If everything were different (Jimin ff.) [BEFEJEZETT]

36. - Valóra vált álom

A repülőn Jiminnel sikeresen elfoglaljuk egymás mellett a helyeinket az első osztályon. A nap ezen felében két mondatnál többet nem váltottunk az incidens óta, mi eléggé arra ösztökélt, hogy tudatosítsam magamban, ez a nyaralás még sem lesz tökéletes. A lányoknak egy gyors üzenetet írok, miszerint a gépen vagyok, majd később mesélek, s aztán a repülőgép üzemmódot bekapcsolva beleteszem a fülhallgatót a fülembe.

Erőteljesen kezdek az ablakon kifelé bámulni, hisz' nem akarok most a barátommal a legkevésbé sem beszélni. Nem azért, mert annyira bánt a dolog, inkább amiatt, mert jól esik a bezártság. Egyszerűen csak átakarom rendesen gondolni a dologkat, mielőtt még elhamarkodottan a fejéhez vágom az engem zavaró tényezőket. Tudom, hogy képes vagyok rá, ezért félek ezt a beszélgetést elkezdeni.

Az övet magam körül szorosabbra húzom, mikor a légi-útaskísérő csajszi rám szól, majd immáron a szememet behunyva próbálok relaxálni. Minden gondolatomat igyekszem letisztázni a fejemben, mert kizárt, hogy ne bízna bennem Jimin. Inkább túlzottan félt, mert a barátnője vagyok. Az a lány, akiért nagyon sokáig vágyakozott, ezért biztonságban akar tudni.

- Mivel már a levegőben vagyunk, megszeretném beszélni a dolgokat - húzta ki a fülemből a fülhallgatót Jimin, minek köszönhetően a határozott hangjától végigfutott a hátamon a hideg. - Nézd Yeo-San. Nem tudom, mire gondolsz most, de azt felejtsd el. A túlzott féltésem kimerül annyiban, hogy szeretlek. Ott voltam veled a Taehyungos esetnél, és ő is úgymond idegen volt számodra, ahogy mindenki más a családunkon kívül idebent. Csak nem akarom azt látni, hogy megsérülsz bármilyen formában is. Egyszerűen akkor rossz volt rád nézni, annyira megviselt az a helyzet. Nem akarom hogy megismétlődjön - mondta nekem közvetlen közelről a fülhallgatom zsinórját tartva két ujja között.

- Semmi baj, gondoltam, hogy valami ilyesmi lesz, és nem bánom hogy védelmezel, csak az zavaró, hogy ennyire leláncolsz - mondom ki végül bármiféle gondolkodás nélkül. - Az fura nekem, hogy ha beszélgetek egy másik fiúval, egyből rossz következtetést vonsz le. Azért mert szeretsz, jó tudom! - teszem fel védekezően a kezeimet. - Csak... próbálj ilyen téren ellazulni egy kicsit, oké? - biccentem oldalra a fejemet egy kedves mosolyra húzva a számat.

Válaszképpen bólint egyet határozottan, majd az ajkaimra hajol, s egy hosszú, szenvedélyes csókban forrunk össze. Miután elváltunk kéz a kézben fordultunk újfent egymás felé ültünkben. A fülhallgató visszakerült mindkettőnk fülébe, aztán szinte egyszerre, békésen hunytuk le a szemünket, hogy a hajnali kelést kellőképpen kipihenhessük.

❀❀❀

California, Flamingo Road, Laguna Beach. Ez az pontos Los Angeles-i cím, ahol a szüleim egy teljes üdülőt kibéreltek erre a nyaralásra. A gépünk nemolyan régen szállt le, az érkezés után pedig egyből elindultunk taxival egy autókereskedésbe, hol már az előre kibérelt járműveink vártak bennünket. Három, pontosan. Ugyan nem igazán értettem azzal egyet, hogy a bátyám saját kocsit kapjon, nem álltam le vele civakodni. Ugyanakkor teljesen biztos voltam abban, hogy mindezt csak azért csinálja - külön járgány, nagy felhajtás -, hogy ne unatkozzon túlságosan is itt kint. Bár azt meg kell hagyni, hogy az egyetem szívesen engedte el, online küldik neki az órarendjének megfelelő napi anyagot, azért nem bánnák ha a partneregyetemük - Dél-kaliforniai Egyetem - épületébe bejárna heti egyszer idegen nyelven hallgatni a felvett tárgyait.

- Jaj kislányom, ne szenvedj már ilyen látványosan - szól anyu Harinnak, ki a lehető legbénább módon igyekszik felvinni a bejárati ajtóhoz a bőröndjét. Nem igazán örültem már annak sem, hogy a kocsiúton egész végig olyasmiről hisztizett, hogy ő mindenféleképpen egy olyan szobát szeretne, ami az óceánra nyújt rálátást. Ilyenből pedig egyébként összesen három van, miből egy az enyém, no meg a szülők kívánságára Jiminé, valamint egy a bátyámé és Park ősöké az utolsó. - Az szentség óvjon attól, hogy csúnyát mondjak most Harin gyermekem, de a te esetedben többször fogom megkérni Gihwa-t, hogy ne segítsen neked. Sosem leszel így önálló! - mérgelődik tovább anyu, ám mielőtt kivenné a húgom kezéből a bőröndöt a barátom siet a segítségükre.

