Boy With Luv / TaeKook (Befejezett)

Már Megint/30.rész

A találkozó után hazafelé vettük az irányt, Junghyun társaságábal, mivel még soha nem látta ezt a lakást. Izgatottan magyaráztam neki a megszerzése történetét, ami igazából nem is olyan magy dolog. Namjoon ismerőse ingatlanos, és ő árulta a lakást. Mivel nagyon jó barátok, valami iszonyatosan jó áron jutottunk hozzá!
-Hűha! Ezt nagy örömmel hallom! - bólogatott mosolyogva Jung. - És az egyetem milyen messze van?
-Tíz perc kocsival. Ha bemegyünk kávét venni akkor 15.
-Hű! Naés Tae! Te nem is ide jártál ugye? - fordult a viszonylag szótlan párom felé, aki jobb oldalamon sétált összekulcsolva ujjainkat. Másik kezében Yeotan.
-Nem. Átmentem, és ez volt életem legjobb döntése.
-Miért? - kérdezte kíváncsian Jung.
-Mert az egyetemen találkoztunk. Vagyis valami olyasmi- nevettem, miközben  a tömbhöz érve kikerestem a kulcsot a zsebemből.
-Ezt majd hallani akarom később-röhögött miközben mentünk fel a lépcsőn.
Dugtam be a kulcsot a zárba, hogy kinyissam az ajtót, de nagy meglepetésemre az nyitva volt! Ijedten néztem a két társamra, akik falfehéren álltak mellettem.
Halkan benyitottam a házba, és lassan elindultam. Valaki van itt.
-Sss-tettem mutatóujjam a számra miközben a többiek felé fordultam. Csendben bólintottak, miközben meg sem tudtak volna nyikkanni. Na szép. És én vagyok a legfiatalabb.
A szívem ezerrel vert, és nem tudtam hogy hirtelen mit is kéne csinálnom. Idegesen körbenéztem, és megakadt a tekintetem a drága jó baseball ütőn. Gondolkodás nélkül indultam el az ajtó felé ami mellé volt döntve. Lassú léptekkel haladtam, majd a csukott ajtóhoz érve hangokat hallottam, amik határozottan a hálóból jöttek.
Ijedten kaptam a tekintetem az elvileg mögöttem sétáló fiúkra, csakhogy nem voltak a hátam mögött...
A konyhapult mögött álltak, és Tae úgy szorontgatta Yeotant mintha egy plüssmackó lenne! Akármennyire is édes volt, egy dühös pillantással ajándékoztam meg, mire halkan, de gyorsan odasietett mögém.
-Oké-kezdtem suttogva- Akkor most benyitok, és rárontok. Te maradj mögöttem, hátha megtámad, és akkor te le tudod csapni!-adtam ki a parancsot.
-Rendben. De mi legyen Tannal? - lenéztem a reszkető kiskutyusra, majd Jungra néztem, aki gyorsan odajött és átvette Taehyungtól a kisállatot.
-Mehetünk Tae? - lassan bólintott, mire felemeltem az ütőt, és hirtelen berontottam a szobába. Minden olyan nagyon gyorsan történt, és nem néztem meg hogy ki az, mi az, csak lendítettem az ütőt annak, aki éppen az ajtó felé indult...

Már lassan egy órája arra várunk hogy ellássák. A vállát találtam el nagyon nagy sikerrel... Láttam az arcán a meglepettséget mikor lendítettem az ütőt, de már nem tudtam leállítani a kezem. A feje örökre beleégett a memóriámba

