If everything were different (Jimin ff.) [BEFEJEZETT]

25. - Mi is ez valójában?

Másnap az iskolába már viszonylag hamar beértem, így bőven volt időm arra, hogy telefonáljak a bátyámmal. Igazából keresett tegnap, viszont délután volt alkalmam kimenni lovagolni, s nem vettem észre, hogy hívott. Elújságolja, hogy az első vizsgája ötös lett, mire meg is dícsérem. Namjoon mindigis erős gondolkodású fiatalember volt, csak ugyebár a gimnáziumi éveit nem a tanulás koronázta meg.

A szekrényemet mosolyogva nyitom ki, s szedem elő az első órám felszerelését, mi természetesen történelem, hogy már reggel is arra gondoljunk, mi volt kilencmillió évvel ezelőtt. Nyilván fontosnak tartom, hogy tájékozottak legyünk a világban, de őszintén szólva, nem hiszem, hogy mondjuk Európába utazva egyszer az fog az eszembe jutni, hogy a török majdnem a teljes egészét elfoglalta egykor.

- Khm - köszörüli meg mellettem a torkát valaki, mire ijedten ugrok meg egy aprót. Yoongi áll mellettem hátratett kezekkel, s a zavarodott tekintete szinte visít, hogy tegyem le a telefont. Ígyhát a bátyámtól elbúcsúzva immáron a teljes figyelmemet neki szentelem. - A szüleim úgy döntöttek, hogy elfogadják az ösztöndíjat, a húgom táncot fog tanulni, én pedig egyetemre felvételizem a jövő évben - újságolja a nagyszerű hírt előhúzva az eddig háta mögött tartott ajándékcsomagot.

- Yoongi, ezt nem kellett volna. Megmondtam, hogy nem azért tettem, hogy kapjak valamit cserébe - húzom el a számat készülve visszautasítani az ajándékot, viszont mihelyst azt mondja, hogy az anyukája készítette a benne lévő süteményt, meghatódottan fogadom el mindezt. - Elkísérsz történelemre?

- Ne haragudj Yeo-San, megígértem apának, hogy ma neki segítek. Annyira jöttem ma csak, hogy odaadhassam ezt - újságolja, mit megértően elfogadok, s végül én kísérem el a főbejáratig, ahonnét miután a fiú elment elindulok történelemórára.

Igazság szerint nem kell messzire sétálni, elég felfelé a lépcsőn és már ott is vagyok a szokásos teremnél. Erről az oldalról jóval egyszerűbb megközelíteni, az egyszer biztos. Legközelebb is inkább idáig sétálok, mintsem nézelődve megkerülöm az egész intézményt. Semmi szükség rá.

A terembe beérve Sominnak köszönök, ellenben Jiminnek, akivel sikeresen békét kötöttünk nem tudok, mivelhogy még nem ért ide, pedig már nagyon csengetésre áll az idő. A helyemre leülve átolvasom egyszer a mai óra anyagát csak hogy biztosan képben legyek ha megszólal a tanárúr. Az államháztartás és a monetáris politika. Ez a mai lecke.

A csengő előtt szerencsére minden eddig nem a helyiségben tartózkodó diák megérkezik, pont jókor, hiszen mihelyst leültek, állhattak is fel a tanárt köszönteni. Még egyébként szerencse, hogy Geom tanárúr nem az én történelemtanárom folyamatosan, ugyani egy igazi terrorista. Egyébként sokan azt hiszik, hogy mivel imádom a tanulást, nem tudok ítélkezni a tanárok felett, pedig de. Vannak igazán rémes példányok.

- Yeo-San, ha maga úgy sem rám figyel, meséljen az állami szerepvállalás elmélet alapjairól - hallom ki a tanárúr szavait kiszakítva engem a gondolataim közül. - Hajrá, gyerünk, mondja csak. Nem szeretem az olyan tiszteletlen diákokat, mint amilyen maga. Beszélek, de nem figyel. Kezdjen neki, s örüljön, hogy felelni hívtam ki, nem pedig egyből megszakítom a tökéletes ötös-lavináját egy karóval.

- A modern gazdaságok igazából vegyes gazdaságok, szóval a kormányzat minden gazdaságban eltérő mértékben ugyan, de alapvető szerepet játszik. A gazdaságban való állami részvétel különböző lehet, számos példa van arra, hogy az állam elsősorban tényleges részt vállal a termelésből, másodszorra szabályoz, azaz kialakítja azt a keretrendszert, amelyben a piaci szereplők végzika termelést. Harmadjára, egyben utolsó megítélésként úgy alakítja ezt a rendszert, hogy azzal szándékoltan, illetve nem szándékoltan befolyásolja a termelésben részt vevő piaci szereplők magatartását, szóval köznyelven adóztat.

- Melyek a legfontosabb piaci kudarcok? - mér végig Geom tanárúr egyre inkább halványuló megvetéssel.

