Boy With Luv / TaeKook (Befejezett)

Semmi Közöd Hozzá /6.rész

Yoongi és Jimin az egyetem előtt vártak minket. Namjoonnal kézen fogva sétáltunk oda hozzájuk, mire ők mosolyogva köszöntek nekünk.
-Na mi történt tegnap tubicáim? - nézett Yoongi kihívóan. Jimin pedig csak mosolygott mellette.
-Hátt öö-lehajtottam a fejem, mire Nam elröhögte magát azon hogy mennyire zavarba jöttem.
-Mutasd csak meg Jungkook. - nézett rám bátorítóan, mire felemeltem a kezemet úgy, hogy jól látszódjon a gyűrű a kezemen.
-Aztaa-csillant fel Jimin szeme-Ez nagyon jól néz ki Namjoon! - Nam csak mosolyogva bólintott egyet.
-Sok boldogságot srácok- mosolyodott el Yoongi. YOONGI.
- Köszönjük-vont közelebb magához Nam. Én pedig még mindig szigorúan a földet pásztáztam. Mintha lenne ott valami érdekes.

Namjoon beszélgetett, és pedig azon agyaltam hogy mi lenne velem nélküle. Nem is emlékszem azokra az időkre mielőtt megismertem őt. De már nem is számít. Már együtt leszünk. Mindig.

Nam elment Jiminnel és Yoongival az ő órájukra, én pedig elindultam a terembe. Habár még volt fél órám. A teremben nem számítottam senkire, de egy bizonyos ember ott ült. Kim Taehyung. Az érkezésemre felnézett a telefonjából, amibe addig bele volt bújva. Úgy döntöttem hogy nem veszek tudomást róla. Minek? Csak egy srác akit valamiért érdekelte a szerelmi életem. Pff..
Levágtam magam a harmadik sorba bal oldalra, ő pedig a jobb oldalon a negyedik sorban ült.
Kipakoltam a laptoptáskám, de mikor húztam ki a gépem leesett a tollam. Már nyúltam le érte mikor egy kéz nyújtotta felém.
-Kösz- néztem rá kelletlenül. Ő csak biccentett egyet, és a tekintete levándorolt a kezemre. Egészen a gyűrűig.
-Szép gyűrű. Örökölted? - a szemeiben láttam az idegességet, és a kíváncsiságot keveredni. Na akkor játszunk kedves Taehyung. Elmosolyodtam és úgy válaszoltam neki.
-Nem. A vőlegényemtől kaptam- még szélesebb mosolyra húztam a szám, Taehyung tekintete meg egy kicsit megváltozott. Nyitotta volna a száját, hogy választ adjon, de akkor belépett Namjoon. Ami több okból is furcsa volt. De a legnagyobb, hogy neki most éppen órája lenne.
-Kooksi elmarad az előadás ezért gondoltam beülök hozzád. - jött oda. A mondandója után nyomott egy rövid puszit a számra, világossá téve Taehyung számára hogy ő a vőlegényem.
-Dejó! - ragyogott fel a szemem. Majd beljebb csúsztam, hogy ő is leülhessen. - Szivem ez itt Kim Taehyung. Taehyung ő a vőlegényem Kim Namjoon- atya ég. Először neveztem a vőlegényemnek. És ezt Nam is nagy dolognak vette. Felém fordult és rám mosolygott, majd kezet fogott az említett fiúval. Akinek mintha megrándult volna a szeme. De valószínűleg ezt csak én vettem észre.
-Nagyon örülök Namjoon. - olyan fapofával mondta ki ezt az egy mondatot, hogy azt hittem hogy elröhögöm magam rajta.
-Én is.
-Most mennem kell, elfelejtettem valamit. Majd holnap látjuk egymást Kooksi- olyan maró gúnnyal mondta ki a Namjoon által kitalált becenevem, hogy kigúvadtak a szemeim is. Taehyung összeszedte a cuccait, majd kirobogott a teremből...
-Ez meg mi volt? - nézett rám Nam.
-Hagyd rá. - legyintettem. És természetesen adtam egy puszit Namjoon szájára.

~Taehyung szemszögéből ~

Mikor kezet fogtam vele, valami elpattant. Mikor mondta hogy kitől kapta a gyűrűt nem hittem el neki. Ezt akartam mondani mielőtt ez a lajhár szerű valami belépett a terembe.
Nem tudtam egy légtérben maradni velük. Megláttam Jungkookot, megtetszett, és az enyém lesz. Nem másé.
Kirohantam a teremből, de nem mentem el. Még nem.

~Jungkook szemszöge~

Mivel Namjoon mai órái ugyan azzal a tanárral lettek volna aki nem volt, mondtam neki hogy nyugodtan menjen haza, ráfér egy kis pihenés, én meg majd megyek ha végeztem.
Ígyhát Namjoon hazament, én pedig egyedül ballagtam volna a következő terembe, mikor egy kéz megint megragadott, és behúzott egy szertárba. Szerettem volna ha Namjoon az, de ő nem lehetett. Ez a kéz egy kicsivel nagyobb volt.
Mikor becsukódott az ajtó, az a valaki elengedett és felkapcsolta a villanyt.
-Taehyung mi a jó büdös anyámat csinálsz he? - ez a gyerek beteg!? Mit huzogat be a szertárba? Mi a francot akar? - Mi a fenét akarsz?
-Mikor jegyzett el? - kezdte kertelés nélkül. Én meg pislogni sem tudtam.
-Mit érdekel az téged?
-Mikor jegyzett el?- egy lépéssel közelebb jött hozzám, csakhogy alapból nem nagy a szertár. Így csak pár centire volt tőlem. Próbáltam hátrálni, aminek hatására a testem teljesen a falnak nyomódott.
-Te-tegnap este- miért dadogok?! Taehyung elmosolyodott, és mélyen a szemembe nézett.
-Szereted?
-Semmi közöd hozzá Taehyung! Szállj le rólam, és ne szólj hozzám! - hogy kérdezhet ilyeneket tőlem?? Összesen nyolc szót ha váltottam vele az már sok!
Indultam volna ki az ajtón, a kezem már a kilincsen volt, de ő vissza húzott...

DAMDAMDAMDAMMMM