If everything were different (Jimin ff.) [BEFEJEZETT]

2. - Már megint

Korán reggel az ébresztőm hangjára ébredek, mi igencsak nem akar hallgatni, s jelzi, hogyha időben akarok kelni, akkor jó lenne, ha azonnal kikelnék az ágyamból. Reggel mindig jóval nehezebb felkelnem, mint mondjuk egy kellemes délutáni alvás után. Ez lehet amiatt is, mert az éjszaka többet alszunk, mint napközben, és a testünk sokáig van egy pózban, ugyanakkor lehet teljesen más oka is.

A szemeimet megdörzsölve ülök fel az ágyon, utána pedig ásítva nyomom ki a vekkert. Ilyenkor mindig ülök egy tíz percet, pusztán lustaságból. Olyan jó meleg az ágyam, kín szenvedés minden reggel szakítani vele, aztán pedig minden este visszakönyörögni magam hozzá.

- Jó reggelt Sannie! - nyit be mosolyogva Gihwa, aki mint mindig, most is egy pohár vizzel jön kelteni.

- Neked is - veszem el a felém nyújtott poharat, minek a tartalmát óvatosan, kortyonként fogyasztom el.

- Mit szeretnél ma felvenni? - kérdi a szekrényem előtt állva.

- Hagyd csak, majd megcsinálom én.

- Nem Yeo-San, ez az én feladatom! Mondd inkább, hogy mit szeretnél felvenni - néz rám egy csöppet szúrósan, hogy szokásosan húzom az idejét.

- Legyen a harmadik stílusú egyenruha. Jaj, igen, meg a Vuitton táskám - teszem le a poharat a magyarázás közben, miközben kiszállok az ágyból. Négy fajta iskolai egyenruhám van, mi tulajdonkeppen ugyan olyan mint mindenkié, csak egy kicsit tükrözik az egyéni, saját stílusomat. Vagy a szoknya része más alakban, hosszban, vagy a felső rész fazonban. Az én esetemben szerencsére elég rugalmasak.

- Parancsolj - teszi le mindet a pipere asztalnál lévő székre, s az ágyamhoz sétál, hogy beágyazhasson. - Öt perc és végzek. Nyugodtan zuhanyozz, a kávédat az asztalra készítettem, majd vedd el.

- Oké - nyújtózóm, s a fürdő felé sétálok, minek az ajtaját magamra zárva kezdek neki a frissítő reggeli zuhanynak. Miután ezzel megvagyok, a törülközőt magamra tekerem, megmosom a fogaimat, utána pedig kilépek a fürdőből.

A testemet megcsapja a hideg levegő, mire azt kívánom, bárcsak állhatnék még a zuhany alatt egy kicsit, hogy ne fázzak. Mielőtt felveszem a ruháimat, megtörülközöm, illetve a hajamat is kibontom. Mikor végeztem, megfésülöm a hajam, bekenem az arcom, befújom magam parfümmel, s megnézem magam a tükörbe, mert az elmaradhatatlan. Végül magamhoz veszem a táskám, mibe csak átpakolok az előzőből, s már ki is megyek a szobámból.

Lent elteszem a számomra készített ételt, megvárom Harint, majd pedig együtt megyünk ki az autóhoz, miben a sofőr már várja, hogy a szokásos úton elvigyen minket iskolába. Általában autóval megyünk iskolába, nem pedig tömegközlekedési eszközzel, amit már annyiszor ki akartam próbálni. De hát valahol úgy érzem, hogy az autó biztonságosabb. Talán majd egyszer.

A sulihoz érve elköszönünk illedelmesen, majd Harin egyből az épületbe rohan, míg én a barátnőimet várom az épület előtt, kik busszal érkeznek majd nemsokára. Ez a legtöbbször így szokott lenni, bár mikor reggel csúszásban vagyok - sajnos nem mindig van kedvem az ébresztőre felkelni -, akkor ők várnak rám.

Jobb oldalra nézek, hiszen mindig onnan szoktak integetve sétálni. Ideges leszek azonban, mikor nem őket látom meg, hanem Park Jimint, és a beképzelt barátait. Mégis mit keresnek itt? Ez nem az ő területük! Ide csak a déli elitek jöhetnek! Északiakat nem látunk szívesen.

- Yah, Park Jimin! - kiáltom oda neki, mire a fiú rám kapja a tekintetét.

Park Jimin, az északiak leggazdagabbja. Az apja ugyan úgy üzletember, mint az enyém. Párszor dolgoztak együtt, aztán valami nem lett tökéletes és azóta nem is beszélnek egymással. Jimint a tenyerén hordozza minden nő, kezdve az édesanyjával. Ez a srác a legmakacsabb, legönteltebb, legidiótább ember, akivel valaha találkoztam! Nem tudom, hogyan lehet az átlaga 5,00.

