If everything were different (Jimin ff.) [BEFEJEZETT]

21. - Az élet keményebb, mint gondoltam

Kérlek benneteket, ha tetszik nektek a könyv akkor szavazzatok, mert ez egyfajta visszajelzés felém, hogy jó-e vagy sem. Remélem szeretitek!
^^
________________________________

Mostanában ritkábban jutok el ide, de a lovak az életeim. Egészen öt éves korom óta ülök nyeregbe, általános iskolában még versenyeztem is, viszont ahogy egyre jobban a tanulásra koncentráltam az évek alatt, heti egyszer jutottam csak ki a szobámból a szüleim barátai által vezetett lovardába. Amikor csak az időm adta rá, illetve kedvem volt, mindig ide jöttem, pont úgy, ahogy azt ma is teszem. Lady, az én imádni való Holsteini lovam, egy Észak-Németországi paci. Ő még alig három éves, mivelhogy a hetedik születésnapomra kapott póni elpusztult sajnos mikor tizenkét éves voltam, utána anyukám lován versenyeztem, így nem volt szükségem sajátra, mikor pedig abbahagytam az érmek és díjak gyűjtését, megleptek egy - akkor még - csikóval.

A sofőrtől elköszönve szállok ki az autóból a kobakomat és a pálcámat megfogva, miben már benne van a kesztyűm is. Becsukom az ajtót, majd elindulok a hatalmas épület felé. A kisebb pályán már innen látom, hogy Jibom éppen oktatja az egyik futószáras kis lovast.

- Sziasztok! - köszönök nekik hangosan, mikor melléjük érek, megzavarva ezzel a beszélgetésüket.

- Csak nem Kim Yeo-San szánt meg bennünket a jenlétével? - fordul felém vicces kedve a fiú, közben odafigyelve a lóra és a lovasra.

- Egyedül Lady-t - kacsintok, mire természetesen nagyot nevetve hagyja, hogy elsétáljak.

Rim Jibom a tulajdonosok egyetlen egy gyereke, aki pontosan négy évvel idősebb mint én. A lovaglásban mindig utána koslattam, hiszen idősebb, felnéztem, sőt, még most is felnézek rá. A sportban sosem tudtam őt lenyomni, mindig második voltam. Lehet azért, mert a tanulásra jobban odafigyelek, de más indok is szóba jöhet.

A lovarda istállós részébe kanyarodva csak az én csizmám sarka hallatszik, valamint pár ló étkezése. Szerencsére Lady boxa szemet szúr, mivelhogy egyáltalán nem olvad be a környezetbe. Minden karám barna színű, a miénket kivéve, mi pontosan ugyan olyan bordó színű, mint amilyen Lady lovasfelszerelése is.

- Szia kislány - torpanok meg a megfelelő helyen, köszönve a lónak, aki tulajdonképpen fel sem fogja szavakkal amit mondok, pedig néha sokkal értelmesebb, mint Namjoon. - Hiányoztam? - kérdem tőle, ám csak megrázza a fejét és közelebb merészkedik. - Na kösz! Ezért megfuttatlak rendesen - paskolom meg a nyakát, aztán a boxon található kosarából haltert ráhelyezem már belépve mellé.

Ennél fogva vezetem ki a karámja elé, majd a két oldalt található kötélhez hozzáerősítem. Ez biztosítja azt, hogy amíg leápolom és felszerelem ne szaladjon el. Lady viszonylag jól szokta tűrni, míg Harin lova Astra majd' megpusztul közben.

A lóápolás alapos keféléssel kezdem a nyaktól a far felé haladva, az egész testén át, mindkét oldalon, a szőr mentén. Ha sáros, vagy nagyon poros, akkor a kosz mértékétől, valamint a ló érzékenységétől függően először gyökérkefét vagy gumis vakarót használunk ebben a lovardában, majd csak utána szőrkefét.

Miután letisztítottam testét, áttörülgetem a fejét vigyázva arra, hogy nehogy megüssem a csontokat, a fülét és a füle környékét is. Lady annyira nem érzékeny, de a húgom lova különösen az, így nála a fejét nem kefével, hanem szivaccsal vagy puha ronggyal tisztítjuk. Megtörlöm a szemek környékét, az orrnyílásokat és az ajkát is. Rápillantok, nem horzsolta-e fel a szájszegletét a zabla, vagy az orrát az orrszíj. Utolsó sorban pedig megemelem a ló farkát, és külön ronggyal megtörlöm a farokrépát és környékét a farok alatt is.