Boy With Luv / TaeKook (Befejezett)

Új Családtag /27.rész

Teljesen lefagytam. Azt mondta hogy fogadjunk örökbe. De mit? Egy gyereket? Ahhoz nem vagyunk együtt túl régen. És nem is tudnánk eltartani. A lakás számláit eddig a szüleink fizették. Ez is elég szégyen. Egy gyerekkel minden megváltozna. Neki ruha, ennivaló, és rendes oktatás kell. Nem tudnánk eltartani. Megasztán hol aludna? A kanapén nem, a szobánkba pedig nem tehetjük. Megannyi kérdés cikázott a fejemben. Nem tudtam megmozdulni. Már percek óta egy helyet néztem, mire Tae rángatott ki a gondolataimból.
-Jungkook! Hahó!
-Jajj ne haragudj! - megráztam a fejem hogy biztosan kitisztuljanak a gondolataim- Mire gondolsz?
-Egy kisállatra! - miközben Tae szemei úgy csillogtak mint egy drágakő a fényben, nekem egy hatalmas kő esett le a szívemről! Hirtelen annyi és annyi kép futott át az elmémben! Mi ketten, és egy kicsi kis állat.
-És azon belül?
-Egy kiskutyusra Kook! Fogadjunk be egy kiskutyát!

Hát így történt hogy miközben Nam fotózásra, mi a menhelyre indultunk egyetem után. Mind a ketten izgatottak voltunk, hiszen ez lesz az első állatunk!
Nem állítottunk fel elvárásokat, csak egyetlen eggyet. Kis termetű kutyus legyen, hiszen a lakásban sokkal jobban boldogulnánk vele.
Leparkolva a menhely hatalmas épülete elé, egyre jobban tudatosult bennem hogy így jobban összekötjük az életünket.

-Jó napot! Miben segíthetek? - fogadott minket egy srác.
-Egy kis termetű kutyát szeretnénk örökbefogadni. - magyarázta el Tae, miközben megfogta a kezem.
-Semmi akadálya! Jöjjenek, erre vannak! - elmutatott egy ajtó irányába, és el is indult. Mi pedig mentünk utána. Tae rám mosolygott, és én pedig viszonoztam.

Az ajtót kinyitva egy nagyobb folyosót láttunk, két oldalán kenelekkel. Megbabonázva néztünk végig az elsőn, ahogy kicsi tacskók voltak.

Már majdnem a folyosó végében voltunk mikor megláttam. Hirtelen engedtem el Tae kezét, és siettem is a kenelhez. Egy kis cukorfalat nézett vissza rám.
Kicsi kis fekete szemeivel boldogan nézett vissza rám, csaholva. Tudtam hogy őt kell elvinnünk. Mindeközben Tae mögém ért, és leguggolt mellém.
-Akkor...
-Ő lesz az-mosolyogtam rá. A srác kinyitotta a kenelt, a kiskutya pedig azonnal rám ugrott. Tae és köztem ugrándozott, folyton ugatott, csaholt, és nyaldosta a kezeinket. Tudtuk hogy ő lesz az akit haza fogunk vinni.
A srác megkért hogy vigyem a kutyust, és menjünk intézni a papírokat.
Annyira boldog voltam!!

~Taehyung szemszögéből ~

Miután mindent kitöltöttünk, megkaptuk a másolatokat.
És ezután, el is vihettük új barátunkat. A kiskutya teljesen belebújt Jungkook mellkasába, és láthatólag nagyon boldog volt. Persze hogy az volt, hiszen mi most otthont adunk neki, és mi leszünk a családja.

A kocsihoz érve Kook átadta nekem a kutyust, aki csaholva nézett rám. Hirtelen felemelkedett és  megnyalta az arcom, mire én csak nevettem. Kook mosolyogva nézett minket miközben beült az autóba, majd követtem a példáját.
A kiskutyust az ölembe véve nézegettem ki az ablakon. Kezdődjön a körút. Mivel hirtelen ötlet volt, így el kell menni bevásárolni neki, és az állatorvost is meglátogatjuk még ma.

