If everything were different (Jimin ff.) [BEFEJEZETT]

37. - Minden kérdés nélkül (+18)

A zuhanykabinból kilépve rögvest öltözködni kezdek az esetleges pizsamámba. Fogalmam sincs miért, de a nadrágok gumis része iszonyatosan szokott éjjel zavarni, s bárhogy húzigálom sehogysem csillapodik az irritáció. Emiatt már jó sok éve mellőzöm az alsórészt, szóval egy combközépigérő pólóban szoktam aludni. Oké, van hogy a hátam közepéig csúszik az anyag reggelre, ez meg jó lenne ha nem történne ebben a pár hétben míg Jiminnel vagyok egy szobában, mert ha előbb kel mint én, könnyedén észreveheti.

- Nem tudom, mikor jövünk fiam, majd írok egy üzenetet - hallom meg Subin hangját mikor kilépek a fürdőszobaajtón. - Harin és Namjoon azt hiszem lementek a partra úgy fél órája, szóval hacsak nem szeretnétek jönni, egyedül maradtok a házban - magyarázza lelkesen a nő, aztán kissé oldalra fordulva végre észrevesz engem. - Ó, Yeo-San! Most újságolom Jiminnek, hogy elmennénk egy városnézésre. Éjszaka olyan szépek a fények - lelkesedik és közben észre sem veszi, hogy nem hagyományos, megszokott hálóruha van rajtam. - Jimin fiam, akkor tényleg nem jöttök? - fordul vissza az említetthez.

A barátom kényelmesen végigmér engem, majd a száját megnyalva felel az anyjának; nem. A nő kissé csüggedten, ám még mindig hasonló lelkesedéssel kíván nekünk jó éjszakát. Mihelyst a szobát elhagyja az éjjeliszekrényen lévő lámpákat kapcsolom fel, ezt követően pedig elhúzom a sötétítőfüggönyöket, ugyanis legkevésbé sem szeretnék a napra ébredni reggel. Nem kedvelem különösebben a korai kéretlen ébresztést.

Jimin megköszörüli a torkát mikor lábujjhegyre kell emelkednem, mivelhogy a függöny beragadt és ismeretlen okból kifolyólag így akarom orvosolni a problémát. Ijedten rezzenek össze mikor kettő nagy tenyeret érzek meg a derekamra siklani, emiatt pedig kényszeredetten hagyom abba a nyújtózást. A fiú kezeire pillantok le ahogy észlelem annak a mozgását. Cseppet sem zavartatva magát bújtatja be a pólóm alá mindkét testrészét, elérve így, hogy a fenekemet ne fedje a ruhadarab.

Cselekedetére rögtön felveszi az arcom a paradicsom színét, s mikor lágyan a meztelen oldalamat kezdi el cirógatni akaratlanul kiráz a hideg. A libabőr végig terjed a testem felületén, ő pedig immáron a hasamra tér át. Szinte porcelánként bánik velem, finoman, érzékien simogat, közben képtelen vagyok figyelmen kívül hagyni a forró lélegzetét a nyakamon. Az pedig már kétségtelenül a szemem lehunyására késztet, mikor nedves puszit hint rá.

- Jagiya... - búgja mély hanggal, halkan a fülembe. - Fordulj meg - kérlel tenyerét visszasimítva a derekamra, s egy finom szorítás kíséretében engedelmeskedem.

A tekintetünk mágnesként kapcsolódik össze, azok a gyönyörű, már majdhogynem fekete szemei pedig kristályként csillognak. Az ajkaimat egy lézser mozdulattal nyalom meg, hiszen ettől a helyzettől nem csoda, hogy kiszárad szegényem. A szám enyhén elnyílik egymástól a nedvesség végett, Jimin pedig ki is használja ezt a helyzetet, s bájos mozdulattal hajol a párnácskáimra.

Finoman kezd el csókolni, ahogy mindig is szokta. Felbátorodva felsimítom a kezeimet a mellkasán keresztül egészen a feje búbjáig, hol a szőke hajkoronáját kissé meghúzva vonom közelebb magamhoz. Meghökkenek, talán egy pár másodpercig abba is hagyom a csókja viszonzását, mikor a fenekemre siklik a tenyere. Nyugodtan, zavartalanul simogatja a testrészemet, miközben okosan ügyeskedi át nyelvét a számba, minek hatása ösztönöz a folytatásra.

- Jagiya, le kell állnunk különben... - motyogja a csókot meg nem szakítva. - Nem fogom tudni tartani magam eléggé... - pihegi az ajkaimra. - Nem tudom akarod-e egyáltalán hogy... hogy...

Egy halk, szinte már néma cuppanással válok el tőle gondosan a szemeibe nézve. A nyáltól nedves ajkaimba harapok ahogy meglátom az enyhén piros orcáit, s a zavart tekintetét. Mosolyogva akasztom a karjaimat a nyakába, mellette pedig eléggé a gondolataimba sikerült gabalyodnom. Igaz, Jiminnel majdhogynem egy hónapot tudhatunk a hátunk mögött így ténylegesen együtt, mi közel sem számít soknak, viszont már évek óta ismerem. Az akkori negatív véleményem csak hab a tortán, hiszen már elég régóta küzd azzal, hogy végre megláthassam az igazi arcát. Akárhogy is vizsgálom azt a helyzetet, nem találok jobb pillanatot arra, hogy teljesen átadjam magam neki, annak a fiúnak akit szeretek... azt érzem, hogy ha most megteszem, nem bánom meg.