Boy With Luv / TaeKook (Befejezett)

Akkor Viszlát /28.rész

Annyira jó volt csak úgy random sétálgatni és beszélgetni. De persze ez sem tarthatott örökké, mert a telefonom rezegni kezdett a zsebemben.
Junghyun neve és száma jelent meg a kijelzőn,mire megtorpantam, ezzel visszarántva Taehyungot, és szegény kiskutyánk is.
-Mi baj Kook? Ki az? - válasz helyett csak felé fordítottam a kijelzőt. Az arca egy pillanat alatt váltott át komolyba-Fel kell venned. Miért hívhat?
-Baszki! Baszki! - káromkodtam miközben benyomtam a zöld gombot- Ne haragudj! Totál kiment a fejemből! Öt perc! - ezzel le is tettem mielőtt bármit mondhatott volna.
-Mi az Kook?
-Megyünk a kávézóba. Most.

Az egész úton paráztam. Mit fog szólni Taehyunghoz? Tuti nem fog minket támogatni, és ezt Tae is tudta, hiszen tudja hogy Namjoon sem volt a kedvence miután összejöttünk.

Egy utolsó megnyugtató pillantást ejtettem Tae felé miközben benyomtam a kávézó ajtaját.
A teremben állva nyújtogattam a nyakam, mikor végre megláttam a bátyám egy sarokban elhejezkedő asztalnál. Mosolyogva indultam meg felé, a hátam mögött hagyva Taehyungot. Mikor Junghyun észrevett, felállt, és kitárta a karjait, amik közé be is bújtam mikor végre odaértem hozzá. Szorosan átöleltem rég nem látott testvérem, mire ő is szorított az ölelésen. Pár könnycsepp is megjelent az arcomon, ráadásul szipogni is kezdtem, és ezt hallva eltolt magától.
-Jajj Kook! Ne sírj-mondta nevetve miközben letörölte a könnycseppeket az arcomról. Tettére elmosolyodtam.
-Ne haragudj. Csak annyira hiányoztál! - ismét megöleltem.
-Hű! - mind a ketten Tae felé fordultunk megszakítva az ölelést, aki Yeotannal a kezében, csodálkozva kapkodta a fejét kettőnk között- Basszus de hasonlítotok! - ez igazából igaz. Az évek alatt még jobban kialakultak a Jungal közös vonásaim.
-Jeon Junghyun-nyújtotta a kezét Jung.
-Kim Taehyung- fogadta el Tae, majd egy kézrázás után le is ültünk az asztalhoz. Tae és én egymás mellé, Jung pedig elénk.
-Aranyos kutyus! - mutatott a Tae ölében pihenő kutyusra, majd áthajolva az asztalon, meg is simogatta azt. - Mióta van kutyád?
-Ma délután hoztuk haza a menhelyről. Közös kutyus-válaszoltam. Nem esett le neki.

