Boy With Luv / TaeKook (Befejezett)

Szeretlek /23.rész

~Yoongi szemszögéből ~

Iszonyatosan ideges voltam Jiminre mikor eltűnt. Tudtam hogy iszik, és hogy baj lesz.
Namjoon és én elindultunk körbe a teremben, de ahol volt pont nem néztük meg.
Mikor Sugának hívott, egyszerűen nem tudtam mit mondani! Ha nem lenne részeg, megfojtanám. Megbeszéltünk valamit, és nem tartotta hozzá magát! Az egy másik dolog hogy ez a valami csak fáj nekem.
Mikor felállt az asztalra, már sejtettem hogy ebből semmi jó nem lesz, de mikor elkezdett vetkőzni, teljsen leállt az agyam. Meg sem tudtam nyikkanni. Még jó, hogy Namjoon igen, és lehúzta az asztal tetejéről.

-Kösz Kook-csaptam be a kocsi ajtaját. Én tartottam Jimint. Az egyik keze át volt téve a nyakamon, és tartottam a derekát, mert amilyen állapotban van, az a csoda hogy még lát. - Nyitsz? - néztem Namjoonra, aki bólintott, és már nyitotta is a bejáratot. Szerencsére nem emeletes a ház, szóval könnyen sétáltam be Jiminnel a szobámba. Ledöntöttem az ágyra, és megálltam előtte. Én majd alszom a kanapén.
-Sugaaa.
-Mivan Jimin?! - talán kicsit túl durva voltam mikor visszaszóltam, de felhúzott. És ezért még kap. Már az, hogy kicseszett részegen fekszik az én ágyamban, csapzott hajjal, és kipirult fejjel...
-Csa.. Csak azt akartam kérdezni hogy játszunk e? - húzta össze magát. Mi a francot akar játszani? Komolyan mint egy öt éves kisgyerek.
-Nem Jimin nem játszunk-ezzel megfordultam, és kimentem a szobából magam után becsukva (vagy inkább csapva) az ajtót. Nam a konyhában ülve itta a hatalmas pohár vizet, hogy jobban kitisztuljon a feje. Követve a példáját én is töltöttem magamnak egy nagy pohár ásványvizet, és a konyhapultnak dőlve iszogattam szemben Namjoonnal.
-Yoongi. Valamiről beszélnünk kéne... - persze. Cseszd fel az agyam még te is. Nyugodtan.
-Muszáj most Nam? Nem vagyok túl jó hangulatban-fujtattam. Namjoon csak megrázta a fejét, mire sóhajtottam egy nagyot jelezve hogy ne kíméljen.
-Nem is tudom hogy ezt hogy kéne felvezetni-vakarta meg az állát. Ennyiből már sejtettem hogy fel fog cseszni, bármit is mond.
-Kezd ott hogy miről van szó.
-Kösz.
-Igazán nincs mit, de ha tovább húzod az agyam felbaszlak a plafonra. - figyelmeztettem.
-Yoongi, elkezdhetem?? - förmedt rám. Intettem egyet a kezemmel, mire Namjoon köhintett egyet, és elkezdte végre.
-Szeretném ha nem néznél úgy Taehyungra mint egy csótányra.
-Az nem fog menni. - gyorsan mondtam ki. És nem hazudtam. Az csoda hogy Jungkook nem kapott tőlem egy ilyen tekintetet sem.
-Pedig jó lenne. - bólintott Nam. Na ez meg már kiverte a biztosítékot.
-HA JÓL TUDOM MEGCSALT NAMJOON! MI A FASZOMAT AKARSZ HE?! KOMOLYAN NEM ÉRTELEK! - talán egy iciri picirit felemeltem a hangom. Tulajdonképpen reménykedek hogy nem hívnak rendőrt csendháborításért.
-Yoongi...
-NEM NAMJOON! MEGCSALT TÉGED AZZAL A KIS GYÖKÉRREL, TE MEG MINTHA A PUSZIPAJTÁSOD LENNE, ÚGY VISELKEDSZ VELE!
-Yoongi...
