Boy With Luv / TaeKook (Befejezett)

Éjszaka/32.rész

-Tan ne! Gyere vissza!! - csak futottam és futottam a kutya után ami egy égig érő kerítés felé futott, és futott! Az aljában egy hatalmas nagy lyuk volt, és minden ordításom ellenére átfutott rajta. Gyorsítottam a tempómon, hogy utána szaladhassak, de ahogy közeledtem, a lyuk egyre kissebb és kissebb let, mire odaértem pedig teljesen eltűnt.

Csapzottan, és hirtelen ültem fel az ágyon. Elaludtam. De menyi időre? Az órám szerint húsz percre. Tae mellettem aludt, de nem hagytam. Muszáj.
-TaeTae-ráztam meg a vállát. Rándult egyet, és fel is ébredt. Mintha percek óta fennt lenne, olyan éberen nézett rám.
-Miaz Kook??
-Az hogy hülyék vagyunk! Tae el kell mennünk megkeresni! - kezdtem hisztizni. Vagyis azt hittem azt kell, de Tae habozás nélkül rávágta hogy igazam van, és fel is pattant. Szerencsére az utcai ruháinkban aludtunk el, így az öltözéssel nem kellett vesződni.
Idegesen futottunk az utcákon, a helyszín felé, és mikor Tae megállt, jelezve hogy ott vagyunk, egy iszonyatosan nagyot csaptam a vállára
-Áu!! - kapott oda a területhez, és pedig dühösen néztem rá.
-Azt egy szóval sem mondtad hogy ez egy építkezési terület Kim Taehyung!!
-Mert nem tartottam fontosnak.
-De pedig az!! - rivalltam rá- Itt több baja eshet mint amúgy! Indulás! - mondtam határozottan. Elkezdtem keresni egy kaput, vagy valamit ahol be tudunk menni, és párszor körbesétáltuk a területet, és egy bokor mögé rejtve találtuk meg a kaput. Minek volt oda rejtve?!
Idegesen kezdtem el löködni az egyetlen bejáratot, az pedig nyikorogva, lassan kinyílt. Alig tudtam annyira kilökni hogy beférjünk rajta, és mikor beértünk Tae még húzni kezdte, és így már egészen normálisan ki volt nyitva.
Nem haboztunk, azonnal neki is álltunk keresni a kis csöpséget, és reméltük hogy itt van még, és nem ment el.

-Yeotan!!
-Taan!? - kiáltottam én is. Már lassan egy órája kerestük szegényt, és eddig semmi! Pedig mindenhova benéztünk, és vagy hatvanszor szóltunk neki... De igazából ez egy baromság. Egy délután alatt nem fog hallgatni a nevére szegény állat.
Már a sírás kerülgetett, sorban néztem be a szűkebb helyekre is, hátha ott rejtőzik.
-Tan! - lehajoltam egy betoncsőhöz, és felragyogott az arcom! A kiskutya ott kuporgott a cső közepében! - Tan!! Gyere ide macim! - nyújtottam felé kezem, a vacogó kisállat pedig azonnal kirohant hozzám a csőből. Boldogan emeltem fel, és magamhoz szorítva hívtam Taehyungot, aki pillanatokon belül mellettem termett.
-Ahh dejó hogy megvagy!- mondta megkönnyebbülten miközben átvette tőlem a kutyust, és puszilgatni kezdte- Ne haragudj rám hogy egy hatalmas barom voltam Tan! Ne haragudj apura! - ölelgette. Annyira édes volt ahogy a kicsi kis testet ölelgette! Mind a kettőjüket a karjaim közé húztam.

Úgy siettünk haza ahogy tudtunk, Tan pedig vacogott Tae karjai közt.
Amint beértünk a lakásba melegítettem Tannak levest, és a tálkájába öntöttem. Azonnal neki esett, és csak úgy lefetyelte a meleg ételt. Nagyon remélem hogy nem fog megbetegedni!
-Te se haragudj rám Kook kérlek-nézett rám bűnbánóan Tae - Annyira sokkban voltam, hogy eszembe sem jutott bejáratot keresni. Csak kiabáltam neki a kerítésen keresztül.
-Tae...
-Kérlek ne haragudj...
-Apucira? - fejeztem be a saját szavammal a mondtát mosolyogva, mire megkönnyebülten ölelt át engem. - Hogy tudnék haragudni rád? Hm? - motyogtam nyakhajlatába.
-Hát nem tudom... Végülis Jung szerint menthetetlenül belém estél...
-Látod, ebben igaza van. - válaszoltam, majd magamhoz vontam egy csókra.
A csodálatos pillanatból a kiskutyánk szakított ki, aki mindenképpen fel szeretett volna jönni hozzánk.
Nevetve kaptam fel közénk, a kutyus pedig boldogan csaholva kapkodta köztünk a buksiját.

-Jó éjt macim! - mondtam mielőtt lekapcsoltam a villanyt. Tan már az ágyán feküdt, és abban sem voltam biztos hogy még ébren van.
Fáradtan botorkáltam be a hálóba, ahol Tae a mobilján ügyködött valamit.
-Szerintem elaludt.
-Hát nem így kébzeltem az első estéjét itt- mondta miközben letette a készüléket.
-Én sem-másztam mellé olyan közel hogy szinte már rajta feküdtem.
-Akkor nem haragszol? - kérdezte nem túl magabiztosan. Adtam neki egy jó hosszú csókot.
-Nem Oppa...