Élvezzétek ki a NamKook jeleneteket mert már nem sokáig vannak❤️
Reggel sokkal előbb keltem mint Namjoon. Az este után képtelenség volt többet aludni pár óránál. Mikor kinyitottam a szemeim, Nam mellkasával találtam szemben magam. Ő még aludt. Hát persze... Még sötét volt kinnt is. Első dolgom volt hogy kiemeltem a kezem a takaró alól, hogy megbizonyosodjak, nem álmodtam az egészet. De nem. A gyűrű ott volt a gyűrűs ujjamon. Ott, ahova való. Hihetetlen boldogság kerített a hatalmába. Nem csak élettársak leszünk, hanem férj és férj. Ettől a gondolattól meg aztán végképp elszállt minden álmosságom. Óvatosan kihámoztam magam a karjai közül, és az üvegfal elé álltam. Habár még sötét volt, a városban már nagy volt a nyüzsgés. Ott álltam, és azon gondolkodtam hogy miért van ilyen hideg. Aztán magamra néztem, és beugrott az este másik fele is, és hogy miért is nincs rajtam semmi. Gyorsan fogtam pár tiszta ruhát, és elindultam zuhanyozni. Természetesen minden gondolatom Nam körül forgott.
Miután lezuhanyoztam, gondoltam csinálok egy kis rántottát reggelinek. Ahhoz még értek is. Mikor készen lettem kikészítettem az én ajándékomat, hiszen tegnap arra nem került sor. Igaz, ahhoz képest hogy ő mit adott nekem, egy semmiség lesz. Már fél nyolc volt, viszont ma Nam fél tízre, én meg tízre megyek az egyetemre, szóval még ráért felkelni. Gyorsan átfutottam a social médiáim, és irtam egy üzenetet anyunak hogy a hétvégén beugrunk Namjoonnal mert hírünk van. Kb kettő perc elteltével válaszolt is hogy alig várja. 8:02 ideje felkelteni Namjoont. Mikor beléptem a szobába, láttam hogy még mindig alszik. Nem csodálom. Kicsit hosszú napunk volt tegnap Feltehetőleg ő is ruha nélkül aludt el este.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Elhatároztam hogy az én keltésemre való módszerrel fogom felkelteni. Felmásztam az ágyra, és felette megtámasztottam magam a kezeimmel. Kezdődjön a menet. Lassan nyomtam egy puszit a homlokára, amire nem mutatott reakciót. A következő hely az orra volt. Na erre már egy kicsit megrándult. Ezután a szája sarkába adtam neki egyet. Semmi. Akkor az utolsó fázis. Közelítettem az ajkai felé, és rá is tapasztottam az enyémeket. Éreztem ahogy elnyílik a szája, és ezt ki is használva elkezdtem a csókot. Lassan, finoman mozgattam a számat az ajkain, majd pár másodperc múlva ő is csatlakozott. Küldetés teljesítve. Lassan váltam el ajkától, és egy nagy mosollyal az arcomon vártam hogy kinyissa a szemeit. -Már értem miért szereted annyira ezt az ébresztést. - nyitotta ki lassan a szemeit. -Mert tudod nagyon jó ízlésem van. -Na az látod biztos- lassan felült a mondat közben, aminek következtében a takaró lecsúszott róla, láthatóvá téve csupasz felsőtestét. Akaratomon kívül is megbámultam mire Nam egy féloldalas mosollyal az arcán döntötte oldalra a fejét. Ezt látva rögtön egy kis pír szökött az arcomra. Nam a két kezét a derekamra fonta, majd magára húzott. -A tiéd Jungkook. Csak a tiéd. - majd adott egy ujjabb csókot. A pillangóim pedig természetesen megint repdesni kezdtek. A csókunk most viszont nem tartott sokáig, mert leválasztottam ajkaim az övéiről. -Hidd el, a világért sem szakítanám meg a pillanatot, ahol rajtad fekszem, de mondanom kell valamit-Namjoon kíváncsian nézett, mire egy hatalmas, büszke mosoly kíséretében mondam ki. - Csináltam reggelit -Mit csináltál?? - olyan döbbenet ült ki az arcára, hogy muszáj volt elröhögnöm magam. A szemei kétszer akkorára nyiltak, miközben kicsit összehúzta a szemöldökét. - Szivem. Jól van a konyha? - a mellkasára csaptam egyet mire összerándult kicsit. -Ha ha ha. Majd ha kijössz meglátod. - lepattantam róla, és a konyha felé vettem az irányt. Pár perc múlva hallottam a fürdőszoba ajtajának a csukódását. Mivel Namjoon hamar le szokott zuhanyozni (nem gondolja közben végig az életét), kiszedtem a rántottát a tányérakba, majd leültem hogy megvárjam. Nem kellett sokáig várnom rá, talán öt perc elteltével meg is jelent, és leült a velem szemben levő székhez. -Mi ez Nyuszi? - emelte meg a dobozt amiben az ajándékom van. Egy kicsit bepirult az arcom, hiszen tényleg nem nagy dolog, az ő ajándékához mérve pedig semmi. -Az ajándékod. Csak tegnap végül nem tudtam odaadni. - Nam elmosolyodott, majd elkezdte kinyitni a kis dobozt. Mikor kinyitotta egy ujjabb, sokkal inkább gyermeki mosoly vált felfedeztehővé az arcán. -Jungkook ez iszonyat jól néz ki! Még a nevünket is belegravíroztattad? - emelte ki a tollat a dobozából, és rámnézett. Egy aprót bólintottam. - Köszönöm Nyuszi. - Semmiség. De szó szerint. Ahhoz képest hogy te a hátralevő életedet adtad nekem ha úgy vesszük, ahhoz képest ez egy porszem de... - nem tudtam befejezni, mert Nam áthajolt az asztalon és a kezeivel megfogva az arcom, a számra tapasztotta ajkait, de olyan szenvedélyesen, hogy az még engem is meglepett. Még a szemét is összeszorította, majd hogy mondjon valamit, elvált tőlem, de az arcomat nem engedte el. -Jungkook. Az, hogy tegnap te igent mondtál nekem, az több is volt mint egy ajándék. A toll pedig nagyon tetszik, mert rajta vagyunk. Bármikor mikor ezzel fogok írni, te jutsz majd az eszembe. Nem más, hanem te. Érted?- csillogó szemekkel néztem rá, majd lassan bólintottam. Namjoon visszaült a székre, és elkeztünk reggelizni...
