Boy With Luv / TaeKook (Befejezett)

Nem Vagyok Normális /9.rész

Az óra után elindultam megkeresni Namjoont, akit végül Jin professzor társaságában leltem meg.
-Jó napot professzor!-léptem oda. Namjoon azonnal magához volt, és átfogta a derekamat a jobb kezével, majd ismét a tanárra emelte tekintetét.
-Jó napot Jungkook! Igazán büszke lehetsz a barátodra! Nagyszerű tervei vannak! - mosolygott. Namjoon egy kicsit elpirult, és én pedig büszke mosolyra húztam a szám. Akkor hozzunk zavarba kedves Kim Namjoon.
-Ó igazán?- a szemem sarkából láttam hogy Nam lehajtha a fejét, és egy kicsit pirosodik a feje is.
-Igen. És nagyon remélem hogy sikerül is neki megvalósítani! De most megyek is, hiszen pár percen belül órám lesz. - nézett a karórájára-Azt ajánlom Namjoon, hogy kezdj neki a munkának, különben nem végzel vele!
-Rendben. Köszönöm a segítséget! - ezzel Jin professzor el is robogott, gondolom a tanáriba összeszedni magát egy kicsit.
Namjoon pedig felém fordult, és összekulcsolta ujjainkat.
-Na milyen volt az óra Nyuszi? - kérdezte szemtelenül édes mosollyal az arcán. Rögtön bepirultam és lehajtottam a fejem.
-Ne haragudj.. Nem vettem észre és aggódni kezdtem. Azt hittem valami bajod van és hogy...-és megint nem hagyta befejezni. Ott a folyosó közepén, vagy negyven ember előtt csókolt meg, ismét belémfojtva a szót.
-Kook. Semmi baj. Megértettem oké?-monda mikor elengedett magától. Éreztem hogy ez a téma le van zárva, és így gyorsan témát is váltottam.
- Én megmondam.
-Mit? - ráncolta a szemöldökét.
-Nem hagysz beszélni! - elengedtem a kezeit, és összefontam a sajátjaim, miközben elfordultam, és játszottam a sértődöttet. Namjoon hihetetlenül elnevette magát, majd hátulról átölelt.
-És tudod hogy ez miért van?
-Nem, miért? - folytottam vissza a nevetésem.
-Mert ha beszélsz, ha nem, nekem mindenhogy tökéletes vagy. - felé fordítottam a fejem, ő pedig egy puszit nyomott a számra.
-Ez mindent megmagyaráz-mosolyogtam.

Ekkor még nem gondoltam hogy ma mi vár rám...

Az utolsó órámra belépve szintén megállapítottam hogy ez nem az én napom...
Ugyanis megint csak Taehyung mellett volt hely.
Egy nagy sóhaj kereteiben ültem le mellé, majd mielőtt megmozdult volna kinyitottam a szám.
-Közelebb ne merj jönni vagy kiváglak azon az ablakon ott melletted. - Taehyung mintha meg sem hallotta volna, azonnal közelebb csúszott, én pedig a pad széle fele, ami miatt szinte kiestem a padból.
-Nade Kooksi... Tudom hogy szereted az illatom. Miért fosztanálak meg attól hogy érezd hm? - a mondat végénél közelebb hajolt hozzám, én pedig egy hatalmasat nyeltem. Miért hozza ki ezt belőlem?! Vagy inkább, hogyan??
-Ne... Ne is álmondj Taehyung- gyerünk Jungkook ne dadogj!
-Ugyan... Jól tudom-hajolt még közelebb. A szája maximum három centire volt a fülemtől. Aztán hirtelen elhúzodott. Én pedig fellélegeztem.
Ez az ember megőrít...

Óra után mentem volna ki a teremből. A hangsúly a mentem volna szavakon van. Ugyanis nem igyekeztem eléggé. Taehyung elém vágott, és a fél kezével becsukta az ajtót.
Automatikusan hátrálni kezdtem, mire egy hatalmas vigyorral az arcán megindult felém.
Egészen az ablakig hátráltam, de onnan nem volt tovább. A másodikról nem ugorhatok ki...
Taehyung gyorsan közeledett felém, majd mikor odaér és a tarkómra fogott, teljesen lefagytam.
Látva az arcomon a tehetetlenséget, egy hatalmas mosollyan az arcán hajolt a számra, és megcsókolt. Másodjára. De ezúttal más volt. Mert most visszacsókoltam. Nem tudom mi ütött belém, de mikor megéreztem a nyelvét az alsó ajkamon, egyszerűen muszáj volt beengednem.
Taehyung belemosolygott a csókba, de nem hagyta abba. Lassan mozgott a szája, és én még talán élveztem is. Még nem tudatosult bennem hogy mit tettem, egészen addig amíg ki nem nyílt az ajtó...

Sziasztok! Itt egy hiper rövid rész, de azért remélem hogy tetszik❤️ Na vajon ki jöhetett meg? 😌