kávéval a kezében, napszemüvegben, és a kezemet fogva sétált mellettem a szerelmem, Kim Namjoon...

Sziasztok! Ez az első BTS témájú történet amit írok, és remélem hogy tetszeni fog😄❤️