Boy With Luv / TaeKook (Befejezett)

Minden Tökéletes /35.rész

Reggel boldogan nyitottam ki a szemeim, és ösztönösen Tae helyére néztem, de kivételesen ő nem feküdt ott.
Összeráncolt szemöldökkél néztem az üres helyet, miközben az alkaromra támaszkodva próbáltam teljesen felébredni.
Még nagyban próbálkoztam, mikor nyílt az ajtó, és Taehyung lépett be rajta, egy tálcával a kezében, egy törülközőt a derekára csavarva.
-Jó reggelt bogaram- mondta miközben mellém érve lehajolt hogy egy puszit nyomjon a számra. - Csináltam reggelit. - mondta miközben letette az ölembe a tányérat.
-Köszönöm. De... Miért kapom? - néztem rá döbbenten.
-Gondoltam egy ilyen éjszaka után éhes lehetsz- kacsintott, és ki is indult a szobából. Beletalált...
Nem tudtam levenni a szemem a törülközővel takart hátsójáról, amire nyilván rájött, mert az ajtónak támaszkodva, vigyorogva fordult vissza felém.
-Azért ennyire feltűnően ne bámulj, mert kifolyik a nyálad. Várd meg az estét Jungkook...

A reggeli után gyorsan elmentem lezuhanyozni, és utána a szobából felkapva a telefonom, leültem a kanapéra Tae mellé, aki még mindig törülközőben volt.
-Tae...ha azt akarod hogy várjam ki az estét, akkor vegyél fel valamit! - nyüszögtem, de ő csak a meztelen mellkasára vont, és a hajam simogatta.
-A világért sem hagynám ki ahogy folyton engem bámulsz Jungkook...
-Azt gondoltam- nevettem el magam, majd a mellkasának döntve a fejem, feloldottam a telefonom.
1 üzenet Namjoontól. Kíváncsian, mosolyogva nyitottam meg az üzenetet, de ahogy elolvastam, fel is pattantam a kanapéról, és idegesen, folyamatosan káromkodva járkáktam Tae előtt, aki nem értette a hirtelen hangulatingadozásom.
-Jungkook nyugodj már le! - pattant fel mellém mikor megunta. Szorosan magához volt, és én pedig boldogan öleltem át, mélyen beszívva az illatát.
-Most mond el hogy mi is van. Csak akkor tudok segíteni- tolt el magától, mélyen a szemembe nézve. Lassan bólintottam, és éreztem hogy csíp a szemem. Jönnek a könnyek.
-Be...behívták Namjoont és Jint.. Nam lehet hogy nem diplomázhat leh... - indultak meg a könnyeim. Tae a hajam simogatva vont ismét magához.
-Miért??
-Biztos hogy tudnak a kapcsolatukról... - sírtam a fejem a nyakába temetve.
-De honnan tudnának Kook? - mondta nem eltolva engem. Hogy nyugtassan folyamatosan a hajam simogatta.
-Azt nem tudom.
-Látod szivem? Lehet hogy teljesen más. Namjoon nem írta mi van? - hallottam a hangján hogy mosolyog, ami engem is mosolygásra kéztetett. Óvatosan megráztam a fejem, mivel Namjoon tényleg nem említette.
-Akkor kérlek nyugodj le. Nem jó téged így látni... -mondta - Próbálj másra gondolni. - momdta, és én pedig hirtelen egy puszit adtam nyakára.
-Köszönöm.
-Mit Jungkookie? - tolt el magától.
-Hogy vagy. Hogy velem vagy. Hogy segítesz. Hogy szeretsz- kezdtem el sorolni, de ő hirtelen az arcom kezei közé fogva csókolt meg lassan.
Lassú, de szenvedélyes csókcsatába kezdtünk, amiből nem nagyon sikerült kiszakadni.
Amikor pedig igen, Taehyung elment hogy végre felvegyen valamit, és ne húzzon tovább. Én pedig hagytam egy üzenetet Namjoonnak, hogy ha végez, azonnal jöjjön át.

Az egész délelöttöt, és kora délutánt Taevel és Tannal töltöttem. Elvittük Tant egy hosszú sétára. Miközben mi kézen fogva sétálgattunk, Tan boldogan szaladgált arra, amerre csak tudott menni.
A lakásba visszaérve megebédeltünk, és leültünk filmet nézni. De nekem akkor már nem igen volt türelmem. Nagyon aggódtam, hogy mi lesz Namjoonnal.

