If everything were different (Jimin ff.) [BEFEJEZETT]

39. - Egyetem a láthatáron

- Jagiya! - kiált Jimin be a fürdőszobába nekem, ahol éppen tetvészkedem. Az arcomat ápolom jelenleg, ugyanis a medencében lubickoltam ezidáig Harinnal és Sominnel, ennek köszönhetően pedig a bőrömet igencsak sok nap érte. Mivel barnulni nem igazán szeretnék - bár a kissé kreolos bőrömet csak jobban kiemelné -, így az összes arc- illetve testápoló krémemet előszedtem. - Jagiya, tényleg ideges leszel, ha nem tudod időben megnyitni az e-mailt, higgy nekem!

Nos, igen. Már közel kettő hete Kaliforniában vagyunk, a mai időpont pedig pont egybeesik a felvételi eredményeink postázásával. Egyaránt elküldik levélben a tájékoztatót, valamint elektronikus üzenet formájában is. Azért eléggé izgulok, ugyanis alig pár órája szembesített anya azzal, hogy milyen nap a mai. Teljesen el vagyok havazva. Jiminnel repül az idő, az elmúlt napokban mellesleg pont azt beszéltük, hogyha netán mindkettőnket Szöuli egyetemre vesznek fel, lehetőleg olyanba ami viszonylag közel van egymáshoz, költözhetnénk egy lakásba is. Majdnem ugyan annyiba kerül végülis mint ha kollégiumi szobát bérelnénk.

- Jagiya, öt perc - figyelmeztet Jimin újfent, kiszakítva a gondolataimból. Egy sóhaj kíséretében fordulok ki a helyiségből a hajamat bőszén igyekezve szétszedni a lelapult kontyból, ám egyszerűen lehetetlennek érzem kiszedni a hajgumit a tincseim közül. - Könyörgöm Jagi, vegyél fel még valamit - vágódik hányat a paplanban Jimin, mikor meglátja a még mindig csak bikinibe bújtatott testemet. - Jagiya~

Kuncogva lépek a gardróbszekrényhez, miből az ő pólóját kiszedve húzom fel magamra. Épphogy leér a fenekem alá - csücsörítek a számmal belenézve a tükörbe, aztán egy hümmögést hallgatva lepuffanok a kifeküdt barátom mellé kezembe véve a laptopot. Úgy rendeztük a képernyőt, hogy mindkettőnk e-mailjébe be legyünk jelentkezve, viszont egymás melletti kicsinyített ablakban látszódjanak külön-külön.

- Loptál? - kúszik be mögém Jimin felgyűrve a rajtam ékeskedő pólóját, majd a számára már fedetlen fenekemre nyom egy puszit. - Nem izgulsz? - helyezkedik el mögöttem kényelmesen, még mindig fekve, mindemellett úgy, hogy lássa a képernyőt.

- Csak félek, hogy nem arra egyetemre vesznek fel, amelyikre igazán szeretnék menni - motyogom a hajába túrva kényelmesen, ugyanis a kobakja a combomon pihen. - Tudod, attól még hogy eddigi életem során sosem kaptam ötösnél rosszabb jegyet, közel sem vagyok már olyan biztos magamban a vereség után.

- Most kivételesen azt kell mondjam, hogy buta vagy. Yeo-San, nálad okosabb embert nem ismerek. Az IQ szinted majdnem százhatvan, az összes többi apró dolog pedig csak tetézi mindazt, amit te valójában tudsz. Hidd el, ha másnak nem is, nekem biztosan tökéletes vagy - cirógatja meg a térdemet nyugtatásképp, mire csak lehajolok hozzá egy csókra.

A laptop felől csipogás hangzik, minek hatására rögtön kipattannak a szemeim, s elszakadva Jimintől rápillantok a gépre. Ez nem nekem jött. Kissé talán csalódottan, de mégis iszonyatosan örülve fordulok a megdöbbent fiú felé, ki köpni-nyelni nem tud az e-mailjét meglátva. Felvették az egyetlen egyetemre, ahová jelentkezett.

- Jimin~ - vékonyítom el a hangom örömömben, majd a fiút is észhez térítve ölelem magamhoz pozíciót váltva. - Annyira örülök neked! Gratulálok hozzá - motyogom lelkesen a nyakába, viszont el is sikítom magam, mikor felpattan az ágyról velem együtt. Szorosan magához ölelve tart a karjaiban az egyik pillanatban, míg a másikban érzelmesen hajol az ajkamra.

Először csak egy apró csókot nyom a számra, aztán mélyet sóhajtva a két kezébe fogja az arcom, és olyan szenvedéllyel veszi birtokba az ajkamat, hogy itt mentén fogok belehalni a gyönyörűségbe. Erős karjával védelmezően átölel, míg édes nyelve az enyémhez simul. A mozgása lágy, gyengéd, a pulzusomat szinte az egekbe repítette. Oly' bensőséges, szinte már a lelkemet cirógatja, ahogy hátradöntve a fejemet, tör új utat magának megmagyarázhatatlan módon a szívemhez.