Péntek délelőtt folyamán a szervezkedés nem áll meg. Az év végi bál este lesz, mi pedig egy kicsit el vagyunk csúszva. A színpad kivételével minden sikeresen össze van rakva, úgyhogy most már csak ezt kell megcsinálni, valamint a zenészeinket rá kell költöztetni. Egy híresebb k-bandát zenekart hívott meg az iskola, a Day6 nevezetű csapatot, akik a bál alatt remélhetőleg tökéletes hangulatot fognak biztosítani a produkcióikkal.
Körülbelül délután háromig elszórakozunk az iskolába, ugyanis kettő lány, akik a fényképezkedő virágos falat úgy elcseszték, hogy hámunknak kellett újból felhelyezni rá minden sor virágot. Szerencsére ezen kívül más galiba nem keletkezett, úgyhogy mondhatjuk sikeres rendezésnek. Tavaly a rendezvény előtt két órával leesett az összes reneszánsz kori kardmásolat a mennyezetről, úgy kellett iderohannom előtte, hogy rendben legyen minden.
A bál hét órakor kezdődik, Namjoon fog levinni engem, illetve Harint is, akinek ez lesz az első iskolai rendezvénye. A sminkemet most nem apróztam el, vörös rúzs az ajkaimon, a szemhéjam arany és sötétbarna színekben pompázik, a ruhám pedig az iskola színe. Erős piros. Amikor kiválasztottam, arra gondoltam, hogy ideje véglegesen megmutatni, hogy hova is tartozik az ember. Remélem a lányokon kívül senki nem óhajt ilyen színt felvenni, ugyanis megbeszéltük, csak mi leszünk ebben.
- Kimek! - hallom meg apukám hangját valahonnét lentről, ezért a kis táskámat felkapva elindulok lefelé a lépcsőn. - Harin, a nővéred már lent van - jegyzi meg apu mikor meglát, s percek múlva a húgomat a versenyszelleme lesodorja a szobájából. Kék és fekete ruhája van, találó, de nem gyászmisére megyünk.
- Csinosak vagytok - jelenik meg hirtelenjében anyu is, már ő is kiöltözve - akárcsak apa -, hiszen ők a Park Hyatt Busan Hotel egyik kibérelt termében berendezett ünneplős estélyre mennek, amihez később én is, illetve Jimin is csatlakozik majd. Mint kiderült, ez a szálloda a nagybácsikája tulajdonában áll, aki jelenleg Kínában tartózkodik a feleségével.
- Te is anya - mosolygunk rá vissza egyszerre a húgommal, közben hallva Namjoon szólongatását az ajtó felől, miszerint ideje indulni. A ruhámat úgy igazítva, hogy ne gyűrődjön meg ülök be az autóba Harin mellé, hátra mellén anya még bepasszírozza magát, a bátyám vezet, apa pedig az anyósülésen foglal helyet.
Pontban hét órakor érünk az iskolához, az ajtó előtt Harin már a barátaival elrohan a táncparkettre, én pedig a lányokra várva beállok a fotózkodós sorba. Amíg ideérnek tuti sorra kerülök, akkor meg csak a kamera elé kell állni egyből. Még szerencse hogy Lee igazgató fia fotósnak tanul, így mondhatni egy profi készíti a képeket.
Az emlegetett szamarak öt kis lépés után sikeresen befutnak, ráadásul mind a ketten megbeszélt színekben pompáznak. Hwanin egy hosszú, csillogós anyagú, szürke ruha van, a vállánál pedig egészen a hátáig fodor alkot finom pántot. Boora egy hosszú rózsaszín ruha mellett döntött, ami igazából eléggé hasonló Hwaniéhoz, annyi a különbség, hogy az övé finom szabású, s nincs pántja.
Hatalmas öleléssel köszöntjük egymást, majd csevegésbe is kezdünk, mikor pedig SeongJoon utasít hármunkat, hogy álljuk a virágokkal díszített fal elé, mint a vérbeli modellek kezdünk neki a pózolásnak. Még a férfi is kinevet bennünket mikor egy kisebb vita kerekedik abból, hogy ki álljon középre, de tíz másodperc után végül Boora kerül a kép fénypontjába.
Az általunk kidekorált sportcsarnokba, illetve a mai nap bálterembe lépve elkap minket a hév, s egymás után két szendvicset is megeszünk, sőt, vagy kettő-három pohár narancsos puncsot is iszunk, bár nem mintha egy csepp alkohol is lenne benne, egyszerűen már tudjuk, hogy ez az ilyen alkalmak legjobb része. Az evés-ivás.
