If everything were different (Jimin ff.) [BEFEJEZETT]

15. - Újabb alku

Az igazat megvallva, sosem voltam szerelmes. Nem tudom, mit kellene érezni belül. Csak Hwani eddigi tapasztalatai alapján tudom felépíteni. A barátnőmnek volt már párkapcsolata, hisz szép lány. Mi Boorával inkább kerüljük a fiúkat, majd ők megtalálnak minket.Hwani szerint ilyenkor "teljesen megváltozik a világod". Nem érdekelnek mások, sem a szüleid, sem a barátaid, csak egész nap ő jár az eszedben. Ha meglátod, hevesen ver a szíved, úgy érzed pillangók röpködnek a hasadban. Mosolyogsz, és úgy érzed, ezért a személyért bármit megtennél. Állandóan csak rá gondolsz, álmodozol egy közös jövőről. Az utcán mindenhol őt látod, vagy őt keresed. Őt szeretnéd érezni melletted állandóan. Minta a fellegekben járnál, olyan érzés. Kérdem én. Mégis hogy higgyek el olyat, amit még egyszer sem tapasztaltam?

Most, viszont ahogy itt fekszem Jimin mellkasán, érzem, hogy valami nincs rendben. Jól érzem magam, sőt, elég nyugodtnak is. Nem gondolkodom Taehyungon, egyéb máson sem. Hallgatom a szíve dobbanásait, miközben ő a telefonját nyomkodva motyog nekem az orra alatt valami olyasmiről, hogy bárcsak máshogy alakult volna minden. Az utóbbi fél percben elég erősen elgondolkodtam azon, hogy vajon jó ez-e így nekem. Mármint, eddig szörnyen északi gyűlölő voltam, most pedig itt fekszem Jiminen. Úgy érzem, talán eleve rosszul álltam a dolgokhoz. A tegnapi akció a suliban játszadozott a szívemmel. Megbuherálta.

- Van kedved sorozatot nézni? - teszi fel a kérdést hirtelen, mire összerezzenek ijedtségemben. -  Ne haragudj - kuncog fel. - Nem akartam...

A mondat végét elharapja, ugyanis felülök az eredeti pozíciómba, felmászok a háttámlához, s hátravetem magam. Így azért kényelmesebb sokkal. Jimin pillanatokon belül mellém jön, lefekszik, a telefonján pedig egyből pötyögni kezd az alkalmazás menüjébe. A Netflix-szen a fiú a kedvenc sorozatát kapcsolja be, amit igazából hallásból ismerek, viszont mivel nem szoktam ilyesmit nézni, nem tudom miről szól. Most, valahogy olyan máshogy viselkedünk egymással, de bevallom, nem bánom. Talán annyira nem is idegesítő, valamint nem mindegyik állításom igaz rá. Sokat megcáfol mostanában.

A telefonom csengeni kezd mellettem, mi miatt Jimin leállítja a sorozatot kíváncsian meredve rám. Mielőtt még épp ésszel gondolkodnék, automatikusan elhúzom az ujjamat mikor a lányok csoporthívással keresnek. Mikor már felvettem, de még nem kapcsolódott, ijedten nézek Jiminre, aki csak elmosolyodik és legyint egyet, mondván, hogy vár, nyugodtan beszéljek velük.

- Szia csajszi - köszönnek egyszerre a lányok, én pedig csak intek nekik. - Hogy vagy?

- Szerencsére jobban, mint pár órája - felelem meggondolatlanul, ugyanis Jimin rám kapja a fejét, nem pedig a telefonját bújja.

- A tanulás hatása, én megmondtam - kuncog fel Boora, közben én a bal kezembe teszem át a telefonomat, ugyanis a jobb elzsibbadt. - Ki van nálad?

- Senki - vágom rá egyből, ami szinte már túl feltűnő, bár érzem, hogy nem hisznek nekem. - Miért?

- Ott egy szürke pulcsi a kép jobb oldalán - ránt vállat higgadtan Hwani. - Na, ki vele. Ki az?

- Senki, mondom! - Miközben ezt mondom, a fiúra pillantok, aki amúgy a nevetését fojtja vissza a kétségbeesett arcom láttán.

- Mutasd meg! - kezdenek el egyszerre kérlelni. Jiminre sandítok újból, ám most szinte engedélykérően, ő meg rábólint, így az egyik fülemet befogva - számítva előre a reakcióra - a fiú felé fordítom a kamerát.

- Szentséges ég! - kiáltják egyszerre, nevetést váltva ki mind a kettőnkből. - Szerintem van mesélni valód Yeo-San!

- Csak meglátogattam - válaszol helyettem Jimin, s a lányok egyből beszélgetésbe elegyednek vele.