Boy With Luv / TaeKook (Befejezett)

Akkor Szeretsz? /29.rész

~Namjoon szemszögéből ~

Az órák után egy szép kis gyomorgörcsel indultam el a stúdióba a fotózásra.
Kook és Taehyung próbáltak egy kis önbizalmat adni, ami valamennyire sikerült is, de nem bántam volna ha ők is tudnának jönni velem.
Persze már alig várom hogy holnap a megbeszélt idő szerint mehessek kutyázni.

Mivel Kook nem ért rá, gyalog indultam neki a négy tömbnyi, rövid távolságnak.
Az ügynökség elé érve egy hatalmasat nyeltem.
Életem legelső fotózása.

Mikor beléptem az épületbe, rögtön elbizonytalanodtam. Esetlenül néztem körbe, majd a pulthoz mentem, ahol egy nő várt.
-Jó napot! Egy fotózásra jöttem. - mondtam egy kis meghajlás közben.
-Igen! Maga biztosan Kim Namjoon! Harmadik emelet. Ezzel a kártyával be is tud menni a kapun- átnyújtott egy kis kártyát, miközben az említett kapuk felé mutatott. Megköszöntem a segítséget, és el is indultam felfelé.

Ott álltam az ajtó előtt, és nem mertem bekopogni. De muszáj. Én akartam, és meg is teszem! Modell lettem egy fotózásra, és ezt NEM fogom eldobni egy kis idegesség miatt.
Egy nagy sóhajjal kopogtam be, és pár másodperc alatt egy kéz be is húzott az ajtón.
-Te mit keresel itt? - néztem hihetetlenül a kéz tulajdonosára.
-Én juttattalak be, ezért el is jöttem.
-Dejó-egy nem túl barátságos tekintettel az arcomon kerültem ki Jint, aki nem mozdult. Afelé az ember felé vettem az irányt aki éppen nagyon magyarázott valakinek. Csak ő lehet a fotós. Vékony, de magas alkata volt. Csíkos pulóvere be volt tűre a nadrágjába, és a haja valami állati menő volt! Barna hajában pirosas csíkok voltak, amik iszonyat jól néztek ki!
-Jó napot én... - az alak hirtelen megfordult, láthatóvá téve arcát is. A szemei szépek voltak, el lehetett volna veszni bennük, és egy kicsivel vékonyabb is volt mint az enyém! Rajta volt smink, a szemhélyán egy halvány piros, és egy kis rózsaszín szemhélyfesték látszódott. Szóval: Baromi jól nézett ki a srác.
-Igen igen Kim Namjoon. A nevem Choi San.-szakított félbe miközben gyorsan kezetfogott velem-késésben vagyunk, szóval! Ott az öltöző! - egy szoba felé mutatott, miközben egy percre se állt le a szája - A ruhák időrendi sorrendben vannak! Két percet kap, aztán a sminkes megy be! Onnan számítva hat perc és el is készül. - a vállam finoman meglökve indított el, mire kicsit elképedve, de elindultam. A vállam fölött visszanézve láttam hogy azonnal el is ment a világítást intézni.

A szoba nem volt túl nagy, volt egy asztal ami felett egy tükör volt, előttük egy szék. Egy fogason volt egy ruha, mellette egy fekete fűző és egy sima, fehér ing. Az asztalon levő kiskosárban pedig egy csipke csík, két nyaklánc szerű valami, az egyiken egy karika, a másik meg szegecses, egy pár csipke kesztyű, és egy valami amin lyukak voltak.
Gyorsan bele is bújtam a fehér zakóba, és alighogy felhúztam az ujját, nyílt is az ajtó.
Egy nő jött be rajta, feptehetőleg a sminkes.
Lenyomott a székbe, és el is kezdett dolgozni a sminkemen. Volt időm elgondolkodni azon, hogy ez a zakó olyan kivágott, hogy a mellkasom közepe teljesen kilátszik.
Kaptam egy kis korrektort, púdert, meg a szemöldökömmel csinált valamit, aztán két tapssal közölte hogy indítsak kifelé, aztán a kezembe nyomta a kosárból kivett csipke kesztyűt, csipke csíkot, a szegecses nyakláncot, meg a lyukacsos valamit. Egy meghajlás közben megköszöntem, és sietősen kimentem az ajtón miközben óvatosan felhúztam a kesztűket.
A fotós, San idegesen dobolt a lábaival, majd mikor meglátott felragyogott az arca.
-Na végre itt is a modell! Emberek! Így kell kinézni egy fotózáson! Tapsot kérek! - egy szégyenlős mosollyal néztem körbe a termen amiben mindenki a kérés (vagy parancs) szerint tapsolt.
-Na! Akkor beállni a fal elé! Min! Min! - nyújtogatta a nyakát miközben beálltam oda, ahova mondta. A sok ember közül megindult az említett sminkes, majd a kezemből szinte kitépve a csíkot, mögémállt, és a szememre kötötte egy pillanat alatt. A többi cuccot kivéve a kezemből pedig már el is tűnt.
-Köszönöm! Namjoon!
-Igen? - kaptam a hang felé a fejem. Semmit nem láttam szinte. A csipke teljesen belelógott.
-Szem becsuk, és nem mozog! - abban a pillanatban hogy kimondta, minimum hat lámpa kattanását hallottam ahogy bekapcsolt, és már képtelen lettem volna arra hogy nyitva tartsam a szemem.
-Rendben akkor most egy kicsit nyisd el a szád-mondta pillanatok múlva. Megtettem amit kért, aztán pár pillanat múlva jött a következő utasítás.
-Min! Vedd le róla, jöhetnek a szegecsek! - hallottam San izgatott hangját.
Min tényleg levette a csipkét, és feltette a nyakörvnek ható nyakláncot. Most már láttam, és ezt kihasználva végignéztem a termen. San mellett állt egy lány, aki fiatalnak tűnt, talán gyakornok. Ő tartotta a sminkeket és a kellékeket. Mellette feltehetőleg Min áll, és mellette pedig Jin, aki le sem vette rólam a tekintetét. A szemébe nézve ejtettem egy félmosolyt, mire kicsit nehezen, de viszonozta. Továbbsiklott a tekintetem és azt vettem észre, hogy a tippelt hat helyett vagy 13 lámpa van körülöttem! Voltak kissebbek, és nagyobbak is, de mindet egy-egy ember tartotta.
-Naszóval! Hajtsd előre a fejed! - megtettem amit kért, majd egy kicsit mögém lépve lőtt pár képet. Visszatért elém, és én felemeltem az arcom. Gondolkodó arcal nézett, mire egy kicsit elbizonytalanodtam. Mit nem csináltam jól?
-Oké! Következő! - csapta össze a tenyerét- Nyúlj a szádba egy ujjaddal, és húzd el oldalra! Az egyik szemed csukd be, a másikkal nézz kihívóan! Menni fog? - bólintottam, majd próbáltam megcsinálni amit mondott nekem- Tökéletes! Nézz a kamerába!