Boy With Luv / TaeKook (Befejezett)

Váratlan Vendég /17.rész

Mind a ketten iszonyat kíváncsiak voltunk hogy ki az, aki ilyen iszonyat későn is ránktör.Tae megállt a szoba ajtajában, én meg érdeklődve tártam ki a bejárati ajtót, ami mögött legnagyobb meglepetésemre Jimin állt.
-Szia Jimin. - néztem rá meglepetten. Jimin szomorú arcal nézett vissza rám. Azonnal belépett, és szorosan átölelt. Namost ezt nem nagyon tudtam hova tenni, szóval kicsit furcsán öleltem vissza.
-Szia Jungkook-engedett el. Elég furán néztem rá, és gondoltam Tae is, így hátranéztem rá. Igen. A fél szemöldöke  a plafont súrolta.
-Öhm.. Nem akarsz bejönni Jimin?
-De. - ezzel pedig belépett, és leült egy székre. Nagyon úgy tűnt hogy Tae egyenlőre nem tűnt fel neki.
-Minek köszönhetJÜK a látogatásod Jimin? - nyomtam meg a szó végét, de Jimin továbbra sem észlelte Tae jelenlétét.
-Gondoltam megnézem hogy vagy...Nehéz lehet hogy Namjoon eltűnt, és semmi jelet nem ad magáról. Hogy viseled Kook? - néz rám szomorú szemekkel. Erre én csak furán nézek rá. Most vagy nem tudja, vagy teszi a hülyét.
-Jimin... Én és Nam.. Már nem vagyunk együtt...
-Mi?? - esett le az álla.
-Pár órája szakítottunk. Azóta már beszéltem vele, és minden oké. Barátok vagyunk.
-MIVAN?! - állt fel olyan hirtelen hogy a szék is feldőlt.
-Jimin. Vége. - próbáltam elmagyarázni lassan.
-DE MIKOR?! HOGY?! MIÉRT?!
-Jimin...
-KOOK MIÉRT?! ANNYIRA JÓL MEGVOLTATOK! - túrt a hajába-ÉS ÉN MIÉRT NEM TUDOK ERRŐL?!
-Na nyughass barack- lépett oda Taehyung, utalva Jimin hajszínére. Jimin csak tátott szájjal nézett rá, most realizálta hogy nem csak ketten vagyunk.  Végülis, időben.
-Ez meg ki a jó büdös anyám?! - vesztette el a fonalat.
-Khm.. - köhintettem, ezzel is tudatva hogy most én beszélnék- Jimin, ő itt Kim Taehyung, a... - habozva néztem Taehyungra, aki bátorítóan rámmosolygott, végül Jiminre, aki kíváncsian várta a folytatást. - a barátom. - huh... Kikerekedett szemekkel bámultam magam elé. Kimondtam.. Innen nincs visszaút. Jimin arca a kíváncsiból lassan, fokozatosan változott át dühösre, majd gúnyosra.
-Értem. Már nem is kell megkérdeznem a szakítás okát ugyebár-ezzel egy csalódott, és egyben gúnyos mosollyal kikerült, és kiment az ajtón.  Azonnal kapcsoltam, és rohamtam utána le a lépcsőn.
-Jimin! JIMIN! Várj meg! PARK JIMIN! - mintha meg sem hallott volna. Gyorsítottam a tempón, és éppen kilépett az épületből mikor utolértem. Iszonyat sötét volt kint. Még szerencse hogy a lámpák világítottak. Megragadtam a vállát, és annál fogva fordítottam meg.
-Kook nem érdekel a magyarázatod. Rohadtul nem! Ki ez?! Miatta ott bírtad hagyni Namjoont? - köpködte a szavakat.
-Jimin ez egy kicsivel bonyolultabb mint ahogyan hangzik...
-Igen Kook?! Miért?! Esetleg már HÓNAPOK ÓTA TART?! - üvölti.
-Jimin!Nem, ez nem így van, kérlek hallgass már meg!-könyörögtem neki, már majdnem sírtam, de ő nem hatódott meg, undorodva nézett rám, majd elindult. Nem hagyhattam elmenni. Akkor tévedésben lenne. Nem volt erőm utána futni. - NAM MEGCSALT JIMIN! LEFEKÜDT VALAKI MÁSSAL! - kiabáltam. Jimin megtorpant, éa megfordult. Csodálkozva, elnyílt szájjal nézett a szemembe. Ahol a könnyek gyűltek. Mikor lállam, hogy Jimin elindul felém, megkönnyebbülve mosolyodtam el. Mikor hozzám ért, szorosan átölelt, és megsimította a hátam.
-Annyira sajnálom Kook! Ne haragudj! Egy hülye vagyok! Túl hamar gyanusítgattalak!
-Nem baj.. Végülis pár órája szakítottunk, és nekem barátom van. Teljesen érthető a reakciód. Gyere fel, és mindent elmondunk. Mit szólsz? - toltam el, és ő egy mosoly kereteiben bólintott.