- Közjavak termelése, externális hatások, információs aszimmetria - mosolyodok el saját magamon, hiszen kizártnak tartom, hogy ezeket bárki más is tudja rajtam kívül. Ezért szeretek én mindig előrehaladottan tanulni.

- Szóval akkor térjünk rá az óra anyagára... - szólal fel két perc némaság után, mit természetesen nem csak én, de az Hoseok és Jeongguk is vigyorogva nyugtáz magában. Hihetetlen, hogy mire nem képes egy igazán komoly erőbefektetés a tanulást illetően.

❀❀❀

A mai napon az utolsó előtti tanórám pechemre testnevelés óra. Ez az egy óra az, amire annyira nem szívesen járok be, pusztán azért, mert nagy nyűg van az oda-vissza öltözködéssel. A sport egy kedvenc időtöltésem, ha nem kell közben azon feszengnem, hogy kevésbé leszek közben szép mások számára.

Az öltözőben a lehető leggyorsabban pakolom magamra az összes testnevelésfelszerelést, mi után a hajam felfogása következik. A sípolást meghallva minden ideiglenes női osztálytársam kifelé kezd özömleni az udvarra, hiszen hét ágra süt a nap, ilyenkor itt is úgy látszik futni visznek bennünket a nagy pályára.

Egymagam baktatok le a lécsőn az öltözőajtó bezárását követően, mit aztán a kijelölt helyre teszek le. A jelentés elejére míg épphogycsak kiérek úgy, hogy közben a tanár ne vegye ezt észre, így megkímélem magam egy lecseszéstől. Végezetül három kör futást kér tőlünk, mihez neki is látunk. Idő közben a fiúk is megérkeznek az ő tanárukkal, viszont sokkal előbb mennek be, mint mi. Nyilván gyorsabbak voltak nálunk.

- Hé, Yeo-San! - szól nekem valaki, mire hátrafordulok, viszont nagyon nem kellett volna pont futás közben, ugyanis a mellettem elhaladó lány kirúgja a bokámat, s végezetül a földön kötök ki. A lökéses gáncsolás után nehezen megy a feltápászkodás, Somin az egyetlen, aki a lábamat vizslatva segít fel a földről. Mondanom sem kell, hogy térdtől lefele totális káosz. Ekkora horzsolást még sohasem láttam magamon. Ezért kell a nyári meleg ellenére is hosszúnadrágban tesizni.

- Jól van? - rohan már a tanárnő is ide, majd eltámogatva a testnevelő tanári ajtójáig megkér, hogy foglaljak helyet, amíg ő felhívja az iskolaorvost, hogy van-e ideje engem fogadni. Csíp ugyan, hiszen a kinti pálya annyira nem makulátlan, de ezen felül kutya bajom.

Természetesen Sominnak órára kellett mennie a tanárnő felszólítására, ígyhát egyedül maradtam ismételten a folyosón. A testiöltözőből lebaktató kis csapat egyből nevetgélni kezd a csarnok ajtajánál megállva, hogy még mielőtt belépnek a terembe kikacagják magukből a fantasztikus művüket.

Ám a boldogságuk nem tart olyan sokáig, mint szeretnék, ugyanis a térelválasztó üvegajtó pillanatok alatt vágja ki Jimin lendületesen, kit Hoseok és Somin bőszén próbálna visszatartani. Aggódva térdel le elém a fiú, mit kikerekedett szemekkel fogadok, s immáron síri csendben meredünk egymás szemeibe. Illetve merednénk, ha ő nem pillantana a lábamra másodpercenként.

- Mégis... - szólalna meg, mikor csatlakozik a társaságunkhoz az a négy lány, akik az előbb kinevették a helyzetet. - Daerin, most menj el a csatlósaiddal amíg kedves vagyok veled. Nem tűröm tovább, hogy csak azért legyen terrorizálva Yeo-San, mert déli, valamint tagja a társaságunknak. Te meg Somin, remélem ezek után nem fogsz vele sűrűn szóvaállni.

- Na, figyelj Park Jimin, nekem te nem fogod megmondani, hogy mit tehetek és mit nem vele! Jogom van bántalmazni, ha én így akarom, mint ahogy ahhoz is jogom van, hogy szeresselek! - A lány szavai felismerésként hasítanak belém, ugyanis eddig nem, de most végre leesett az ellenszenvének oka. Szereti azt a fiút, akit én is.

- Sajnálom, de nem kérek a szeretetedből. Most pedig ha megbocsátasz, el kell kísérnem Sannie-t az iskolaorvoshoz. Hatalmas szerencséd, hogy nem lesz ennek nagyobb következménye. Szívem szerint most tönkretenném az életedet. Fhú, rendesen sikerült felhúznod!

Miután mindezt a már sírás szélén álló lánynak elmondta, a karjaiba kapva indul meg velem az iskolaorvosi helyiségbe mindenki mást hátrahagyva. Még azért meghallom, hogy a két barátom milyen szavakat vág szegény Daerin fejéhez, viszont a koncentrációm Jimin felé visz. Igazán erős. Nem csak fizikailag, de lelkileg is.