Boy With Luv / TaeKook (Befejezett)

Az Új Idegen /2.rész

Kézenfogva sétáltunk be az egyetem épületébe, ahol a barátaink már vártak minket. Nem vagyunk az egyetem királyai, megvan a mi kis társaságunk,akikkel néma összejárunk pénteken, ami ezerszer jobb mint minden este bulizni, és totál részegen hazamenni. Mi csak négyen vagyunk. Yoongi, Jimin, Nam és én. És ez így van rendjén. Sokkal többet ér pár igazi barát mint egy rajongótábor, ami néhány egyetemistának is van. Bár határozottan nem úgy megy a dolog mint az amerikai filmekben. Mi inkább teljesen más társaságot formálunk.

Yoongi például tipikusan az aki nem mosolyog túl sokat, csak ha valami igazán nagyon fontos neki. Senki sem jött még rá hogy ez pontosan mi, és így nagyon ritkán látjuk a mosolyát. Pedig nagyon szép neki. Előfordul hogy sikerül megnevettetni, így ha ez megesik győzelemnek könyveljük el.

Aztán ott van Jimin. Jimin a nőcsábász. Tudja hogyan kell bánni velük, és ha az esetleg még nem elég, hogy jól néz ki, pluszban még nagyon pimasz is. Nagyon ért a flörtöléshez, és nagyon jó táncos. Sosem féltettük őt e-téren, habár még egy komolyabb kapcsolata sem volt, és ahogy bizonygatja nem is tervez.

Namjoon, a barátom. Ő tart össze minket. Ha veszekszünk ő csitítja el a kedéjeket. Felelősségteljes, és nagyon törődő személyiség. Ez az eggyik amit imádok benne. Ő a legkomolyabb köztünk, pedig nem ő a legidősebb a társaságban. A legtöbb összejövetelt is ő szervezi meg, mert sokkal összeszedettebb mint mi.

És végül jómagam, Jungkook. Mikor bekerültem az egyetemre, Namjoon, Jimin es Yoongi már ismerték egymást nagyon jól. Első nap Nam a vállamat átkarolva mutatott be nekik. Mint az élettársát. Merthát. Végülis az vagyok. Kim Namjoon élettársa. Eggyikük sem nézett furán, és el sem ítéltek minket. Jimin mosolyogva üdvözölt, és mintha Yoongi arcán is fellelhető lett volna egy kissebb fajta mosoly a szája sarkában.

A mai nap sajnos nem volt időnk a beszélgetésre, hiszen már az előadó teremben kellett volna lennünk, ezért csak gyorsan köszöntünk, majd el is indultunk mind a négyen.
Namjoon adott egy gyors puszit a számra, és el is ment az ellenkező irányba Jiminnel és Yoongival. Az egyetlen közeli barátaim, akik idén megkapják a diplomát. Utána már nélkülük fogok ide minden nap bejönni, és ettől tartok is egy kicsit, de nincs mit tenni.
Bámultam még utánuk egy darabig, majd elindultam, mert már el is késtem.

Beléptem a terembe ami teljesen átlagosan nézett ki. Mint egy filmbeli egyetemi terem. Felsétáltam a falépcsőjén az emelvénynek, és levágtam magam a harmadik padba, pont ahova szoktam.
Csak ismerős arcok vettek körül. Vagyis mégsem.
Kettő sorral mögöttem az ellenkező padban ült egy srác. A csuklya az takarta, így nem láttam az arcát, de biztos nem láttam eddig. Új fiú. Egész órán éreztem egy tekintetet a hátamon, biztos voltam benne hogy ő az...

Az 1 órás előadás után teljesen leszívott aggyal léptem ki a teremből, és indultam a következőre.

