Boy With Luv / TaeKook (Befejezett)

Ez Titok Marad /7.rész

De ő visszahúzott...

Nem volt időm tiltakozni, vagy kiabáni, vagy bármit is csinálni, mert azonnal rátapadt az ajkaimra. Hogy a fejem ne tudjam elhúzni, a tarkómra fogott. A nyelvével végigsimított az alsó ajkamon a bejutásért könyörögve. De nem adtam meg neki. Tovább próbálkozott, de nem csókoltam vissza. Nekem vőlegényem van, akit imádok, és mindennél fontosabb nekem. Egy dologban viszont biztos voltam. Nem fogom őt megcsalni egy ilyen arrogáns, és nagyképű állattal. Taehyung várhat rá hogy visszacsókoljam. Mikor rájött, hogy nem áll szándékomban viszonozni a csókot, elengedte a tarkóm, és én pedig lekevertem neki egy hatalmas pofont.
-MIT KÉBZELTÉL TAEHYUNG? - üvöltöttem vele. Nem érdekelt ha valaki meghallja. Taehyung nem szólt semmit, csak kikerülve engem, kiment az ajtón, amin én olyan nagyon menekültem volna.

~Taehyung szemszögéből ~

Nem csókolt vissza. Nem is tudom mit gondoltam. Vőlegénye van, akit nagyon valószínű hogy mindennél jobban szeret. Én mégis megtettem. De ha azt hiszi, hogy lemondok róla, nagyon téved. Én Kim Taehyung vagyok, és nem ijedek meg egy kis kihívástól. Vigyázz Jungkook, mert meghódítalak...

~Jungkook szemszögéből

Miután Taehyung kiment az ajtón, jó erősen beletöröltem a számat a felsőm ujjába, és a hajamba túrva dőltem neki a falnak.
Ezt Namjoon nem tudhatja meg. Nem szabad. Csak rosszra gondolna, és talán el is veszteném, mikor semmi nem történt. Legalábbis az én részemről. Taehyung megőrült. Milyen beteg állat az, aki miután megtudja hogy eljegyeztek, egyszerüen megcsókol?? Ha ez kitudódik, és elvesztem miatta azt, akit a világon a legjobban szeretek, és esküszöm hogy megölöm!
Nem csoda, hogy ezek után nem lettem volna képes bemenni az órára. Ez egy egyetem... Senkit nem érdekel ha kihagyom a maradékot.

Kilöktem az egyetem ajtaját, majd a kocsi felé vettem az irányt, mikor a szemem sarkából megláttam Taehyungot mosolyogni. És nem hagyhattam szó nélkül.
-Te most mi a fenének virulsz ha? - felé fordultam, és a szemébe nézve beszéltem hozzá. Mit is vártam tőle? Nem válaszolt. - Bármit is szeretnél Taehyung, azt ajánjom hogy mondj le róla, és jó messziről kerülj el, mert ha tönkrecseszed az életem, esküszöm hogy megöllek! - a szavaim mintha el sem találtak volna az agyáig, úgy vigyorgott. A magabiztsosság pedig egyszerre megjelent az arcán. De majd én letörlöm onnan.

Remélve hogy felfogta a momdanivalóm legalább egy kis részét, beültem a kocsiba, és vissza se nézve indultam haza. Namjoonhoz. Ahhoz akit szeretek.

-Megjöttem! - léptem be az ajtón. Namjoon ki is lesett a konyhapult mögül. Mikor megbizonyosodott róla hogy tényleg én vagyok az, elindult felém.
-Hát te? Minden oké? - kérdezte, majd adott egy puszit a számra.
-Persze, csak nem volt kedvem ott lenni. Inkább haza jöttem hozzád - mosolyodtam el. Namjoon viszonozta, majd beszélni kezdett. De nem értettem mit. Olyan volt mintha néma lett volna. Láttam hogy mond valamit, de nem hallottam. Hirtelen felindulásból a tenyereim közé fogtam az arcát, és a szájára tapasztottam a sajátom. Gyorsan, szenvedélyesen mozgott a szánk. Namjoon megfogta a derekam, és közelebb húzott magához, miközben én továbbra is úgy faltam őt, mintha nem ettem volna még életemben, és ő lenne az étel. A fogammal kicsit beleharaptam alsó ajkába, mire belenyögött a csókba, én pedig elmosolyodtam ennek hatására.
-Remélem tudod hogy nagyon szeretlek-bújtam végül hozzá
-Persze hogy tudom Nyuszi- egy puszit nyomott a fejemre, majd szorosan átölelt. A mellkasába fúrtam a fejem, és próbáltam elfelejteni Taehyungot...

Ez most egy rövidebb, de talán egy kicsit eseménydúsabb rész lett😉remélem azért tetszik❤️