Tae és Jung Tannal ücsörögtek a kórház kényelmetlen fehér székein, de én erre képtelen voltam. Most tényleg leütöttem, és marcangol a bűntudat.
Fel-alá járkátam egy órán keresztül mikor végre nyílt az ajtó.
-Hogy van, doktor úr? - rohantam le a kiérkező orvost egy pillanat alatt, miközben a többiek is odasiettek.
-Minden rendben. A válla kificamodott, de már minden rendben. Agyrázkódás sincs, így haza mehet holnap délelőtt. Ma estére szeretném bennt tartani megfigyelésre, de előrejelzéseim szerint semmi baj nem fog történni, mert nem érte olyan nagy ütés, valamint meglepően erős válla van. Önök a hozzátartozók?
-Öh... Mondhatni-mosolyodtam el kínosan.
-Remek! Akkor ha szeretnének bemehetnek hozzá, de csak pár percre mert így is lejárt a látogatási idő! - mondta szigorú arcal, mire bólintottam. Összeráncolt szemöldökkel nézett rám, és nagyon úgy nézett ki mintha éppen gondolkozna valami.
-Doktor úr?
-Magát nem láthattam valahol mostanában? - bökte ki.
-Ahh... De. Nemrég volt egy kis balesetem a mellkasommal - válaszoltam, és hirtelen minden érthető lett számára is.
-Igen igen! A konyhapult! - nevetett- Na mindegy. Menjenek, és én is megyek a következő beteghez. Viszlát! - nem is volt időnk köszönni, azonnal elsietett, mi pedig megindultunk a kórterem ajtaja felé.
Lenyomtam a kilincset, és sorban beléptünk a kis terembe. A fertőtlenítő iszonyatos szaga keringett a levegőben, és a lámpa búgását lehetett hallani. Az ágyon pedig ott feküdt mosolyogva a mi kis "betörőnk".
-Sziasztok! - intett be nem kötözött kezével.
-Ajj... Ne haragudj rám kérlek!-ültem le az ágyra, ő pedig nehezen, de felült.
-Dehogy haragszom! Szólnom kellett volna hogy megyek. Ez teljesen az én hibám. - láttam rajta hogy nem haragszik, de ez is olyan mint a múltkor. Ő maga nem, de én igen magamra. Látva rajtam hogy nem nagyon győzött meg, fél kezével magához húzott, állát a vállamon pihentetve. Szorosan átöleltem, miközben még egyszer-kétszer elmondtam hogy mennyire sajnálom.
-Hogy vagy? - lépett oda Tae is, mire elengedve engem kezet fogtak egymással.
-Soha jobban! - válaszolta röhögve Namjoon, miközben Jung is közelebb lépett.
-Szia Nam. Rég találkoztunk! - nyújtotta felé Jung is a kezét, amit Namjoon készséggel elfogadott  és egy mosolyt kezdeményezett, hogy oldja kettőjük közt a feszültséget.
-Igen. És most is hogy!
-Azt hittem betörő vagy! - néztem rá felháborodva. Akkor most jöjjön az hogy kérdőre vonom! Nem ússza meg!
-Gondoltam elmegyek a maradék holmimért, írtam is egy üzenetet!
-Micsodát? - kérdeztem meglepetten miközben elő is vettem a telefonom hogy ellenőrizzem.
-Ahh baszki tényleg! - néztem az üzenetet a képernyőn. - Ne haragudj! Legközelebb megnézem ha rezeg! Komolyan!
-Volt jobb dolgod is- vonta meg épp vállát.
-Asszem kimegyek kajáért. - szólalt meg Jung - Tae nem jössz segíteni? - fordult a párom felé, aki csak bólintva elindult Junghyun után az ajtó felé. - A szokásosat? - fordult felénk a bátyám, mire bólintottam. Túl jól ismer minket.
-Naés milyen volt a fotózás? - fordultam Namjoon felé mikor kiléptek. Sejtelmesen mosolygott felém, amit nem tudtam hova tenni.
-Hát volt ott más is Kook...

~Taehyung szemszögéből ~

-Féltékeny vagy igaz? - kérdezte rám sem nézve Jung mikor a kórház folyosóin lépkedtünk. Azonnal értettem hogy miről beszél, ezért lassan bólintottam - Miért?
-A kapcsolatuk olyan...erős. Mintha nem is ért volna véget. Félek hogy újra fellángol ami köztük volt- válaszoltam halkan fejjebb emelve Tant.
-Emiatt nem kell aggódnod Tae. Látom az öcsémen hogy imád téged. Teljes szívéből szeret téged-fordult felém - Ami közte, és Namjoon között van, az egy Jung.
-Egy Jung...
-Egy Jung. Bizony-kómásan néztem magam elé, miközben azon gondolkodtam igaza van-e. De igaza volt. Régóta ismerik egymást. Évekig legjobb barátok voltak, aztán párok, aztán éllettársak, jegyesek. Vége lett, de viselik a gyűrűiket. Legjobb barátok. Nem fogják és nem is tudják kizárni a másikat egymás életéből. Ez egy Jung...

Ahh... Egy borzalmas részt hoztam...
Nekem legalábbis nem tetszik.
Rég nem volt rész, és ennek az az oka hogy most főként a oneshot könyvhöz van ötletem...

DE

Időközben meglett a 3K amit iszonyatosan köszönök!! ❤️❤️

Igyekszem ide is írni, és most van is ötletem hozzá, szóval holnap után hozom is 😌