Aztán három óra körül végre megszólalt a csengő, és én egy szempillantás alatt nyitottam ajtót, a fal fehér barátomnak.
-Szia!-öleltem át. Viszonozta az ölelésem, aztán kezetfogtak Taehyungal is. - Na mi volt??
-Szerintem ehhez üljünk le.
-Ennyire komoly?? - kerekedtek ki a szemeim. Namjoon bólintott, így végül mind a hárman leültünk az asztalhoz.
Talán két percig csend volt, mert Namjoon nem tudta, hogy hogyan kéne belekezdenie.
-Nam?
-Joh... Kezdem. De kérlek ne szóljatok bele, hadd mondjam végig! - kapkodta a fejét kettőnk között, de titkon ezt csak nekem szánta. Gyorsan bólintottunk, hogy végre elkezdje.
-Tegnap mikor megjött az email, hívtam Jint, hogy ő kapott e. És igen. A fotózáson volt egy fotós. San a neve. Elhívott randizni, de nemet mondtam, ő pedig rájött hogy van valami Jin és köztem. Felnyomott minket.
-De nincs bizonyítéka nem? - szólt bele Tae. Azt hittem Namjoon majd leszídja, hogy mégis beleszólt, de ehelyett türelmesen válaszolt neki.
-Azt hittük, de aztán az igazgató elindított egy felvételt. Ami a telefonbeszélgetésem másik fele volt Sannal. Tartott egy szünetet, de nem gondoltam hogy bekapcsolta a felvevőt-rázta a fejét csalódottan, és idegesen egyaránt.
-Akkor most mi lesz?! Nem diplomázhatsz le?! - kissé ingerültebben kérdetrem mint ahogy akartam, így kaptam egy-egy csúnya pillantást. De hogy hogy lettek hirtelen ilyen jóba...
-De. Az igazgató szerint nem tenne jót a suli hírének. Jint nem küldheti el, mert jó tanár, más oka nincs rá, és sejtenék. Ez van ha mind a kettőnket elküld. Vagy ha engem. Így! - emelte meg a hangját mikor látta hogy beszédhez nyitom a szám.
-Áthelyeznek egy másik osztályba a maradék pár hétre, ahol Jin nem tanít. A diplomám után pedig már nem érdekeljük őket.
-Akkor... Ez jó nem? - kérdeztem mikor úgy tűnt hogy befejezte.
-Igen. Végülis igen. - rántott vállat Namjoon, majd az órájára nézve elhúzta a száját-De nekem most mennem kell, csak beugrottam hogy elmondjam.
-Rendben-bólintottam, aztán elköszöntTaetől, aki elment a szobába, én pedig még az ajtóban megöleltem Namot, és kiment az ajtón.

Hatezer gondolattal néztem rá a kanapén békésen szubdikáló Yeotanra, és ösztönösen elmosolyodtam. Pár nap alatt nagyon hozzám nőtt, és nem tudom mi lenne ha nem lenne.
Ezekkel a gondolatokkal megtolva az előzőket, beléptem a szobába, ahol nem pont az várt amire gondoltam.
Tae egy szál alsóban feküdt az ágyon, majd mikor meglátott mosolyra húzta a száját.
Egy szó nélkül másztam fel hozzá, és fölé támaszkodva megcsókoltam. Jól elmélyítettem a lassú tempójú csókunkat, és mikor Taehyung sóhajtott egyet, ösztönösen elmosolyodtam rajta.
-Máris eljött az este? - kérdeztem az orromat az orrának döntve.
-Nem, csak melegem volt. - mondta vigyorogva. Hümmögtem neki, merthát persze hogy nem hittem el neki. Egy szempillantás alatt fordította meg a helyzetünket, és gonosz mosollyal nézett rám.
-Talán nem hiszed el Jungkook?-nemlegesen megráztam a fejem, mire ő ciccegni kezdett.
-Akkor talán meg kéne bűntetnelek.
-Miért is? - kérdeztem szemtelenül.
-Mert nem hiszel a te Oppádnak-mondta miközben lehajolt hozzám egy erősebb, durvább csókért. Tae beindult...

FONTOS!!
Ez után a rész után, valamiért a 37 jön, de ha egyel tovább mentek, ott lesz a 36, és utána vissza tudtok menni a 37-re!
Sajnálom, nem tudom hogy miért ilyen!