Nyolc óra is elmúlik mikor a táncparkettre lépünk, s a szokásos módon egy körbe állva kezdünk neki a táncnak. Tavaly Namjoon baráti társaságában élveztük a reneszánsz év végi bálunkat, viszont most nem tehetjük ezt meg bármennyire is szeretnék. Pedig azon az estén Daewon és Boora mennyire jól elvoltak, te szentséges ég! Hwanival megmernénk esküdni, hogy azt a két percet amíg elmentek az ételekhez és visszajöttek nem is szendvicsválogatással töltötték hanem valami mással. Mondjuk smároltak.
Fél kilenchez közeledve már két tanár a színpad közepén áll mikrofonnal a kezükben, hogy a szavazás eredményét kihirdessék. Minden évben más-más szakos pedagógust kérünk meg erre, főként azokat, akik ebben az évben a legtöbbet dolgoztak. Ez amolyan kivétel féleség, mivelhogy egy egész iskola tapsolja őket a kiválasztottakkal együtt.
- Jó estét kedves diákok. DoYoon földrajzszakos tanár vagyok, mellettem pedig AeCha rajszakos tanárnő áll. Idén minket ért az a megtiszteltetés, hogy kiválasztjuk a bál királyt, mellé a királynőt, majd egy csodás táncot kezdeményezve lássuk őket az este fénypontján - szólal meg a tanár úr mindent igazán jól elmondva. - Kezdjük is a királlyal - köszörüli meg a torkát, majd átadja a szót a mellette állónak.
- Én is mindenkinek remek estét és jó szórakozást kívánok - mosolyodik el a tanárnő szelíden. - Lássuk is a nyertest - kezd a boríték bontogatásába, majd mihelyst meglátja a fiú nevét, egy nagy mosolyra húzza a száját. - Ahn ChinMae - ejti ki a nevet jól érthetően, mi pedig heves tapsolásban kezdünk a név hallatán. MaeMae az első számú sporttehetségünk. Minden kosárbajnokságot megnyert nekünk a négy év alatt. - A királynője pedig... Shim Hwani.
Sikítva borulunk a megszeppent barátnőnk nyakába Boorával, majd a színpad fele kezdjük lökdösni, mivel még mindig csak egy helyben áll. Hihetetlen, hogy a legközelebbi célját elérte. Kilencedikes kora óta királynő szeretett volna lenni, most pedig megcsinálta. Ráadásul az egyik leghelyesebb fiút kapja partnerül az iskolából! Igazi kitüntetés.
❀❀❀
- Gyere Harin, itt van értünk Namjoon - ragadom meg a kishúgunk karját, aki éppen egy vodkás üvegből szeretne hatalmasat kortyolni a baráti társaságának a kellős közepén. Egyáltalán hogy sikerült ezt ide behozni? Vagy itt hagyták, direkt erre a célra? Te jó ég. - Kim Harin! - rántom meg erősebben, ugyanis nemigen szeretne figyelni rám.
- Ó, helló Sannie~
- Jézusom... Harin, te tényleg Kim vagy? - sóhajtok fáradtan, majd kikapva a kezéből az üveget egyenesen a kukába ejtem. Természetesen "véletlenül". - Indulás van. Te sem szeretnéd, hogy felhívjam anyát, vagy apát szerintem. Igazam van ugye? - Válaszul hatalmasat bólint, s mihelyst megembereli magát, elindul a Hwanival és Boorával beszélgető Namjoon felé.
- Áll a bál rendesen - csóválom meg rosszallóan a fejemet egyenesen a húgom fejét megbökve, akinek igencsak rosszul áll a szénája. - Vodkát csókolgatott a barátaival - újságolom Namjoonnak, kinek egyből felcsillan a szeme, mondván hogy ő is kér.
Nagy nehezen este fél tizenegyre sikerült a hotelbe érni, természetesen Harin nélkül, aki a családi autót telehányta, apának pedig mikor elújságoltuk a híreket, közölte, hogy oda ne merjük vinni, bízzuk Gihwa-ra és vigyük haza. Ezért sikeresen négyfős családi, illetve nem családi esemény következik.
VOUS LISEZ
If everything were different (Jimin ff.) [BEFEJEZETT]
Roman d'amourMi lenne akkor, ha minden más lenne? Ha a két iskola nem versengene egymással folyton? Ha Yeo-San nem Busan déli gazdagjai közé tartozna, Jimin pedig nem az északiakhoz? Kim Yeo-San, vagyis Sannie, Busan déli gazdag, elit, sznob családjai közé ta...