Az eggyik mellékfolyosón sétáltam mikor egy kar megragadott és behúzott egy ajtón. Kiáltottam volna, de az a valaki azonnal rátapadt az ajkaimra, és gyorsan mozgatni kezdte sajátját. Nyilvánvalóan Namjoon volt az.
Viszonoztam a kicsit durvább, de szenvedélyes csókot, és beletúrtam platina szőke hajába. A kezeit a fejem mellett a falnak támasztotta, de közben egy másodpercre sem szakadtunk el egymástól.
Miután percek után elváltunk, mind a ketten levegő után kapkodtunk. Kinyitottam a szemem, de még nem volt hozzászokva a sötéthez mivel az elmúlt itt töltött percekben nem volt nyitva egy másodpercre sem.
-Na mivan nyuszi? Megkukultál? - szakította meg a csendet miközben végigsimított az arcomon. Beleborzongtam érintésébe, szemem pedig kezdett hozzászokni az új látási viszonyokhoz. Láttam ahogy elégedetten mosolyog, amit viszonoztam is.
-Tőled mindig. Nem hagysz beszélni- válaszképp imsét megcsókolt, de most finomabban mint az előbb, alátámasztva állításomat.
-Nem is igaz -el tudtam volna veszni a szemeiben. Abban a két szép barna szempárban.
Elnevettem magam. - Imádom ahogy nevetsz.
-Mint ahogy én téged -és adtam egy puszit a szája sarkába.
-Délután el kell mennem valahova, de sietek haza rendben? - mélyen belenézett a szemembe miközben mondta. Ami azt illeti pontosan tudtam hogy mit csinál. Holnap van az évfordulónk. Ő a mindent az utolsó pillanatra hagyós típus, míg én már két hete megvettem az ajándékát. Nem szoktunk nagy dolgot venni egymásnak, mert eggyikőnk se szereti a felhajtást.
-Persze. De én megyek mert már most elkéstem.
-Nem jobb it velem édes? - kérdezte kettő rövid csók közt. Szinte teljesen el is felejtettem hogy nekem máshol kellene lennem, de mikor leesett eltoltam magamtól.
-Tudod jól hogy ha lehetne egész nap veled lennék akár itt is, de most már tényleg megyek. Vigyázz magadra délután-adtam neki egy egy puszit a szájára természetesen, és rohantam is az órára.

Az ezúttal másfél órás előadás után kiindultam az egyetem épületéből, és Jimin már várt rám. Általában mi visszük őket haza, de most Yoongi nem volt sehol. Gondolom Namjoonnal ment.
-Szia ChimChim-mosolyogtam rá. A beceneve hallatára elröhögte magát majd bepattant a kocsiba amit idő közben kinyitottam.
Már két tömbbel alrébb voltunk mikor Jimin megszólalt.
-Szóóóval holnap évforduló mi? - fordult felém. A gondolatra felrebbentek a lepkéim, majd egy pillanatra se levéve a tekintetem az útról, válaszoltam neki.
-Igen.. Jó sok idő eltelt már. Negyedik év...
-És mit terveztek? - mikor felé fordultam egy "kissé" perverz mosoly terült el az arcán.
-Semmi olyant amit te ne tudhatnál Jimin-röhögtem fel.
-Zűr van a paradicsomban?
-Dehogy van. Elmegyünk vacsorázni- ejtettem felé egy fél oldalas mosolyt, majd bekanyarodtam Jimin lakása elé.
-Akkor jó. - bólintott-Nagyon szeret téged Kook. Nem ismerem annyira nagyon régen mint te, de látom rajta hogy nagyon boldog. És ez miattad van. - Az arcom rögtön felvette egy paradicsom színét, és nem tudtam megakadályozni hogy ne mosolyodjak el ismét.
-Tudom. És én is nagyon szeretem őt Jimin. Nem is tudod mennyire. - Jimin csak bólintott, majd egy elköszönés után ki is pattant a kocsiból.

A gondolataim szabadon lettek engedve az egyedüllét miatt, de valamiért csak egy dolog izgatott...

Gonosz vagyok 😈