-MÉG NEM FEJEZTEM BE!- közelebbléptem Namjoonhoz, aki még mielőtt mondtam volna valamit, elkezdett beszélni.
-Én lefeküdtem valakivel mikor még Jungkookkal voltam...
-Mi? - mit mondott?? Esküszöm hogy nem fogtam fel.
-Igen. Kook csak megcsókolta Taehyungot, én viszont lefeküdtem valaki mással- pofám leszakad! Mi a francot csináltak ezek?!
-MIVAN?!
-Yoongi... Ne üvölts.
-NE ÜVÖLSEK?!MI AZ HOGY NE ÜVÖLTSEK HE? MOST DERÜLT KI HOGY A LEGJOBB BARÁTOM MEGCSALTA A MÁSIKAT!- a hajamba túrva fordultam meg, összeszedve a gondolataim. Én eddig Taehyungot ostoroztam. Én barom. - Eddig Taehyungot ostoroztam-folytattam még mindig háttal-Hogy minden az ő hibája, és te vagy az áldozat, erre kiderül HOGY ROHADTUL NEM! - hirtelen fordultam meg, ami miatt Nam egy kicsit megugrott. Láttam az arcán a sajnálatot, hogy szomorú, és hogy szégyenli magát. Hirtelen felkaptam a poharam, a csaphoz mentem, és teliengedtem vízzel.
-Mennyire vagy dühös? - hallottam Namjoon szinte egérhangnak hallatszó hangját a hátam mögül. Elzártam a csapot, majd a szemébe nézve válaszoltam.
-Csak csalódtam benned Namjoon. Nagyon- és minden szavam igaz volt. Nem mérges voltam, hanem csalódtam benne. Méghozzá hatalmasat. Meg sem várva a reakcióját mentem be a szobámba, majd becsaptam az ajtót magam után. Jimin megremegett a hangra, és hirtelen felült az ágyon.
-Ezt idd meg- nyomtam a kezébe a pohár vizet. Jimin engedelmesen lehajtotta. Ügyes fiú. Odanyújtotta a mostmár üres poharat, amit letettem a kisszekrényre, és leültem az ágyra. Jimin még mindig totál be volt állva, és meg merek rá esküdni hogy holnap semmire nem fog emlékezni a mai estéből.
-Tudod Yoongi... - kezdte félénken, mire ráemeltem a tekintetem. - Mikor kitaláltuk ezt az egészet, örültem. - a szemeim akaratlanul is levándoroltak puha párnácskáira miközben beszélt. És hogy miről? Kitaláltuk hogy legyünk barátok. Extrákkal. De azt ő nem tudja hogy én többet is érzek iránta. Életem legynagyobb baromsága, és egyszerre egyik legjobb döntése volt. - Örültem, mert veled lehettem. Lefeküdtünk. De ez nem elég nekem. És tudod miért kedves Suga? - hajolt közelebb megdöntve a fejét.  Nagyot nyelve ráztam meg a fejem, mire közelebb hajolt. Pár centi választott el minket. - Mert én többet érzek irántad. Szeretlek Min Yoongi - átszegte a távolságot. Puha párnácskáit rátapasztotta az ajkaimra, amik azonnal elnyíltak. Lassan, kiélvezve a pillanatot csókoltuk egymást. És teljesen elvesztem. Én, Yoongi. Csupán pár pillanatig tartott a csók, majd Jimin lassan elvállt tőlem. Egy mondat nélkül feküdt le, és hajtotta a fejét az ölembe. Magzatpózba húzta magát, én pedig elmosolyodtam. Szeret.
Akaratlanul is elkezdtem simogatni a haját, ami selymes volt. Mint mindig.
-Én is téged Jimin.. Bár emlékeznél erre holnap is. - suttogtam magam elé, tudva hogy Jimin már nem ebben a világban jár, és hogy holnapra ez az emlék is kiesik. Olyan lesz, mintha meg sem történt volna