If everything were different (Jimin ff.) [BEFEJEZETT]

35. - Utazásra fel!

Szeretném elmondani mielőtt belekezdünk, hogy már csak pár rész van hátra, és ettől a történettől is búcsúznom kell. Mindemellett senki se aggódjon, ki is teszek pár napra rá egy következő könyvecskét~
Hatalmas puszi nektek, élvezzétek az olvasást!^^

________________________________

Az indulás hajnalán a telefonom szűnni nem akaró csörgésére riadok fel. Nyűgösen megdörzsölöm a szemeimet, nyújtózok egy nagyot, majd a készülékért nyúlok, mi még mindig épp annyira sipákol, mint fél perccel ezelőtt. Pislogok párat a képernyőt nézve, ugyanis még nem teljesen tiszta a látásom. Mikor tudatosul bennem a megjelenő név valója kettő szív társaságában, rögvest felülök az ágyban. Veszek egy nagy levegőt a lehető legkevesebb idő alatt próbálom elhúzni a zöld gombon az ujjamat, több-kevesebb sikerrel.

- Jagiya - szól bele köszönésképpen. - Felkeltettelek? - kérdi kedvesen, kissé halkabban simogatva fülemet a hangjával. Sóhajtva megrázom a fejemet, majd elmosolyodva beszélgetést kezdeményezek. Kora reggeli fáradt elmémnek roppant jól esik a nyugodt, letisztult csevegés, miközben még bőszén álmos vagyok.

Tíz perc múlva elköszönve bontom a vonalat és az éjjeliszekrényre teszem a telefont. Jimin felhívta a figyelmemet a csomagjaim ellenőrzésére, ugyanis tudja, hogy hajlamos vagyok a legyegyértelműbb dolgokat itthon felejteni. Mint mondjuk a tőltőmet. Nagyon nehezen, de kiszakadok a pihe puha ágyamból hogy a fürdőbe csoszogva elvégezzem a reggeli teendőimet. Dobok fel egy halvány, amolyan Sannie-s sminket, felfogom a hajamat lófarokba, végül a szekrényemhez lépek a kedvenc utazós szettemért. Egy fekete bőrnadrágot - meglepően kényelmes utazni benne - illetve egy egyszerű fehér pulcsit szedek elő. A több órát utazók legtöbbje melegítőben, vagy lenge dolgokban szeret utazni velem ellentétben. A szüleim is valószínűleg felhúznak egy stílusos outfittet.

A korai hűvösre odafigyelve kiszedem a farmerkabátomat is a szekrényből, valamint egy bokazoknit, mi lehetőleg épp csak annyira fog kikandikálni a cipőmből amennyire kell. A napszemüvegemet a hajam kifésülése után feldobom a fejem tetejére egyenlőre csak hajpántnak használva, de végül úgyis a szememre kerül majd. A szobába éppen ekkor ront be a húgom, hogy ő nem fog úgy utazni, hogy nincs meg a nyakpárnája, és hogy segítsek neki megkeresni. Természetesen Harin már csak ilyen.

A kézipoggyászomat - tulajdonképpen egy egyszerű táska - és a bőröndömet az ajtó elé téve már a testvérem segítségére is sietek, a kispárnát pedig nem máshol találjuk meg, mint az ágy alatt. Inkább reagálás nélkül fordulok ki a szobájából, hiszen nincs igazán kedvem arról oktatni, hogy legyen körültekintőbb. Immáron visszatérve a szobámba nézem meg a számomra fontosabb tárgyakat, viszont mikor mindegyiknek hűlt helyét fedezem csak fel, megkönnyebbültem sóhajtok fel. Idén tökéletes nyaralásom lesz.

❀❀❀

A nehézkés indulás után a reptér parkolójában megállva összetettem a két kezemet, hogy késés nélkül sikerült ideérnünk. Hihetetlen, hogy a bátyám képes volt reggel patáriát csapni abból, hogy elfogyott a bio borotvahabja, ami nem csípi a bőrét szét. Egyszerre vicces, és bosszantó. Szerencsére anyának mindig vannak tartalékai mindenből, amit persze "vészhelyzetben" hasznos. Namjoonnak ez az egy szerencséje van. Majdnem elindultam gyalog.

- Én kiveszem a bőröndöket Namjoonnal, ti pedig menjetek addig, csekkoljatok be, vagy várjatok meg, mindegy - mondja apa, majd kiveszi a kulcsot a zárból, s kinyitva az ajtót kiszáll a bátyámmal együtt. Mi is kilépünk a járműből a saját kis táskáinkkal együtt, aztán anyát követve elindulunk a hatalmas üvegajtók felé.