Boy With Luv / TaeKook (Befejezett)

Konyhapult /10.rész

Amikor hallottam nyílni az ajtót, elváltam Taehyungtól, és arrébb is léptem.
Egy pillanatra szívrohamot kaptam hogy ne Nam, Jimin, vagy Yoongi legyen. De szerencsére biztos véletlen szentelt vizet ittam, mert Hoseok lépett be az ajtón. Amikor meglátott minket megtorpant, és bepirult arcal állt meg az ajtóban.
-Bo... Bocsi srácok- kikerülve a kicsit kínos helyzetbe keveredett Hoseokot, kirontottam a teremből, és a kocsi fele indultam, hogy ott várjam Namjoont... Akit ha úgy vesszük, pár pillanata csaltam meg.

~Taehyung szemszögéből ~

Ki akartam élvezni minden eggyes pillanatát. Mikor visszacsókolt hihetetlen boldogság kerített a hatalmába! Teljesen elvesztem a puha, és édes ajkaiban. Azt reméltem hogy soha nem lesz vége, de aztán nyílt az ajtó. Kook egy másodperc töredéke alatt repült el tőlem, és én pedig iszonyat dühösen néztem az ajtóban álló, paradicsom arcú barátomra.
-Bo... Bocsi srácok- alig hogy ezt kimondta Kook kiviharzott a teremből, otthagyva engem meg Hoseokot. Ami nem volt jó ötlet, tekintve hogy ha nincs egy jó magyarázata, megölöm.
-Hoseok...
-Tae... Ne haragudj... Nem tudtam
-Csukjad be az a kicseszett ajtót. - mondtam nyugodt, de mégis ilyesztő hangon. Hoseok be is csukta a hatalmas fa ajtót, és közelebb is jött.
-Tae... Mi is történt pontosan? - lefejelem...
-AZ HOGY ROHADTUL MEGCSÓKOLTAM, ÉS Ő PEDIG ROHADTUL VISZONOZTA ÉRTED? MI A FASZT AKARSZ MONDANI AMI ILYEN ÉGETŐEN FONTOS?! - kicsit felemeltem a hangom. Najó, tulajdonképpen ordítottam vele. Amit köztudott hogy nem bír.
-Tae ha még egyszer megemeled a hangod velem szemben, egyrészt kibaszlak az ablakon, másrészt kereshetsz magadnak másik lakást. - sokkal jobban felbátorodva, nyugodtan mondta ki a szavakat. A pár másodperce még félénk Hoseok teljesen felszívódott.
-Elbasztál mindent érted?! - túrtam a hajamba. Erősen behunytam a szemem, és próbáltam összegezni a gondolataim. Ha most nem jön be, ki tudja mi lett volna. Lehet hogy estére Kook az enyém lenne. De Hobi mindent elrontott.
-Tae komolyan nem akartam. Ha tudtam volna hogy mi történik... Nem jöttem volna be.
-Már mindegy-sóhajtottam lemondóan, majd visszafordultam felé. - Megszerzem Kookot. És ez biztos.
-Tae biztos vagy te ebben? - kérdezte félve. Azonnal megértettem mire gondol.
-Tudom hogy kicseszett nagy barom vagyok. Egy 4 éves kapcsolatot akarok elcseszni Hoseok, hidd el tisztában vagyok vele. De érzek valamit iránta. Valami furcsát. Érzem hogy az enyém, és hogy meg kell szereznem. Be kell neki bizonyítanom hogy jobb vagyok mint Namjoon. És be is fogom.

~Jungkook szemszögéből ~

Hihetetlen hogy visszacsókoltam. De annyira jó volt. Valahogy más mint Namjoonnal. Tae elcsavarta a fejem, és nem tudom hogy hogyan csinálta, de jobb hogy ha megállítom valahogy. Én szeretem Namjoont. Ő a mindenem. Ennek ellenére, mégis engedtem a kísértésnek, és ki tudja mi történt volna ha Hoseok nem lép be.

-Szia szivem- pattant be Namjoon félbeszakítva a gondolataim.
-Szia! - gyorsan adtam neki egy puszit, majd be is indítottam a kocsit. Nam furcsálta is a kissé rideg fogadtatás, és miközben kijártam a parkolóból, szóvá is tette.
-Minden oké? - a hangjában fellelhető volt az aggodalom, és a csalódottság is.
-Persze- feleltem a tekintetem egy pillanatra sem levéve az útról.
-Kook. Látom hogy valami nem oké.
- Csak fáradt vagyok. Az óra teljesen leszívta az agyam. - megeresztettem egy félmosolyt, és ránéztem nyugtatás képpen. Egy aprót bólintott. Úgy tűnik megelégedet a válasszal.

Otthon Nam nekiállt főzni valami vacsorát, én pedig hosszas gondolkozás után írtam egy üzenetet Hoseoknak.

Hoseok, szeretném tisztázni, hogy a teremben semmi nem történt! Nem szeretném ha félreértenéd, és esetleg Namjoon is megtudja ezt a félreértést. Taehyung és köztem a levegőn kívül nincs semmi, és nem is lesz!

Azt azért nem tettem hozzá hogy remélem. De nem akartam hogy Namjoon bármit is érzékeljen ebből az egészből, ígyhát eltereltem a gondolataim egy teljesen más irányba.

A kanapéról átsétáltam a konyhába, majd ráültem a konyha pultra. Namjoon éppen a zöldségeket szeletelte, de az érkezésemre hátra nézett a válla fölött.
-Nyuszi...Ott készül ám a vacsora. - huncutul elmosolyodtam, majd lepattantam a pultról. Mellé álltam, és a szemébe néztem.
-Nem mintha nem csináltunk volna ezt-azt azon a pulton. - csodával határos módon Namjoon nem pirosodott be, csak elröhögte magát.
-Milyen igaz... Ülj csak vissza nyugodtan. Majd csinálunk valami újat is. - kacsintott egyet, aztán visszafordult a zöldségekhez. Belepusziltam a nyakába, amibe beleborzongott.
-Nade Nam... Mikre gondolsz te itt hm? - na erre már letette a kést az asztalra, és teljesen felém fordult.
-Nem is tudom Kook. Te mire gondolsz? - magasabb nálam, így valamennyire felém tornyosult.
-Én semmi rosszra... Ellenben neked egy elég perverz mosoly van az arcodon-ezzel adtam egy puszit a szájára, majd visszamentem a nappaliba.
Namjoon elröhögte magát, majd pár másodperc múlva ismét hallottam a kés hangját a vágódeszkán.

Este egy vacsora után le is dőltünk az ágyba. Namjoon Jiminnel irogatott, és pedig az instagrammot lapozgattam. Majd Namjoon leoltotta a képernyőjét, és elhelyezkedett az alváshoz.
Természetesen ha ő alszik, akkor én is elmegyek aludni, így letettem a telefonom, és elfeküdtem. Tudtam hogy nem hagy egyetül. Pár másodperc múlva megfordult, átölelte a derekam, és a fejét a nyakamba fúrta.
-Jó éjt Nyuszi.
-Jó éjt Nam.
Pár pillanat múlva már csak a szuszogását lehetett hallani. Erre aludtam el én is.

Na kit tévesztett még meg a cím? 😏😌