If everything were different (Jimin ff.) [BEFEJEZETT]

40. - Vége a közjátéknak

*5 évvel később*

A kocsi ajtaját magam mögött becsapva igyekszem a rengeteg élelmiszerrel egyensúlyozni az ajtóig, hogy végre bejuthassak a házba. Még indulás előtt mindenképpen főzni szeretnék, ugyanis ha holnap hazajövünk mindenbizonnyal semmi energiám nem lesz rá. Éhen pedig a férjem hasa nem maradhat, mert ekkora pocakkal semmi kedvem nem lesz vele foglalkozni.

Khm, nos igen. Az egyetemet már majdhogynem egy éve sikeresen elvégezte mind a kettőnk, mi után rögtön meg is tartottuk az esküvőt. Az eljegyzés az utolsó félév kezdete előtt történt egy romantikus Bahama-szigeti nyaralásunk alkalmával. Azt hittem abban a pillanatban mikor letérdelt, hogy dobok egy hátast. Ráadásul végigbőgtem az egész vallomását akárcsak egy óvodás. Terszészetesen a gyűrűt azért még az ujjamra sikerült valahogy aplikálnia és csak utánna nevette ki a reakciómat ahogy tőle az várható volt.

Hat hónapja aztán újabb meglepetés ért bennünket, ugyanis az egyik reggel munkába igyekezve elkapott egy hányás-roham, mi miatt aztán a melóból nem lett semmi. Vagyis... ha úgy nézzük, de, mert itthonról veszek részt értekezleteken a Skype segítségével, illetve a terveket is e-mailben kapom meg. Először azt hittem, csak szimpla gyors vírus, s majd egyik pillanatról a másikra átmegy rajtam, nem tulajdonítottam neki nagyobb figyelmet, viszont egy kis kérdéske nem hagyott nyugodni; És mi van akkor ha terhes vagyok? Végül is már bőven esedékes lehet - plusz a menstruációm is késett, de akkora figyelmet nem fordítottam neki, mert volt, hogy napokkal később jött meg -, mert az esküvő óta Jiminnel abszolút, egyszer sem védekeztünk. Terveztük már a kis lurkót, így meg sem kellett pontosan beszélnünk hogy eltesszük-e az óvszert vagy sem. Csak egyszerűen nem került elő.

Izgatottan csináltam egy héttel később körülbelül rengeteg terhességi tesztet, mikor cseppet sem csillapodott az állapotom. Se reggel, se este. Folyamatosan a mosdóba rohangáltam, mi lássuk be elég megterhelő volt. Mikor pedig megbizonyosodtam arról, hogy ténylegesen kisbabát várunk, szimplán elmondtam Jiminnek, s nem vásároltam hozzá mindenféle gyerekcipőt és hasonlókat. Örökké bennem lesz a pillanat, ahogy könnyekkel áztatott arccal pattan fel a dolgozó szobájában lévő asztaltól.

- A jó édes anyukádat Park Jimin - motyogom az orrom alatt belépve a bejárati ajtón. Megkértem szépen, hogy a cipőit pakolja el innét a szekrénybe, mert nem lehet tőle fellépni a lépcsőre, ennek ellenére természetesen nem tűnt el ez a halom lábbeli. Kénytelen leszek megpróbálkozni a hajolással, hiába szenvedek már azzal is. Az alvás, a hajolás, illetve a mászás nem megy olyan remekül mint kellene. Szinte mikor a gyerekszobát kezdtük csinálni egy hete, már ott tartottam idegességémben, hogy beszereltetek egy liftet is a francba. Nem szoktam panaszkodni miatta, hiszen aki gyereket akar, az vállalja be azt, hogy kilenc hónapig cipeli magával mindenhova.

Az arcomat legyezve a meleg miatt állok meg a pultra tett szatyrok előtt, majd egy nagy levegőt véve nekikezdek a kipakolásnak. Minden zöldséget, gyümölcsöt beteszek a hűtőbe, a két zacskó cukrot a megfelelő polcra helyezem, végezetül a húst s a fűszereket emelem ki.
Úgy nincs kedvem főzni - sóhajtom magamban kimondva a szavakat, ám végül ráveszem magam a hús megmunkálására. A kreativitásommal egyszerű Bulgogi-t gondoltam ki, hiszen hiába kérdezem Jimint arról, hogy mit főzzek, neki mindig minden mindegy. "Milyen legyen a gyerekszoba színe? Milyen ágyat vegyünk a kicsinek? Most akkor mikor megyünk anyukádékhoz?" teszek fel neki ezekhez hasonló kérdéseket, válasz: Nekem mindegy, Yeobo.

Ilyesfajta gondolatok között kezdem el felvágni vékony, kisebb szeletekre a marhahúst, aztán egy kés segítségével szálirányra merőlegesen irdalom be, hogy jobban átsüljön. Ezeket még parányibb darabkákra szabdalom, aztán a már elkészített cukorkros-vörösboros keverékbe áztatom. Szerencsémre volt időm reggel megcsinálni ezt a "szószt" mielőtt elmentem volna a dokumentumokért a céghez, aztán onnan meg rohanhattam a boltba, mert leesett, hogy nincs itthon semmilyen konkrét alapanyag. Mindegyik kis áztatott, pácolt húst belekeverem alaposan a szójaszószba, miben már a fekete bors, az apróra vágott fokhagyma, illetve zöldhagyma, a szezámmag és a szezámolaj van. Most úgy fél óráig ennek állnia kell, így lefedve beteszem a frigóba.