Boy With Luv / TaeKook (Befejezett)

Most Megtehetem /15.rész

-Hogyhogy? Kook. Jól vagy?
-Teljesen. - eltoltam magamtól, hogy a szemébe nézhessek. Tae kicsit aggódva fürkészte az arcom. - És tudod miért Tae?
-Nem. Miért? - nézett furán, mire én csak elmosolyodtam, és mélyen a szemébe néztem.
-Azért, kedves Taehyung, mert az utóbbi időben rájöttem valamire. És most, megtehetem ezt- és ezzel ráhajoltam puha ajkaira. Tae eléggé meglepődött, talán egy kicsit hátra is mozdult, de pár pillanat múlva leesett neki hogy mi is történt, és azonnal viszonozta a csókot, amit ÉN kezdeményeztem kb negyed órával a négy éves, eljegyzésbe torkollott kapcsolatom vége után.
És hogy milyen volt az első tényleg igazi csókunk? Mintha nem is a földön lettem volna. Az eddigi csókjainknál nem teljesen koncentráltam, mindig a fejemben volt hogy megcsalom Namjoont. De most ez nem volt jelen, és így teljesen ki tudtam élvezni.
Tae eszméletlenül jól csókol! Puha ajkai egy pillanatra sem álltak le csókunk közben. Tae a hajamba túrt, és jobban magához húzott, jelezve hogy ne hagyjuk abba. És nekem eszem ágában sem volt ezt tenni. Nem engedtem el. És ő sem engem.
Nem tudom meddig állhattunk a szobában, Tae kezeivel a hajamban, és egy hosszú csókkal, de mikor elváltunk egymástól hirtelen visszatértem a valóságba. Mikor kinyitottam a szemem, Tae arca volt az első amit megláttam. És nekem ez persze hogy tetszett. A gyönyörű szemei, és az előbbi csóktól megdagadt szája.
-Kook. Nekem már régóta ez volt a vágyam. Hogy TE kezdeményezd a csókot, és ne én támadjalak le. - a hajába túrt, és hátrébb lépett. Nem bízott az érzéseimben. - De szerintem most össze vagy zavarodva. És ezért történt ez.
-Nem figyelsz Taehyung. - közelebb léptem, és megragadtam a könyökét. Elengedte a haját, a keze pedig leesett (béna fogalmazás 10/10). A kézfejem a könyökéről lecsúsztattam a kezére, és összefontam az ujjaink. Majd a szemébe néztem- Mikor behúztál a szertárba, elkezdett valami megindulni bennem. - lehajtotta a fejét- Mindig igazad volt. Érted? Imádtam az illatod, hogy közeledsz felém, amikor megcsókoltál. Ezekben a napokban pedig teljesen rájöttem, világossá vált számomra minden. Ezt mondam el Namjoonnak is-és rámnézett végre. Leesett neki. Így már a szemébe nézve mondhattam ki az utolsó mondatom- Én szeretlek Kim Taehyung. - a szája nyitódott, nyilván valamit mondani akart, de végül becsukta, és hihetetlenül elmosolyodott. A következő másodpercben már az ajkam felé indult el, és össze is tapadtunk, ismét. Ezúttal egy rövidebb, lassú csókot váltottunk, amibe beleremegtem. Ha  valaki egy hete azt mondja, hogy Namjoon és én szakítunk, utána negyed órával valaki mással csókolózok, kiröhögöm. De ez így történt. Pontosan így. Tae lassan vált el tőlem, majd a kezei közé fogta az arcom, kényszerítve hogy a szemébe nézzek.
-Én is szeretlek Jeon Jungkook. El sem tudod hinni mennyire. - mondta egy hatalmas mosollyal az arcán.
-Akkor ez most mit jelent Tae?
-Együtt vagyunk Kook? - mosolygott sejtelmesen.
-Azt hiszem igen Taehyung. - mosolyogtam.

~Taehyung szemszögéből ~

Mikor az ágy alatt hallottam hogy Kook azt mondja szeret, nem hittem el. Azt gondoltam hogy csak összetört, és bántani akarja Namjoont.
Mikor megcsókolt, az volt az érzésem, hogy csak összezavarodott. Viszont miután vallomást tett, hihetetlenül boldog voltam. Sikerült. Megszereztem. Meg kellett csókolnom. Mert már megtehetem. Bármikor, és bárhol. Az utcán, az egyetemen, az erkélyen, a lakásban. Teljesen mindegy. Mert Kook már hozzám tartozik.
-Én is szeretlek Jeon Jungkook. El sem tudod hinni mennyire- a szemeiben látszott a boldogság. És ez engem is mosolygásra késztetett. Első pillanattól kezdve hogy megláttam, erre vártam. És nem fogom elengedni egyhamar.  Vagy inkább soha.