Percekig beszélgettünk. Jung munkájáról, az egyetemről, meg úgy általában mindenről. Már kitárgyaltuk Junghyun szerelmi életét is, mikor tudtam hogy én jövök.
-Na és te hogy állsz Kook? Minden oké... Namjoonnal? - kicsit megakadt, ebből tudtam hogy még nem sikerült feldolgoznia.
-Háttőőő...
-Csak azt ne mond hogy megkérte a kezed, és az az ujjadon egy eljegyzési gyűrű-röhögött. De mikor látta hogy nem csatlakozom, lefagyott- Ezt nem mondod komolyan!
-De.. Vagyis igen, megkérte a kezem, és igent mondam, de már nem vagyunk együtt...
-Mi történt? - láttam az arcán hogy őszintén megleptem, és tényleg érdekli a történet.
-Ez a barom történt-löktem meg Taehyungot röhögve, aki eddig némán hallgatta a beszélgetést.
-Ó! Szóval te... - mutatott Taehyungra- most Kook barátja vagy...
-Igen-bólintott Tae határozottan. Jung arca megrándult, de nem mondott semmit a válaszra, csak felém fordult.
-Akkor te felbontottad az eljegyzést, Taehyung miatt?
-Nem egészen.. Namjoon megcsalt, mert hát összefeküdt valakivel... - hajtottam le a fejem - de én meg közben megcsaltam Taehyungal...
-De mi csak csókolóztunk-tette hozzá Tae.
-Aztán elmondta. De legjobb barátok maradtunk, ezért mind a kettőnkön rajtmaradt a gyűrű. - fejeztem be a történetet. Junghyun a szavakat kereste, és pár másodperc után találta csak meg őket.
-Hű.. Hátt ez... Öhm.. Nagyszerű! Gratulálok? - nézett tanácstalanul. Tudtam hogy nem fogadta el, és ha Tae nem lenne itt, jönne a teória. De persze hogy Taehyung ki akart menni mosdóba! Nagyot nyelve vettem át tőle Tant, és mikor eltűnt a mosdóban, Jung el is kezdte.
-Tudod milyen véleménnyel vagyok erről Kook.
-Igen tudom Jung, és nagyon sajnálom hogy ennyi év alatt sem sikerült feldolgoznod a tényt.
-Anyuék tudják? - utalt a Taehyungal való kapcsolatomra.
-Még nem.
-Namjoont jobban kedveltem-szólalt meg percek után. Elképedve néztem rá, majd Tannal a kezemben hirtelen felálltam.
-Dehogy kedvelted! Csak azért mondod ezt mert ugyan úgy utálod Taehyungot! Mert a barátom! - emeltem fel a hangom.
-Kook nyugodj meg, és ülj le. Rendben? - kérte még mindig ülve.
-Dehogy ülök le! Fogadd már el hogy ez van! Én ilyen vagyok Jung! - folytattam már könnyezve.
-Próbáltam! Nem megy Kook érted? -felállt, és így egymással szemben álltunk. Tae abban a pillanatban ért vissza, majd látva a kialakult szituációt, és hogy könnyezem, inkább nem szólalt meg, csak megállt mellettem, és mivel mind a két kezemmel Yeotant tartottam, így rászorított a könyökömre.
-Köszönöm ezt a kellemes találkozót Junghyun, de ha nem bírsz engem elfogadni ahogy vagyok, akkor viszlát. Ne keress. - ezzel sarkon fordultam, és Taehyungal a nyomomban, el is hagytam a kávézót.

Mikor az ajtó becsukódott mögöttünk, a könnyeim utat törtek. Sírva bújtam Tae karjaiba Yeotannal a kezemben, aki csak simogatta a hajam. Nem tudta elfogadni. Ismét nem fogom látni egy ideig.

Úgy két perc telhetett el, mikor az ajtó nyílására kaptam fel a fejem. Junghyun állt az ajtóban, és odalépett hozzánk. Tae nem túl barátságosan méregette, annak ellenére hogy nem tudta mi történt. Én pedig kíváncsian néztem rá, miközben átadtam a kutyust Taenak.
-Ne haragudj Jungkook! Egy homofób barom vagyok, aki még a saját öccsét se tudja elfogadni...de ígérem hogy megpróbálom! Nem akarom hogy még egyszer elveszítselek!
-Én sem.
-Meg tudnád nekem bocsájtani amiket mondam, és kezdhetnénk ezt az egészet tiszta lappal? - nézett rám könnyes szemekkel, mire sírva bólintottam, és szorosan megöleltem. Karjait körém fonta, és ott ölelkeztünk az utca közepén. Tae mosolyogva figyelt minket hátulról.
Mind a ketten szipogtunk még mikor visszamentünk a kávézóba, hogy tiszta lappal kezdjük. Nagyon remélem hogy sikerül majd neki megbarátkozni a gondolattal hogy meleg vagyok, és párom is van. És ami még fontosabb, hogy megbarátkozzon Taehyungal...