A Bugjjog gimnázium tanulója, ami a mi iskolánk riválisa. Minden évben csak pár ponton múlik, hogy melyik iskola kapja az év legjobb iskolája címet, s ez általában vagy az ő, vagy az én társaságom érdeme. Még gólyák voltunk, mikor fogadtunk egymással, hogy képesek vagyunk egymást követő két évben is megszerezni ezt a címet. Azóta két év eltelt, s nem sikerült neki sem, és nekem sem ezt elérni.

Tavaly ők nyerték ezt meg, idén pedig nem hagyom, hogy veszítsünk! Mi fogjuk megkapni a címet! Ezt garantálom.

- Jé, Kim Yeo-San - teszi a hülyét, miközben folytatva a sétáját felém. - Csak nem itt tanulsz? - dönti a fejét jobbra, miközben megnyalja a száját.

- Nagyon vicces vagy - forgatom meg a szemem. - Nem kellene itt lennetek. Menjetek el - teszem karba a kezemet, s úgy nézek rá, mint aki meg akarja ölni.

- Csak találkozni akartam veled. Emlékeztetlek, hogy ha idén ismét mi nyerünk, buktad a fogadást, és tudod, hogy mi volt a tét - húzza ki magát büszkén, majd rám nézve kacsint egyet, s elsétál mellettem.

- Yah! Én fogok nyerni! - kiáltom utána, dühösen megfordulva, de csak a hátát látom.

- Meglátjuk - int a kezével, de ugyan úgy tovább sétál.

- Yah, Park Jimin! - szólok idegesen, mire hallom, hogy felnevet, de nem áll meg, s már nem szól semmit.

Nagyot sóhajtva nézek ismét abba az irányba, miből a barátnőim jönnek, közben mérgesen simítok ki egy hajtincset az arcomból. Ez az ember annyira fel tud idegesíteni! Elég, ha meglátom, már is méregzsákká válok miatta! Annyira arrogáns és beképzelt! Ne higgyen olyat magáról, ami egyáltalán nem igaz! Nem ő az angol herceg, hogy mindent megtehessen!

- Sannie! Hé! - böki meg valaki a karomat, mire megrázom a fejemet, és ránézek az illetőre.

- Oh, bocsi csajok. Az előbb itt volt Jimin, és annyira ideges lettem, hogy elkezdtem gondolkodni. Mi a helyzet? - nézek előbb Hwanira, majd Boorára.

- Mi az, hogy itt volt Jimin? Az a Jimin? Park Jimin? A Bugjjogból? - kerekedik el Boora szeme, miközben Hwanira néz.

- Igen! Az a felfuvalkodott hólyag már megint idejött, hogy emlékeztessen a fogadásra! Tudok róla én is, kösz! - fújtatok egyet idegesen, majd a csajokkal magam mellett indulok meg befelé az épületbe. Még húsz perc van a tanítás kezdetéig, úgyhogy van idő fecsegni.

- Sannie, arra nem gondolsz, hogy ez csak egy ürügy? - szólal meg félve Hwani, közben pedig a főfolyosón sétálunk a szekrényeink felé.

- Ürügy? Mégis mire? - torpanok meg az út közepén, a lányok pedig velem szemben állnak meg.

Túl nagy a hallgatás, miután ezt Hwani kimondta, így Boorára nézek, aki hátha elkezd beszélni erről az egészről. Mégis mit tudnak ők, amit én nem? És miért nem mondják el nekem?

- Tudod, Jimin gólyás korod óta minden év elején, illetve félévkor is meglátogat, hogy emlékeztessen az alkura, amit egyébként megjegyeznék, csak ti ketten tudtok! Év végén pedig eljön hencegni, vagy éppenséggel közölni azt, hogy jövőre ők nyerik. Sannie, ez szerintem már nem arról szól, hogy az orrod alá dörgölje.

- Hwani, ez komoly? - ráncolom össze a homlokomat kissé felháborodva. - Most burkoltan közölted velem, hogy szerinted Jimin miattam jön ide, és nem is azért, mert idegesíteni akar?

- Sajnálom, ez az én meglátásom. Annyira azért nem hülye, hogy azt hiszi minden évben, hogy elfelejted.

- Tudod mit? Inkább menjünk órára! - indulok el ismét, bár a szekrényemnél megint megtorpanok. - Park Jimin csak bosszantani akar és még élvezi is. Ezért jön ide.

- Oké, ahogy gondolod - ránt vállat a barátnőm, majd elköszönve elmegy a szekrényekhez Boora társaságában, engem hátrahagyva.

A szekrényemből kiveszem a matek felszerelésemet, ugyanis minden hétfőn ezzel kezdek. Bezárom az ajtót, s elindulok az alaksorba, ahol a matematika szaktanterem található. Általában a szakórákat itt tatjuk, de van külön biológia-, kémia-, fizika-, illetve ének-, és rajz szaktanterem is.

Amint a számomra kijelölt ajtóhoz érek, be is sétálok rajta, majd a tanárnak köszönve helyet foglalok a harmadik padban. Még nem kezdődik el az óra, hiszen egy öt perc van még a csengetésig, az osztálytársaim pedig közben folyamatosan szállingóznak be a terembe.