If everything were different (Jimin ff.) [BEFEJEZETT]

3. - Ajándék felsőfokon

Miután az utolsó órámnak is vége, felsietek a szekrényekhez, hogy az összes tankönyvemet belepakolhassam. Csak pár füzetet viszek haza, hiszen a vázlatom tartalmas, könnyebb belőle tanulni. Általában mindig így csinálom, hogy csak azt rakom a táskámba, amiből másnapra készülnöm kell.

Sokan inkább cipelik az összes könyvet, de teljesen felesleges olyat hazavinni, amiből nem kell tanulni, mert csak nehéz lesz tőle a táska, ráadásul még ki sem nyitom. Szóval én mindent a szekrényemben tartok, s már a barátnőim is.

- Szia Sannie - köszönnek rám a lányok, miközben megérkeznek hozzám az órájuk után.

- Sziasztok! - mosolygok rájuk. - Mehetünk? Készen vagytok? - kérdezem becsukva a szekrényem ajtaját.

- Igen, persze.

- Az év végi bálról meg majd beszélnünk kell az igazgatóval, mert mint mindig, ez most is a mi feladatunk lesz. Ünneplésre felkészülni - kacsintok rájuk, majd közös ötletelés mellett sétálunk ki az iskolából.

Elsőéves gimis korom óta mindig mi csináljuk a rendezvények megtervezését és a díszletét is. A tavalyi bálon például a reneszánsz stílusát dolgoztuk fel, előtte pedig nyolcvanas évek diszkója volt a téma. Az idén szeretnék valami letisztultabb, elegánsabb hangulatot belevinni a záróünnepségbe.

Az otthoni bálokra nézve, amit a szüleim szoktak rendezni, elég kézenfekvő lenne pont nekem megcsinálni ezt a témát, de ehhez elég sok beleegyezésre van szükségem, és egy elég nagy csapatra, hogy meg is valósulhasson. A vizsgaidőszak után általában a diáktársaim már kimerültek szoktak lenni, ugyanis alig tízen szoktunk díszíteni.

- Mondjuk az ételes asztalra rakhatnánk apró szendvicseket, puncsot meg rengeteg habos süteményt - dobja fel az ötletet Hawni, miközben sétálunk le a parkolóhoz.

- Jó, ez tetszik. A szórólapokat pedig beletehetnénk a tanulók szekrényébe kis meghívó formájában - mutogat Boora, mi pedig egyetértünk vele, mivel mindig jól megcsinálja azt, amit eltervez.

- Oké csajok, majd FaceTime közben megbeszéljük a részleteket! Legyetek jók - ölelem meg őket mielőtt beszállok az autóba már lent a parkolóban.

- Te is! - válaszolják egyszerre, majd amint becsukom magam mögött a kocsi ajtaját elindulnak a buszmegálló felé.

❀❀❀

Alig fél óra alatt haza is érünk, bár sokkal kevesebb lett volna, ha a húgomra nem kellett volna legalább tíz percet várni. Biztos vagyok benne, hogy túl sokáig trécselt a barátaival, mert velem ellentétben neki van egy nagyobb társasága. Majd ha megtudja, hogy csak azért barátkoznak vele, mert van pénze, ő is leszűkíti ezt a kört, ahogy én is.

A házba beérve ledobom magamról a kabátomat, a táskámat, illetve a cipőmet, s egyenesen az étkezőbe sétálok, ahol Gihwa elméletileg már tálalta nekünk az ebédet.

- Szia anya - köszönök, mikor meglátom őt az asztalnál enni. - Jó étvágyat.

- Sannie! Mi volt az iskolában? - teszi le a pálcikáját, s törli meg a száját, miközben hozzám beszél.

- Leginkább tanultam, meg a lányokkal elkezdtük tervezni az év végi bált, mert az is esedékes hamarosan. Csak nem tudom, hogy ez Namjoon nélkül mennyire lesz jó - húzom el a számat, ezt követően pedig leülök vele szemben.

- Ne aggódj, Namjoon biztos eljön rá, ha megkéred! - kezd újra evésbe, mihez már Harin is csatlakozik. - Volt diákként pedig még meg is engedik, hogy ott legyen.