-Szóval akkor mi folyik itt? - mind a hárman az asztalnál ültünk. Én Tae mellett, Jimin pedig velünk szemben. És most elkezdődik a storytime.
-Kb egy nappal Nam és az én eljegyzésem előtt ismertem meg Taehyungot. Új volt, és folyton engem nézett. Mikor megismerte Namjoont, mint a vőlegényem...
-Elpattant az agyam, és letámadtam a szertárban-felyezte be helyettem Tae, mire bólintottam.
-Én pedig leüvöltöttem a fejét. De idővel, nem hagyott békén, és azt vettem észre, hogy érzéseket táplálok iránta. Kétszer is csókolóztunk, és nekem nem volt ellenemre. Iszonyúan éreztem magam, mert megcsaltam Namjoont. Aztán jött a baleset a mellkasommal...
-Tényleg hogy vagy? - vágott közbe Jimin.
-Hát igazából alig érzem, sírás után iszonyat volt, de moat igazából...
-Te sírtál?? - kérdezte Jimin.
-Igen, és ha hagysz, akkor el is mondom! - néztem rá csúnyán, mire behúzta a nyakát, és kérte hogy folytassam. - Szóval. Azokban a napokban kezdtünk el eltávolodni. Namjoon egyszer sem csókolt meg, csak puszikat kaptam. Aztán egyik pénteken megtörtént az, amiről te is tudsz Jimin-erre bólintott. - azután...
-Hívott engem..
-Pontosan. Tae aznap itt volt hogy megnézze hogy érzem magam. - bólogattam. - Aztán itt lakott. Vigyázott rám, hogy ne csináljak hülyeséget. Aztán mikor Namjoon hirtelen megjött, elbújt a szekrényben. Namjoon nehezen, de elmondta hogy megcsalt, és lefeküdt valakivel. Én is bevallottam, és közösen rájöttünk, hogy kettőnk közt elmúlt a szikra. Már nem éreztünk úgy egymás iránt ahogy régen. Namjoon összepakolt.
-Miközben én átbújtam az ágy alá-tette hozzá Tae. Egy mosollyal néztem rá, majd folytattam
-De kiderült hogy ezt Nam látta, mivel miután elment, mi összejöttünk. Valami iszonyat gyorsan zajlott le minden hirtelen. Aztán míg Tae a cuccaiéet ment, Nam hívott hogy mi újság velünk-nevettem fel- Mindent tudott, és örült nekünk. Letisztáztuk hogy még mindig legjobb barátok vagyunk. Aztán leültünk khm.. filmezni, mire megjöttél-értem a végére a történetnek. Jimin emésztette a hallottakat, és pár perc után szólalt csak meg.
-De ha felbontottátok az eljegyzést, miért van rajtad a gyűrű? - válaszra nyitottam a szám, de Taegyung megelőzött.
-Mind a kettőjük magán fogja tartani. Fontosak egymásnak, és ez így van jól. Örülök hogy legjobb barátok maradnak.
-Ahham... Nekem ez sok. Mit mondtatok hol van most Namjoon??
-Azt mondta egy ideig Yoongihoz cuccol-rántottam meg a vállam.
-A picsába... - mind a ketten furán néztünk Jiminre mire kinyögött valamit- Az messze van, de indulok is. Még beszélni akarok Nammal is, mert kell tartanom egy fejmosást ha nem baj. - felállt, és indulni készült. Mi is felálltunk Taehyungal, és Tae kezet fogott Jiminnel.
-Örülök hogy megismertelek.
-Én is Taehyung. - mosolygott Jimin. Majd felém fordult. - Jó éjt Kook. - majd szorosan megölelt.

Pár perc múlva már az ajtón kívül tudhattunk Jimin, és el is indultunk sorban zuhanyozni. Jimin mind a kettőnket teljesen kimerített, és én semmi másra nem vágytam, csak az ágyamra.

Miután bebújtam zuhany után az ágyba, gondoltam megvárom Taehyungot, aki nem jelent meg. Érdeklődve mentem ki a nappaliba, hogy hol marad, mire a kanapén találtam meg a plafont bámulva.
-Tae... Mit csinálsz? - kérdeztem
-Próbálok aludni- azok a szemek, amikkel rámnézett, egszerűen bámulatos..
-De miért itt?! Tae a barátom vagy, és mellettem van a helyed. Az ágyban. Nem a kanapén. - odaléptem mellé, majd a kezem nyújtottam, amit el is fogadott. Felhúztam, és elindultam vele a hálóba. Fülig ért a szám. Először fogok Taehyungal aludni. Mind a ketten befeküdtünk az ágyba, és én pedig közelebb kúsztam Taehoz. Az arcom a mellkasába fúrtam, ő pedig áttette bal kezét a derekamon. - honnan a fenéből jött neked hogy kinnt alszol? - mormogtam félálomban.
-Nem fontoss. Ne haragudj. De most inább aludj. - nyomott egy puszit a fejemre. - Jó éjt Kooksi.
-Jó éjt hyung...