~Jungkook szemszögéből ~

Tae hazament, hogy összeszedjen pár cuccot. Ugyanis úgy döntöttünk hogy ideköltözik. Eddig úgyis Hoseokon élősködött, de engem pedig nem zavar a jelenléte.
Miután elment, tudatosult bennem hogy, habár Namjoon és én fél órája szakítottunk, a múltnak érzem a kapcsolatunkat. Ez nem azt jelenti hogy nem vagyok szomorú a vége miatt. Mert de. Szeretem Namjoont, és mindig fogom is. Mindig ő lesz a legfontosabb ember számomra, hiszen nála jobban nem ismer senki, és ő az, akivel az életem hatalmas részét töltöttem. Együtt, és barátként. Biztos, hogy egy iszonyat erős baráti viszonyban leszünk ez után is.
Miközben ezen gondolkoztam, csörgött a telefonom. Érdeklődve olvastam le a nevet a kijelzőről, és a Nam név láttán érthető okokból összezavarodtam.
-Igen Nam? - kezdtem kicsit félve.
-Na mi újság Kooksi? - hallottam a hangján hogy mosolyog. Tisztán hallatszott.
-Hogy érted hogy mi újság? Egy órája nincs hogy szakítottunk, és elmentél Namjoon. Mit szeretnél tudni? - ráncoltam a homlokom. Nam csak őszintén felnevetett a vonal végén.
-Ugyan Kook. Szerinted nem láttam szegény Tae lábát az ágy alatt? Alig ért be mire beértem a szobába. - szóval látta.
-Nam.. Ez más oké? - össze vissza dadogtam. Közben szinte láttam ahogyan az arcom szineződik a normális színről a vörös felé.
-Jungkook! Azonnal hagyd ezt abba! Nem tartozol magyarázattal, és ha már akkor is volt köztetek valami, azt is megértettem, hiszen én voltam a balfasz, de most azonnal mond el hogy mi történt azóta! Tudod mennyire siettem direkt ezért?! - őszintén meglepett amit mondott. Még furcsáltam is hogy az általában lassú Namjoon milyen gyorsan összepakolt.
-Semmi Nam... Semmi nem történt.
-Hm... Azt akarod mondani hogy véletlenül sem csókolóztatok, jöttetek össze, majd ment haza Tae a cuccaiért? Kook. Ezt szeretnéd mondani? - mondta kihívó hangsúllyal. Mindent tudott. Hogy honnan, az volt az igazi kérdés.
-Namjoon te ho...
-Nem fontos Kook. Szóvall?
-Hátt.. Öhm.. Igen
-Igen mi Kook? - tényleg arra kényszerít hogy kimondjam? Szinte láttam a mosolyát magam előtt.
-Igen Namjoon minden úgy történt ahogy mondtad. Habár nem tudom hogy honnan vagy te ilyen nagyon informált, de eltaláltad. Nagyon. És nagyon sajnálom.
-Ugyan Kook... Nincs mit sajnálnod.- röhögött-Na most leteszem, Taehyung már lassan visszaér. Csak okosan Kooksi, és remélem tudod, hogy mindent tudni akarok!
-Úgy lesz Nam-röhögtem fel.
-Szia Kook
-Szia Namjoon. - már le akartam tenni, mikor beleszóltam-Namjoon!
-Igen?
-Minden... Minden oké köztünk? - kérdeztem félve.
-Minden a leges legnagyobb rendben Kook. De most tényleg leteszlek- és megint hallottam a nevetését. És ez is őszinte volt. Komolyan gondolja. És ettől iszonyatosan megkönnyebbültem.
-Rendben. Szia Namjoon!
-Szia Jungkook!

És letettük a telefont. Egy nagy sóhajjal huppantam az ágyra. Eléggé eseménydús egy órám volt.

Hát én nem tduom, de szerintem ezt a részt nem írtam meg a legjobbra, de remélem az3rt tetszik❤️