Mosolyogva pillantok a szó szoros értelmében szőke lovagomra, ki bármilyen nehézség nélkül cipeli fel a kissé meredek lépcsőn a családtagjaim cókmókját. A melegség pillanatok alatt költözik a mellkasomba, s árad szét benne teljesen. Mikor így látom őt mindig kényszeredetten jutnak eszembe a régi fajta gondolataim róla. Szörnyű alak, gonosz, megkeseredett, örök versengő. Holott közben a legkevésbé sem volt ilyen... Ellenben én vakon állítottam ezt. Az előítélet néha túl korán a fejembe száll. Ez az egy rossz tulajdonságom van. Inkább tudjuk be annak, hogy fiatal voltam, még nem tudtam jól megítélni a dolgokat.

- Jagiya, baj van? - érinti meg a könyökömet Jimin kiszakítva tulajdonképpen a gondolataim olyan részéről, mi már majdhogynem a legrosszabb egy bizonyos értelemben. Nem vagyok büszke arra, hogy ítélkeztem felette komolyabb ismeretség nélkül. - Jagi... - ismétli önmagát kellemes hangvétellel, mindeközben megcirógatva hüvelykujjával a felkaromat.

- Semmi bajom. Kifárasztott az utazás - magyarázom meg egyszerűen közben a szememmel kérlelve a téma mellőzését. Szerencsémre tudja, hogy mindent elmondanék neki, ami igazán fontos, vagy esetlegesen nyomja a szívem, viszont ez most pont nem ilyen. Ez a saját magam elítélése, mi alapjáraton egy ritka dolog. A fejemet megrázta verem ki onnan az esetleges negatív dolgokat, majd gyorsan visszaveszem a gondatlan arcvonásaimat akárcsak egy maszkot.

Nyugtatásként szorosan magamhoz ölelem, a nyakára egy apró puszit hintek, aztán karon ragadva őt, illetve magam után vonszolva a bőröndöt is kezdem meg az utam felfelé. Az lépcsőnél a segítségemre is van a hős lovagom, így hát bármiféle erőlködés nélkül egyszerűen feljutottam a teraszra. Egy apró csókot követően Jimin már siet is lefoglalni magunknak az előre kiválasztott szobát, míg én inkább csak szétnézek az alsó szinten.

A szemem sarkából még látom ugyan, hogy megindul a holminkkal az emeletre, nem igazán neki szentelem a figyelmem, hisz' Somint szúrom ki a medence szélénél miközben pötyög valamit a telefonján. Integetve indulok meg felé, ő pedig már el is teszi a mobilját egy hatalmas mosollyal. Melléérve egyből megkérdi, hogy mesélhet-e nekem valamit, mire természetesen rögvest igent mondok és már hallgatom is.

- Emlékszel mennyire féltem a Seokjinnel való kapcsolatomtól? - harapja be az alsó ajkát fülig pirulva. - Igazából igazán kedves fiú, nagyon figyelmes velem. Apu segít az anyukájának egy üzletben, így az elmúlt hetekben minden nap együtt voltunk. Nagyon jól megismertük egymást, aztán... tegnap mielőtt elköszönt volna tőlem elmondta hogy nem bánja ha egyszer feleségül kell vennie... aztán... a semmiből csak úgy megcsókolt! - folytatja izgatottan, mire már én is fellelkesedem.

Egészen sötétedésig folytatjuk az eszmecserét, mígnem rám iszonyatos fáradtság nem tör. Elnézést kérve tőle hagyom magára odakint, vagyis nem teljesen ha úgy nézzük, mivel most videóchatlni fog a hercegével. Hm... jól egymásra találtak, bár megmertem volna esküdni rá, hogy Sominnak Yoongi tetszik. Úgy tűnik ez a nap egyre több rosszat hoz rám. Először Jimin, most meg ez. Azt hiszem tényleg jobb lesz ha már alszom.

- Jó éjt nektek - köszönök be a konyhába beszélgető szülőknek, kik viszont kívánva visszatérnek az eredeti tárgyra.

Az emeletre battyogok, s már a lépcsőn megvilágosodom, hogy én még nem is voltam idefent mióta ideértünk. Kissé körültekintőbben pillantok szét az információ tudatosítása után és be kell látnom, igazán szép házat választottak a szüleim. Tágas, világos, és eléggé halk tekintve, hogy Los Angeles szélén vagyunk. Az bosszant egy kicsit, hogy nem közvetlen az óceánnál van, de kettő utcán túl már az is megtalálható. Egyébként a kilátás tökéletes, no meg azért a medence sem semmi.

A megfelelő hálóba beérve Jimint az ágyon találom fekve, éppen telefonozik közben meg zenét hallgat, így észre sem veszi az érkezésem. Mosolyogva zuhanok mellé az ágyba szorosan hozzábújva. Először ugyan halálra rémül, végül felenged s könnyedén dobja át a jobb karját a hátam felett egészen úgy, hogy tenyere a derekamon állapodjon meg. A fejemet a mellkasára fektetem, szemeimet pedig behunyom a pillanatot teljesen kiélvezve. Majd később lezuhanyozok, most túl jó így...