Egy nagy állatbolt előtt áltunk meg, majd a kutyussal a karjaimban mentem be az épületbe Kook után.
Mindent ami kellett, megvettük. Nyakörv, hám, póráz, tálak, étel, játék, fekhely, hordozó, és egy kis kert szerű kenel, amit majd a nappaliba állítunk fel, hogy napközben ne kelljen bezárni egy szobába. Ezeken kívül vettünk alátétet, hiszen biztos hogy az elején nem lesz szobatiszta.

Immár teljesen felkészülve léptünk be az állatorvosi rendelő épületébe, és egy macskát tartó nő mellé ültünk le. Még mindig én tartottam a jószágot, Kook meg mosollyal az arcán simogatta. Szerintem ennél jobb ötletem nem is lehetett volna.
-Tae-fehéredett le. Talán rosszul van?!
-Kook minden oké? Lefehéredtél!
-Persze csak... Mi legyen a neve... Most kapja meg a papírokat, amire a neve is kell. De nincs neve.
-Baszki tényleg.- mind a kettőnk agya kattogott. Kerestük a tökéletes nevet. Olyan kell ami aranyos, kiskutyához illik, és lehetőleg lehessen becézni. Már mindenféle nevet mondtunk, mikor hirtelen eszembe is jutott egy név.
-Legyen Yeotan! - Kook elgondolkozva nézett engem, majd egy mosollyal az arcán bólintott. Hirtelen felindulásból adtam egy puszit a szájára. A váróban az emberek nem néztek túl jó szemmel, de kit érdekel. Ha nem tetszik, tudják hol a kijárat.
Még volt előttünk két ember, aztán mi következtünk.

-Á! De szép kiskutyuska vagy te! - mondta a doki miközben az asztalra tettem Tant - Mi a neve?
-Yeotan- felelte Kook.
-Igazán jó név! Na akkor- csapta össze a tenyerét - kérem szépen a kutyus papírjait, és mehet is az oltás.
-Most fogadtuk örökbe, így még nincsenek papírjai. - magyaráztam.
-Sebaj, akkor most kap! Megmérük, megvizsgáljuk, aztán felvisszük az adatokat a rendszerbe. Kap egy kis féregtelenítőt, és egy kombinált oltást, és mehetnek is.
-Rendben-bólintott Kook.

-Szóval akkor még egyeszer. Jövő héten ugyan ekkor várom önöket, és a kis Tant. Ma figyeljék a székletét, a féreghajtó miatt, és ne adjanak neki túl sok ennivalót, mert valószínűleg a menhelyen nem kapott bőségesen enni, viszont ha most hirtelen igen, az káros lehet- foglalta össze az orvos az elmúlt tíz percben megbeszélteket.
-Redben- válaszoltam. Kook bólintott, majd át is vette a Tan papírjait.

Boldogan értünk haza. Gyarapodtunk. Már nem csak ketten élünk itt.
Letettem a földre Tant, hogy egy kicsit ismerkedjen az új otthonával. Szerencsére nem tartott sokáig, percek múlva már a kanapén pihent kinyúlva.

Míg Kook és én előkészítettük a helyét, addig ott is maradt. Végül a kenel az egyik falhoz került, hogy a kanapéról ülve is lássuk. Nem mintha túl sokat ott akarnánk tartani szegényt.

-Taeee- Kook látványosan szenvedett mellettem.
-Igen szivem?
-Menjünk el sétálni Yeotannal! Még csak négy óra lesz. - az órára nézve igazat kellett hogy adjak neki, és szerintem lassan Tan is szerette volna elvégezni a dolgát. Ígyhát bólintottam, mire Jungkook feljapta a kutyust, és pikk-pakk el is készítette. Hám és póráz. Újabb másodpercek múlva már a cipőjét is felvette. Akkor menjünk sétálni.

Kook karomba csimpaszkodva sétált mellettem, én pedig másik kezemmel a pórázt tartottam.
Rendgeteget nevettünk Tan reakcióin a különbözó dolgokra.